Nem is olyan rég még kétségek és bizonytalanság marcangolt belülről. Ez átváltott dühbe, közömbösségbe, „agresszióba”. Már nem érdekel, hogy ki mit mond rólam (milyen pozitív véleményt puffogtat rólam). Tudom hogy hazugság az egész. Kegyes hazugság, önbizalom növelési kísérlet, egy csészényi tyúkleves a lelkemnek…
Egyszerűen már immunissá váltam ezekre. Tudom hogy nem igaz, és azt is tudom hogy a tapasztalataim azok, amik a realitás talaján mozognak, hiszen ha az elmélet nem lép gyakorlati síkra, akkor az csak marad elmélet, de még elméletként is megkérdőjelezhető, hiszen milyen elmélet az ami nem bizonyított?!
Most bele se kezdek abba, hogy mik okozzák/ták bennem ezt az egészet. Túl hosszú lenne, és saját magam hergelném bele miközben leírom.
Lehet, hogy nem újdonság másoknak, de senkiben sem lehet megbízni. Miért?
Azért mert eddig még senki sem mondta el az őszinte véleményét rólam. Hiszen az őszinte véleményük, az negatív vélemény lenne, ugyanis a tapasztalataim sem pozitívak!
Ja és a most már valamivel gyarapodott a szám. Eddig kb. 60 nőről beszéltem, akiknek kikértem a véleményét vagy véleményt mondtak rólam kép és írás alapján. Ehhez a 60hoz most már hozzá adhatunk 5öt. Az elmúlt pár napban 5 nő látott rólam képet és mondott pozitív véleményt rólam.
Ezzel egyidőben regisztrálnom kellett volna társkeresőre saját képpel, hogy bebizonyítsam, igen ám hogy 5 nő csak úgy helyesnek tart, mindenféle hátsószándék nélkül, miközben másik 20 lány még csak nem is válaszolt volna a leveleimre. (és ez nem elmélet, volt hogy társkeresőztem egy időben)
Mindegy.
Elegem lett a fals véleményekből. („helyes vagy”, „értelmes vagy” „nem értem miért nem volt még barátnőd)
A közhelyekből. („mindenki megtalálja a párját, mert mindenkinek meg van a párja”)
és a hazugságokból. („a pasiknak csak a szex kell, bezzeg a nők! mi a belső szépséget nézzük, nem vagyunk felszínesek. mi egy társra vágyunk, nem pedig szexpartnerre”)
Szerző:
