TÖRTÉNETÜNK
Kerestél.
Nyári égen hullócsillagot.
Kagylóban az óceán szavát.
Távolodó délibáb titkát.
Reméltél.
Padban feszengve kicsöngetést.
Hosszú tél után a kék eget.
Gyötrelmes csendben vidám zsivajt.
Kivártál.
Ételosztáson ingyen levest.
Megszereztél.
Megesett cselédlány a lúgkövet.
Tiéd lettem.
Kiharcoltál a gyöngébbektől.
Elvesztél bennem.
Zsúfolt áruházban kisgyerek.
Darabokra törtél.
Tuskókéz a legszebb játékát.
Végül úgy eldobtál magadtól,
Mint bús fenyőfát Vízkeresztkor.
Szerző:
Blog kommentek: 1081Blog bejegyzések: 45Regisztráció: 20-05-2011
Gyonyoru vers! S akar hiszed, akar nem de en is magamra talaltam benne.. 🙂
De jó, hogy megint írtál!
Ez (is) nagyon szép.
Köszönöm szépen, örülök, hogy olvassátok…..
Ez a vers most kifakadt belőlem……………….. :S
„Megszereztél.
Megesett cselédlány a lúgkövet.”
ez üt…