Terápiába járni kell!

Terápiába járni kell.

Jó teraphoz! Aki figyel – érzelmileg és agyilag is ott van, jelen van. Aki HISZ A VÁLTOZÁSBAN, VÁLTOZTATÁSBAN.

Hogy lehet jó terapot találni?

Kérdezgetni kell egymást. Akarni kell megtalálni.

Igen, sokba kerül. Elő kell teremteni rá a pénzt.

Akármilyen rokkant és tehetetlen és szerencsétlen vagy, akinek senki nem segít és fűtése sincs, akkor is.

Találni kell valamit, valahogy – én nem tudom kitalálni helyetted – amiből ki tudsz fizetni egy jó terapot, vagy tudsz kapni egy jó terapot ingyen.

Ez az első lépés. Ha akarod, menni fog.

Harcolnod kell magadért – mert más nem fog harcolni érted!

 

Szerző:

Belépett: 5 év

amarilla

Blog kommentek: 6898Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 31-10-2010

15 gondolat erről: “Terápiába járni kell!”

  1. Én egy olyan valakit fizetnék meg, aki meghallgatna engem.

    Elmondhatnék neki mindent, mindent, amit csak akarok, vagy ami foglalkoztat, anélkül, hogy ez őt a legcsekélyebb mértékig is bántaná.

    Néha úgy érzem, nem tudok szabadulni a sok szennytől.

  2. jó terapot ingyen???? az hol van? érdekelne…

    és persze akarni kell akármilyen szerencsétlen az ember….már bocs, de én hiába akarok, pl munkát keresni,találni, ha legtöbbször még anyámtól is félek…..persze volt aki fizette egy darabig a terapom, csakhogy annak semmi értelme,h aztán azt hallgassam h milyen nsokba kerülök….így majdnem minden terapon csak arról volt szó az utóbbi időben,h nem bírom tovább,h basztatnak a pénz miatt….és ha hiszed ha nem, nem tudok kilépni ebből a körből…..pénzem nincs, így inkább kussban vagyok….

    bocs, csak kicsit feldühített a beírásod…

  3. nem éppen arról van szó,h konkrétan tőle félek….ez csak egy példa volt…..van,h nem tudok felkelni a székről/ágyról vagy le kell feküdnöm annyira szorongok/pánikolok….

    így aztán egy munkahely sincs….legalábbis még nem hallottam olyanról, ahol akkor vagyok egyedül és akkor fekszem le amikor akarok….az az naponta többször….ennyi a lényege….

    nehogy azt válaszold h ez is akarat kérdése, mert én akarok és teszek is…a végsőkig húzom, de amikor már a hajam is zsibbad a rosszulléttől, kevés az akarat….

  4. Időrabló

    Régen minden családsegítő közpotban működött pszichológus. Én egy ilyennek köszönhetem azt, hogy nem kötöttem fel magam.

    Járj utána, nálatok van-e ilyen, van-e erre lehetőség. Merthogy én már húsz éve jártam…. aqzóta minden át- meg ki- meg oda- meg visszta lett szervezve.

  5. Crazy, tudom, hogy kevés az akarat, éppen ezért mondom, hogy terápia kell!!

    Azt nem tudom megoldani neked innen, hogy HOGYAN találd meg a szakmai segítséget, – kezdetben is és később is – remélhetőleg egyre jobbat.

    Jól mondja Időrabló – valamilyen segítség létezik.

    Tudom, hogy létezik idegbeteg gondozó is, és pszichiátriai rendelő is.

    Léteznek alapítványok is, ahol érdemes kérdezősködni, egészen addig addig, hogy valakivel el tudsz kezdeni beszélgetni.

    És ha már picit jobban van az ember, mehet tovább, elmehet esetleg dolgozni, és megteremtheti a feltételeit annak ,hogy privát pszichológustJÓT!!! – is megfizessen.

    A te állapotod igazán nem irigylésre méltó, légy szíves gondolkodj el, hogy képzeled az elkövetkező éveidet. Mi történik, ha találsz segítséget, és mi, ha nem.

    Nagyon drukkolok, és NE ADD FEL!!!

  6. de azt írod,h nincs terap akarat nélkül ami való igaz… 🙂

    am nem tudok mit írni erre, csak azért írok, ne gondold h leszarom h szólsz hozzám….

    és köszönöm a drukkot….igyekszem kapaszkodni, bár még nem tudom mibe…

    ((lehet,h mégis tudok terapra járni…vagyis folytatni a terapommal))

  7. Crazy, itt a Szakemberek, segítők fül alatt elkezdtük összegyűjteni azokat az intézményeket, amelyek ellátást nyújtanak. Az intézményi ellátás általában ingyenes.

    Erről persze inkább Évát kérdezd, de ha annyira félsz édesanyádtól, és a világtól, akkor talán még befeküdni is érdemes valahová, míg kicsit megerősödsz.

  8. 🙂 köszi!

    változáson rajta vagyok…csak az is félelem, h itthagyjam a szüleim….több okból is, de erre nem térnék rá itt….. 🙁

    talán sikerül folytatnom az elkezdett terapot…..legalábbis eddig úgy tűnik,h menni fog….

    igazából voltam már szarabb helyzetben is, csak nagy volt a zuhanás mert voltam sokkal jobban, mint egész életemben eddig…..szal magasról zuhantam…de nem adom fel…..

    kösz mindenkinek!!!

  9.  

    Kati, csak ismételni tudom magam – a terap az első lépés.

    Az összes többi csak utána jön.

    Itt mindenkinek meg kell érteni, hogy terap nélkül nem visz az út sehova, csak a semmibe.

    Sokan – főleg a magasabb iskolai végzettségűek, akik olvasottabbak – gyakran hiszik, hogy egyedül is megtalálják a kiutat a szörnyű labirintusból, mert ők olyan okosak. – sokáig én is ezt hittem. aztán valahogy leesett a tantusz, hogy ez így nem fog menni. Az olvasottság itt nem segít.

    A labirintusból való kitalálás művészetére csak egy terap tud megtanítani.

    Olyan is van, hogy az egyik terap elvisz egy darabig, aztán jöhet egy másik, aki tovább visz, és így tovább.

    Ne add fel. Meglesz a munka és a szerelem is!

    De első a terap! egy lelki vezető, egy szakember, aki nem szarik be az érzelmi dzsungel fenevadjaitól, hanem képes megszelidíteni őket és neked is meg tudja tanítani a vezényszavakat, hogyan kell velük bánni.

    Jön a depresszió, és a terap azt mondja – hess huss, fuss!

    és lám, a depresszió elsárgul és elfonnyad.

    meg ilyenek.

    ezt sajna könyvből azért nem lehet megtanulni, mert mindenkinek más van a kis lelkében, egyéni útmutatás kell, egyéni varázsszavakkal.

    Nem megy egyik pillanatról a másikra, úgy is mondhatnám, évekbe telik a dolog, de van kiút, van remény!

    A háznak is előbb az alapját kell megépíteni, és csak utána az ajtót és ablakot, a falakat, és végül a tetőt!

    Nem lehet fordítva kezdeni!

     

     

Írj megjegyzést