Na, ma megint egy mázsával könnyebb lettem. Hurrá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szerző:
Blog kommentek: 6891Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 31-10-2010
Terápia, Terápia, terápia!!!!!!!!!!!!!!
21 gondolat erről: “Terápia, Terápia, terápia!!!!!!!!!!!!!!”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Annyira jó a terapom, annyira boldog vagyok!
csak a buszon esett le, hogy mit is kapirgált… basszus… hogy a mai napig a mai életem félelmei a régiekben gyökereznek…
és hogy mindig lehet kicsit hátrébb lépni, és „objektívebben” szemlélni helyzeteket!
nagy sírás volt megint, és még mindig fájok, de valamitől megint könnyebb lettem.
és már látok is egy kis keskeny utat előttem…
nagoyn boldog vagoyk.
két hét múlva megyek megint.
és jövő hétfőn meg a zeneterapomhoz.
ez az évem a terápiázásról szól megint.
jaj. majdcsak vége lesz egyszer ennek is…
szia, armi,
a terápiának lesz egyszer vége.
nagzon keménen nyomom, megyek, mint egz tank.
mint egy búvár.
felhozom a mélyből, ami lentről szivárog, valami mocsok, és beszennyezi fent a víztükrét.
és megfogom a rothadó szaros félelmetes ketyegő bombát, és kihajítom a vzből.
nem foglalkom többet vele.
a zeneterapia abban segít, hogyle tudjk merülni fel is tudjak jönni utánabody, div, table, thead, tbody, tfoot, tr, th, td, p { font-family: „Liberation Sans”; font-size: x-small; }.
nem kezdőknek való mutatvány.
de én már gyakorlott harcos és aknaelhárító vagyok.
úgy döntöttem, hogy ezt az évemet aknaszedésnek szentelem.
hát így.
47 vagyok. oviban gürcölök, mert a gyerekek – na, hát az embert mindenestül megeszik.
és aztán itthon vár a kisfiam… egy pillanatra nincs megállás.
nehezen bírom.
de megküzdök. erős vagyok. nem adom fel.
nagyon fáradt vagyok, az éltet, hogy tudom, hogy egyszer vége lesz a terápiának és a lomtalanításnak is.
mert a kisfiam 5 éves lesz hamarosan, és most jutottam oda, hogy … kinőtt holmik, játékok, babakocsik, kiskádak, és egyebektől valahogy megszabaduljak.
fotózom őket rendületlenül, csoportosítom, és hirdetem.
ahelyett hogy kinn szaladgálnék a főben.
de ennek is meg kell lenni.
ezek mind olyan ballasztok, amik visszahúzzák az embert.
hát így.
és közben álmodozom egy másik életről, amiben üzletasszony vagyok…
és érzem, hogy megcsinálom azt is.
fáj a szemem. hulla vagyok.
zeneterápia az egyik leghatékonyabb módszer, amivel hosszú terápiás pályafutásom alatt talákoztam.
azt jelenti, hogy mélyrelaxációs állapotban hallgatok zenét, és jönnek a képek.
persze, szarságos képek. amint meg akarok fulladni, vagy elesek, vagy dühös vagyok, stb.
de a terap mindig szeémlyre szabja, hogy milyen zenét ad.
ha én az apámmal akartam talákozni, akkor férfiáriákat nyomatott.
ha erősödni akarok, akkor szeretetetljes zenéket nyomat.
és én erősödöm. erősödöm. erősödöm. nem fogok a padlónk kúszni, ezt már megmondtam neki.
aegyik álmomban buddhista szerzetesek ringattak bölcsőben.
aztán onnan már ki tudtam jönni és felülni.
fel is fogok állni és járni, futni is fogok.
sőt, repülni!!!!!!
mert a rút kiskacsa az én nagy mesém. az én vagyok.
és már úton vagyok egy másik én felé…
csak rögös az út….
magammal is többet törődöm.
ki akarom pl. végre találni magam.
ruhában, sminkben, frizurában. mert eddig csak oylan épen amilyennek vagyok.
és elég szarul érzem magam a bőrömben sokszor.
hát így.
meglesz, tudom. azt nem gondoltam, hogy ez is ennyire nehéz – de hát ha az, hát istenem. az.
persze, terápia csak akkor műxik, ha jó a terapod…
mit jelent egy jó terap? tudja pl., hogy mikor kell bekapcsolni a szeme csillogását, és szeretetteljesen rád nézni… nem lehet lazsálnia. ott kell lennie TELJESEN. NEM C SAK AGYILAG.
ENem könnyű ilyet találni, de nem is lehetetlen.
érdemes megkeresni. érdemes. visszaadja az embernek az életét….
nagyon drukkolok neked is.
Szia, Armi.
az élet mindig nehéz. Mindig. Amikor az ember a gödör alján van, akkor azért, hogy onnan kikapaszkodjon. Amikor felül van azért, hogy ne csússzon vissza.
Anyám bár alaposan megrongált engem – de ezt a küzdést ezt tőle örököltem.
tehát hálás vagyok érte.
terap – igen, lehet tudatosan csinálni. Tudatosan és jól csinálni.
Figyelj, ez pontosan olan, mint a tánc. Az ember tanuló korában csetlik botlik, számolja a taktusokat, elrontja, aztán előlről – jobb láb előre, bal oldalt, mittudomén, összegabaolyodik, s a nő még sehol- na érted…
aztán ha már jól begyakorolta, akkor megy már mint a karikacsapás és még élvezi is.
ilyen a jó terap is.
meg kell tanulnia, hogy mikor kell csöndben maradnia, mikor kell mondania valamit, mikor nem kell mondania semmit, inkább csak a szemével kifejeznie, hogy mit érez, mit gondol.
és az lehetőleg a totális elfogadás kell, hogy legyen, mert ez az, ami nekünk nem adatott meg, ami nélkül nincs fejlődés, nincs élniakarás, nincs semmi se.
egy jó terap tudja ezt.
és él ezekkel az eszközökkel. mert tudja, hogy hosszú távon csak ez használ. a totális elfogadás, a biztonság, a támogatás.
mert az erő mindenkiben magában benne lakozik, mélyen, olyan mélyen, hogy elvenni sem lehet.
de valahogy mégsem könnyű rátalálni. mégsem. pedig ott van.
türelem. türelem. türrelem. és egy jó terap.
terap nélkül nem megy.
kell legalább egy ember az életben, aki bízik benned, hogy jól csinálod. hogy ügyes vagy, hogy képes vagy rá, hogy nem rontod el, vagy ha igen, hát majd helyrehozod.
kell egy terap. ki kell találni, hogy hogyan, mikor, mennyiért, milyen sűrűn.
én majdnem meghaltam, nekem nem volt más választásom, én élni akartam.
annyira szenvedtem, annyira beteg voltam, sírtam az utcán, ordibáltam otthon, sosem vágtam magam – de a hajamat azt téptem, igen, és más őrültségeket is csináltam.
muszáj volt teraphoz mennem.
ma itthon vagyok – lomtalanítok. és sírok megint a fáradtságtól.
és gyerekruhát kell vennem télre a gyerekemnek. luxusgondok. de ez is baromira fárasztó.
de boldog vagyok. mégis. megyek előre.
és várom, hogy értesítsenek, hogy kaptam helyet az üzleti továbbképzésre.
vagy hogy nem kaptam helyet.
de inkább reménykedem. próbálom nem beleélni magam, de azért mégis nagyon szomrú lennék, ha nem kapnék…
az nagyon elvenné a kedvemet az egésztől.
holnap ismét robot az oviban.
Lilliput országban hajlongok és pelenkázok és rendet rakok és takarítok minden evés után és adom a gyerekre a miniruhákat és minicipőket – és hulla vagoyk, mire hazaérek, és a gyerekem akkor kezdi csak – anya!!!!!!!!!!!!!! gyere, mutatok valamit….
na, nem sorolom.
kapaszkodni kell, akárhol is van az ewmber.
drukkolok neked is, hogy egy jó irányba indulj el.
mert egyhelyben úgysem tud lenni az ember. az élet folytonos változás.
Ez mind szép és jó.A baj csak akkor van ha az átlagember nem tudja a drága terapot kifizetni….Sőt talán még nagyobb baj ha a keservesen összekuporgatott pénzét elveszi a gyógyulást ígérő terap.
Ez az. Én is kétségbe esve keresek segítséget, de csak a méregdrága árakat látom….
ajánlom figyelmetekbe a történetemet a „Történeteink” alatt.
üdv
A.
Én már többször elolvastam.A terápia ettől még ugyanolyan drága maradt:(
hát, hátha nem jól olvastátok… még egyszer ideírom:
„Az Oké vagyok Oké vagy c. könyv nyitotta fel először a szememet, és ébresztette fel bennem a bizalmat a pszichológusok felé.
Megértettem, hogy önerőből semmire nem megyek, csak körben forgok. Megértettem, hogy szükségem van egy pszichológusra.
32 évesen sikerült epilepszia gyanúval beverekednem magam a Lipótra és végre beszélni valakinek, aki figyelt rám.
Kaptam egy beutalót a Tündérhegyre, és 4,5 hónap után az ottani remek zeneterapeutám talált aztán nekem egy zseniális terapeutát, akihez privát jártam 3 évig. Első évben heti kétszer, utána heti egyszer.
Vinnyogtam a fájdalomtól az első évben. Aztán kicsit kezdett jobb lenni.
Természetesen a munkahelyeimen is mindig konfliktusosak voltak a kapcsolataim, előbb utóbb mindenhonnan kirúgtak.
Újságkihordóként az utolsó filléremet is odaadtam a pszicholgósomnak.
Tudtam, hogy nem akarok meghalni, és egyszerűen nincs más esélyem, mint megpróbálni bízni.
értem. ne haragudj, ha megbántottalak.
Egyébként négyórás állásom volt újságkihordóként, és havi 20ezer forintot kerestem – ez volt 1997.-ben – és 3000 forint volt egy óra a terapnál – ez kapásból 15 ezer forint havonta. És albérletért is fizettem, ha jól emlékszem, valami 5000 ft körül. Tényleg nem emlékszem, hogy miből éltem… Loptam a tejet hajnalban a közértek előtt, az biztos…
és ha engem kérdeztek, akkor én keresnék egy terapot, akihez járhatnék mondjuk havi egyszer, ha másképp nem megy. vagy kéthetente.
vagy keresnék egy ingyenes lehetőséget – mert ilyenek is vannak.
Próbáljátok ki! meg fogtok lepődni, hogy mennyit számít! hogy elindítsjon egy jó irányba!
na jó akkor. jó éjt.
Egy elterjed terápiás elv:
Rogers féle személyközpontú terápia:
„A személyközpontú terápia Carl Rogers nevéhez fűződik. Rogers szerint az embereknek elfogadó kapcsolatokra van szükségük, ahol a terapeuta olyan készségeket használ, mint az empátia, a feltétel nélküli pozitív elfogadás. E terápiás forma központi hipotézise, hogy a feltétel nélküli elfogadásra épülő kapcsolat alkalmat nyújt a kliens számára, hogy személyisége fejlődjön. Ez a fejlődés az énkép pozitívabbá válását, önmaga és mások elfogadását segíti elő.
„Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, hogy mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak s bátornak érezték magukat. A boldogtalanok és szorongók bizakodók és boldogok lettek. S ha valaki úgy hitte, élete célt tévesztett, nincsen értelme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi sem múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lyukas cserép. s elment és mindezt elmondta Momonak, már azalatt, amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt, hogy úgy, ahogyan van, csak egyes egyetlen az emberek közt, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak.
Így tudott Momo figyelni.” (Michael Ende: Momo)
Terápia célja
A rogersi pszichoterápia oki terápia, célja a személyiségfejlődés akadályainak felszámolása, az önmagát elfogadó és reálisan értékelő, érett személyiség fejlődésének előmozdítása, aki mind önmagával, mind a környezetével harmóniában él. Ebben a légkörben a kliens biztonságban érzi magát, észlelhetővé és elfogadhatóvá válnak a korábban nehézségeket okozó tapasztalatok.
A rogersi személyközpontú terápia három központi alapelve – empátia, feltétel nélküli elfogadás, hitelesség (kongruencia) – minden pszichoterápiás módszer alapja, nélkülözhetetlen eszköze a bizalmon alapuló, egyenrangú kliens-terapeuta kapcsolatnak.”
forrás: pszichologus4you.hu
Maszekban hú de drága … !!!! – már belegondolni is rémálom.
A másik amibe belegondolni is rémálom, mi van ha nincs terápia de szűkséges volna.
A gyógyszer lobbi miatt az SzTK/TB a hatástalan, sőt ártó (külső orvosi személyes szakvélemény) gyógyszereket is képes felírni analizis árban, de eddig TB alapon hat alkalmat voltam SzTK egyéniban, és még amig nem zárták be az OPNI-t addig három hónapig a Tündérhegyen (jó ez a részlege most is vegetál még), … .
De a lényeg a gyógyszer a megtévesző neve ellenére, itt sem gyógyszer. Inkább kórházba juttató szer.
Pszichés zavart terápia nélkül nem lehet hatékonyan kezelni. (pont)
Csak akkor azt tudnám mit csinál a TB (benyeli a megvesztegetési pénzeket), támogat vagy fél tuccat alapítványt a gyógyszer támogatások pár ezrelékét el sem érő mértékben, és kész.
De messze van még január, és de nagy a szünet.
„
„
„
„
„