Most értem haza. Muszáj vagyok írni róla…ventillálok. Csak sírtam és sírtam és nem voltam egyedül. Olyan rég éreztem ilyet. Hiába, a kőfalak egyszercsak leomlanak. Hiányzik a munkahelyem, de hiszem, hogy lesz jobb. A hit mostanában megint fontos szerepet játszik az életemben. Terapon beszéltünk arról, hogy az életem krízisek köré szerveződik. Egyikből ki, a másikba be. És tényleg. Ráadásul magamnak csinálok sok-sok problémát. Zaklatott vagyok. Össze-vissza írok mindent, csakhogy ne legyek egyedül
1 gondolat erről: “Terap után”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
fú, nagyon összeszorult a kis szívem…
idáig érzem a fájdalmadat………
ölelés
amarilla