Ideges voltam, ezért rágyújtottam. Füstköröket fújtam, frászkarikát. Rámhoztad. Húztad. Nem írtál. Én sem írtam. Gőgből, ímmel-ámmal, de végül legyőztem, én nem fogok ilyen játszmákat űzni, én más vagyok. Félek, nagyon. Feladni valamit, ami a büszkeségem, mindössze azért, hogy emelt fővel bukhassak el. Jó akarok lenni, az szeretném, ha a világ megtisztulna, hátha elmúlik a hányingerem, a vertigóm, az egyensúlyérzék-vesztésem. Laomtrigin, trazodon, legújabban eszcitaloprám, bármi is okozza a balansz érzetem hiányát, rendesen beütöttem a fejem. Nem létező tücskök cipireltek a mosdóban, szégyelltem magam, igyekeztem nem felverni a lakótársaim, mélyeket lélegeztem, padlón voltam. Folyton azon aggódom, mennyire megviselő lehet a depresszióm egy külső szemlélőnek, ezért nem sokat osztok meg belőle. Ismeretlen vizekre evezvén sokan megrettenve fordulnak vissza, törött hajóm nem biztos, hogy menthető. Madách-csicsergés. Bízva bíznék, de megfoghatatlan érzem még most is az egészet, hiába törte magát. Hiába végzett el orvosi majd pszichológiai egyetemet, hiába próbált a legkiemelkedőbb bölcsészhallgatót megszégyenítő líraisággal, a nevemre utalva, az én különös, dolgok mögötti összefüggéseket kereső gondolkodásmódomhoz alkalmazkodni, hiba van bennem, javíthatatlan. Lupe van a kezében, azzal vizsgál, de sötét ékszakában mit ér akár az ezerszeres nagyítás is?
Az ágy szélén ülve, egymást csókolva bibliát elemzünk. Próbálunk a kor szellemének megfelelő borítógrafikát tervezni, de nehéz az évezredek alatt kőkeménnyé záradt külső fedelet elválasztani a kényes belsőtől. Becsomagolhatnánk, de a fekete kötés és az arany felírat csak a szem elől lenne eltakarva. Bár kidobhatnánk az egészet, mégsem vennénk túl sok hasznát, ha minden háztartás mélyén lapul egy-egy, mégha a legmélyén is, vagy csak a nagyi polcán. Ezt irták meg európai kultúránkban a szeretet definiciójaként. Ölelnélek, de nem megy. A betűk és a kemikáliák beitták magukat a sejtjeim közé. Nem tehetsz róla, nem tehetek róla. Gyógyszerekkel tompítják, vagy talán csak placebózzák, azért, hogy még veled maradhassak. Ilyen áron, de legalább veled maradok. 23 évet vártam rád, azaz egy életen át. Ha hozzám mérnék, bizonytalan lenne az emberöltő mértéke.
Szerző:
