Ne nyisd ki lelked ékszerdobozát. Nem tudhatod mit találsz benne… ahogy kutakodsz a régiségek között véletlenül a kezedbe akad egy régi lánc, egy gyűrű. Kézbe ne vedd, fel ne próbáld mert a múlt újra a felszínre tör és nem menekülhetsz. Mint amikor a víz mindent elmos: autót, fát, házat… úgy robbannak ki belőled is az érzések. És amikor csitul az orkán… ott maradsz üresen, mint egy szakadt vászon, amire senki sem akar festeni.
Szerintem meg nyisd ki, vedd fel, mert magától is felszínre fog törni, és akkor már lehet hogy ennyire sem lehet irányítani.
Igazad van, mint mindig 🙂
Köszönöm
A Költő költői túlzása a „mindig”, de sajnos vagyok elég keserű hogy sokszor igazam legyen. Ha nem is az első, de az első három kívánságom közt lenne hogy ne legyen ennyiszer igazam.
A „mindigről” jutott eszembe a „soha”: