Pszichés betegségek, de mi a fő törésvonal, ami mentén oda jutunk ahova? Jehova? …hmm, nem hinném. A részletek? ….hmm, mindjárt összedobok egy répalevet. A helyzet megköveteli, hogy okosabbak legyünk annál, amit most tudunk. Talán nem is ez az igazi kérdés. A körülmények, ahogy megbirkózunk a feladattal. Ha más hibákat kaptunk volna, gyarlóságokat, amikkel lehet boldog teljes életet élni, nem sokat tudnánk az árnyékosabb oldalról. Ezeken már nem változtathatunk. A legmélyén találnunk kell valamit, addig nem állhatunk le. Az a valami fényesebb a Napnál, erősebb a kardnál, valami olyan tudást rejt, amiért akár meg is halnál. Most is Ő tart életben. Ezek között a valamik között megvan a kapcsolat, együtt képeznek valami egészet. Isten megszületik bennünk, emberekben. Ha nem, az egy hosszabb, nehezebb út, jártam arra, tudom. Felfogni, megérteni nem tudom, csak érzem, ez összekapcsol másokkal, és a nagy egésszel. Ez válaszolta meg minden kérdésem. Ami ezen kívül esik, az már alma a fájától. A fajtánkról. Ez már evolúció. Mi lenne velünk nélküle, ha már le lehetett születni, vagy kellett, ezt sem értem. Akkor ez most egy nagy lehetőség, amire annyira vártunk, vagy csak megoldás valamire? A kapu nyitva áll, kell a darabszám. Nem nagyon van megszűrve. Talán eljön az idő a Mi életünkben. Neked addigra már meg kellene találnod, késznek kellene lenned, megszületettnek.
Szerző:
Szivesen!
Tibi!
Ügyes vagy, élvezet olvasni az írásaid!
Köszi Sohamár!
Örülök,hogy olvasod őket. Azért nem tervezem a bejegyzéseimmel megtölteni az oldalt.
🙂