Néha úgy érzem, hogy valamit írnom kell.
Csak pár sort, csak úgy.
Bánatom tengere morajlik már
Habzó vize a mélységbe ránt
Szerető szülők, létem mégis mostoha
Más erre vágyik, lehet én vagyok ostoba
Egy hálátlan sarj, nem erre neveltek
Mégis azt érzem, folyton csak nevetnek
Azok az ajkak kacagnak rajtam
Kik azt akarják, ezt soha meg ne halljam
Dicsérettel illetnek, bíztatnak
De akár egy csók a halottnak
Belülről szinte valami szétfeszít
Meddig mehet még ez így
Csak azt akarom, hogy legyen már vége
Elveszetten bámulok a rejtélyes égre
Nem tudom, hogy mi tart mindig vissza
Oly kecsegtető a csend hangja
Lelkem, akár egy megfeszített húr
Minden érintésre rezzen
De hogy milyen dallam csendül fel
Nem a hangszeren múlik, hanem a kezen
Csönded vagyok hallgatag világodban,
Néma őröd a messze közelségben.
Mióta nem vagy én sem vagyok,
Csak hiányod és csönded maradok.
Erről ez jutott eszembe, ne haragudj. Itt vagy, mert Itt kell lenned. Úgy értem, életben. Nevetségesnek fogsz tartani, de.. miért nem fekszel ki a csillagok alá? Valaki biztosan ott lesz, még ha a világ másik oldalán is (Igen, ez közhely. De nem teheted közhellyé azt, amit én komolyan gondolok.). Ha más nem, én biztosan.
Te lennél a csönd, mi némán követi léptem?
Egy örző, akit mindig is létezni véltem?
Máskor pedig hangos robajjal tűnsz fel a horizonton
És száguldó vonatként zúzod össze minden egyes álmom?
Fázós vagyok ahhoz, hogy most kifeküdjek a csillagos ég alá. De a szobából esténként gyakran nézek fel rá.
E szó jó, csönd vagyok.
Csönded vagyok.
Amit írtál.. vers vagy dalszöveg csodálatos. Főként az első két sor.
Nem számít hol vagy. Vagy, hogy honnan tekintesz a csillagokra. A lényeg, hogy tudd, nem vagy egyedül..
Pedig pont a csillagokat nézve jut eszembe, hogy mennyire egyedül vagyok. Távol mindentől és mindenkitől.
Láttam egy madarat, oly könnyeden repült
Sosem kérnék mást, csak egy pillanatra ezt az erőt
Hogy szállni tudjak magasan az égen
Nem törődve azzal, hogy a földön mi érjen
Onnan fentről figyelni a végtelen tájat
És bízni abban, hogy ott rám valami jó is várhat
Kibontani szárnyam a remény szelében
Csak szállni tova a nyugvó nap fényében
De itt ragadtam szárnyak nélkül a földön
Szívemet mintha elfeledte volna az öröm
Sosem kértem mást, de nincs már mit tenni
Csak szerettem volna szeretve lenni
Sosem voltál és nem is leszel
Mindegy, hogy ezért mit meg nem teszel
Kevés vagy s az is maradsz.
Nem vagy más, mint egy újabb kudarc
Küzdhetsz és hajthatsz
De elismerést nem kaphatsz
Jó lenne ha feleszmélnél
Te csak egy vesztesnek születtél
Megpróbáltad, de hiába
Sosem lehetsz egy pillanatig sem jobb nála
Légy mindig önmagad
És örökre magad maradsz.
Azt akarom,
Hogy fájjon,
Hogy érezzem,
Hogy vérezzen.
Ne csak képzeljem,
Hanem létezzen,
S ne kérdezzen,
Csak végezzen
Velem.
Nincstelen éjszakán útjára kél
Kopár szíve nem több mint kevés
Balga hallgatag, újra csak téved és
Áhítattal keres, de sosem léteztél
Csörtet a vágy lágy felszín alatt
Szaggat és üvölt, csak téged akart
Koslató báj mi enyém maradt
Csendesen ringat hűs téli patak
Zsibbad a lét köves medredben
Úszva forgatag éles sziklákhoz ver
Néma sötét tartja szívét mereven
Nem dobban többé, békére lel
…
Bolyongom hontalan,
De ez senkinek hibája,
Nem dönthetjük el,
Kinek ki lészen mátkája.
Egyre csak tompul az utca zaja
Mintha elhalóra fogta volna annak népes hada
Zúg a fül, koponyám zsong végtelen
Nézem, de nem érzem két fagyos kézfejem
Érzem, ahogy lüktet a nyakamba
Szinte sulykolva dobog bent a mihaszna
Hideg levegő egyszerre nehézzé lesz
Minden terhet az üresség nyomban mellemre tesz
Immár fekszem súlyosan és bénán
Szétrobbanni kíván minden egyes vénám
De karjaim képtelenek tenni bármit is
Újra csak elmaradt a katarzis
Szia csaklenniakartvalaki!
Szép ez a vers, de egy kicsit aggódom érted. Megvagy, nem vagy szuicid?
Igen, megvagyok. Elnézést, az a pár sor kikívánkozott.
Tétlen nézem
Szomorú kézen
Korábban hegedt
Ábrándok felett
Fáradt lépte
Nyomába érve
Félve kérte
Szava nem érte
Töretlen menetel
Kezében heveder
Kérdésre nem felel
Fejében vezekel
Bágyadtan nézem
Szomorú kézen
Korábban meredt
Ábrándok felett
Tétlen nézem
Szomorú kézen
Korábban hegedt
Ábrándok felett
Fáradt lépte
Nyomába érve
Félve kérte
Szava nem érte
Töretlen menetel
Kezében heveder
Kérdésre nem felel
Fejében vezekel
Bágyadtan nézem
Szomorú kézen
Korábban meredt
Ábrándok felett
Nagyon szép versek.
Itt vagy valamelyik topikban írhatnál magadról.
Nem tudom, hogy mit mondhatnék magamról. Csak ez a pár sor vagyok, ami néha ide leíródik
Hajtsd le és hunyd be
Szívd be és álmodd
Végtelen álmod
Mely nem teljesül be
Izzadj és reszkess
Kelj fel de nem megy
Ez már nem álom
A vér íze üt meg
Hall téged bárhol
Hisz nincs sose távol
Azt mondja ápol
De magához láncol
Ringat és dúdol
Jobb lesz, ha alszol
De tettetni ne merd
Mert ott is elér
Fütyülj és nevess,
Mosolyogj másokra, majd
Azt hiszik, jól vagy.