Nem találom magam…
ahogy belevetem magam egyik tevékenységbe, valami mégis eltérít – és más dolgokat találok ki…
olvasom ,hoyg ez rettentően tipikus a bordiknál…
lézengek…
és ilyenkor arra gondolok, hogy kéne talán inkább egy munka, és majd ott felfigyel valaki rám -hogy aha, tehetséges vagyok – .
és majdcsak lesz velem valami…
de igazából ami nagyon nagyon hiányzik, az az angol és a norvég nyelvtudás…
lehet, hogy ebbe fecccölök egy évet??
de jó lenne..
munka meleltt nem vagoyk képes…
vagy igen???
Szerző:
Blog kommentek: 6891Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 31-10-2010
tudtam én… a borditól nem lehet szabadulni 🙁
most olyan sírhatnékom van…
és arra gondolok, hogy de kis hülye vagyok már megint…
nézzek körül, és áldjam meg a jó istent, hogy ilyen normális és luxuséletem van.
egy nagyon angyon nagyon rendes és édes férj!!!!!!!!!!!! –
tőle egy tündéri gyerek, aki egészséges – tündéri, okos, bájos, kedves, intelligens, kedveskedő, tehetséges, három nyelven már most beszél – mi lesz még itt később?? 🙂
tehát arra kéne gondolnom, hoyg mim van! – nem arra, hogy mim nincsen.
ha ennyi jutna csak az élettől – már akkor is nagyon boldognak kellene lennem.
és ha még egy kis más is jut, annak csak örülni fogok.
türelmesebbnek kellene lennem. …
igen.
és a könyvre koncentrálni.
az az enyém, senki nem veheti el tőlem…
nem tuodk kitartani a céljaim mellett…
vagy igen??
nehéz ez nagyon…
főleg, hogy most a nyelv bekavar…
hogy idegen nyelven kell megállnom a helyem…
ez egy nagy stresszfaktor…
neked legalább van miért élned. van szerető családod…amivel tisztában is vagy.
RB, neked is van miért élned.
az igazság az, ohgy nincs más választásunk, ha már megszülettünk…
meg kell bírkóznunk a nehézségekkel.
hiszen fel akarjuk fedezni az élet rejtett arcát is – a szépet – vagy nem???
a szeretetet…
Képzeld, tudom alkalmazni már a kognitív terápiát magamon!!
most ugyan szarul vagyok (már nem is annyira!!) – de a kognitív terápiában megtanultam hogy a legfontosabb, hogy az ember be tudja azonosítani, hogy most szarul van, és hogy milyen gondolatok állnak mögötte.
engem az a „felismerés” döngöl a földbe, hogy bordi vagyok, és a bordikra jellemző az identitásválság…. igen, az, hogy nem tudom, hogy ki vagyok.
Viszont rájöttem, hogy attól, hogy a tükörben nézegetem magam, még nem fogom jobba ntudni, hogy ki vagyok.
ahhoz, jobban tudjam, hogy ki vagoyk, csinálnom kell valamit.
és ennek már nagoyn örülök….
ráadásul most olvastma, hogy az ovikban dolgozókat továbbképzésre akarják küldeni….
ez jó. ezt akarom.
meg fogom találni az utam, most már biztos vagyok benne, és az üzleti vállalkozásomban is araszolni fogok előre…
nem tudom felvállalni az anyagi bizonytalanságot.
és konferenciát is lehet szervezni mellette…
minden nem megy egyszerre.
és a munkám azért is nagoyn jó, mert közel van, és mert nagoyn kedvesek a főnökeim és a kollégáim.
mindig örülnek, ha látnak.
nem adom fel. most a legfontosabb, hogy a munkámban helytállajk. ez megvéd még a cslaádomtól is…
itt tartok.
és már nem parázok a jövőtől…
olyan szépen feldolgoztam most sokmindent, olyan szépen megyek előre, olyan szépen letettem a csomagomat most . és bár még vérzik a szívem, lassan begyógyul, már tudom.
pozitív vagyok.
neked is lesz családod.
ne add fel.
minden meglesz, amiről álmodunk, ha nem adjuk fel…