tegnap este letudtam idegenvezetői pályám első kudarcát. a csoport átlagosan normálisnak tűnt, de sajna csatlakozott három nagyon hülye liba, akiknek sikerült úgy lehúzniuk a hangulatot, hogy nem sikerült mentenem. a kedves hölgyek nehezményezték, hogy miért kell ennyit sétálni (erre nem éreztem illőnek közölni, hogy ‘mert ez egy walking tour bazmeg’, de sajna más nem jutott eszembe) majd hosszas hisztibe kezdtek az időjárás miatt, amiről természetesen szintén én tehettem. kicsit tartok a visszajelzésektől, de pillanatnyilag jobban érdekel a másnaposságom. talán jobb is így. mázli, hogy évek óta nem veszem különösebben komolyan a munkámat. hogy meséljek valami vicceset is, beszéltem tegnap pár szót a vadiúj közvetlen főnökömmel, így kezdődött a beszélgetés:
én: szia, xy vagyok, a ma esti guide
koordinátor: szia, én a tulaj csaja vagyok (a nevét nem érezte fontosnak megemlíteni, ami megnehezítette a beszélgetést, de ez nem fogott ki rajtam)
ami viszont szerencsésen alakult, hogy felbukkant az nagyon szép srác, akivel évek óta néha beszélgetünk, lefekszünk, aztán valamelyikünk eltűnik. nekem is hihetetlen, de ez mindkettőnknek tökéletes így. valamelyik nap találkozunk, jó lesz.
Szerző:
