Néha csak kipattannak előzmény nélkül. A legfurább pillanatokban, helyzetekben jelzi az agyam, hogy: – Hékás, azt hitted halott vagyok? – ezért mindig van nálam egy kis füzet, hogy leírjam, mert rendszerint elfelejtem őket…..
Szerző:
Blog kommentek: 0Blog bejegyzések: 7Regisztráció: 06-08-2015
Csak ne lenne ez a fránya tudatalatti….
Erre a mondatodra reagáltam: „ Ha képes lennék elválasztani a kudarcaimhoz társított érzelmeimet, biztos vagyok benne, hogy racionálisan a kudarcaimat előnnyé kovácsolhatnám.”
Nem tudom, másnak hogy sikerül, de én bármikor tudatos akartam lenni (még kognitív terápiába is jártam), a tudatalattim többszörös erővel bizonyította, hogy nem engedi, hogy uraljam 🙁
Biztos nem lehetetlen, csak eddig még hiteles bizonyítékot nem tapasztaltam. (magamon, persze).
Sok mindennel egyet értek, amit írtál, és kívánom, hogy sikerüjön maradéktalanul megvalósítanod!
Most elég f.s passzban vagyok, nem tudom leírni nagyon a saját tapasztalataimat, csak szerettem volna jelezni, hogy olvastam az írásodat.
Azt, hogy máshol húzom meg a határokat, annak is tulajdonítom, hogy nő vagyok, és nem tudom magam, vagy csak nagyon nehezen, az érzelmeimtől függetleníteni (sajnos?!).
De lehet, hogy ez inkább lelki alkat, nem is X meg Y kromoszóma kérdése.