Szívem szerint kezdeném azzal, mint oly sokan, hogy „úgyse olvassa el senki”. Csak hát a gyakorlat azt mutatja, hogy mindent elolvas valaki – már csak unalmában is. Szóval, ezek saját tapasztalatok és szubjektív következtetések.
Anyámnak volt egy nagy klasszikusa: „Nem tudni, hogy az alkoholtól lett-e depressziós, vagy a depresszióját issza el.” Néhány éve egy áter azt mondta nekem, hogy meggyőződése, hogy nálam az alkoholfogyasztás másodlagos tünet. Szerintem az összes szerfüggés szinte mindenkinél az. Valamilyen pszichés probléma talaján (álmegoldására) alakul ki. Leginkább a szorongásén, merthogy az is majdnem minden pszi betegségnél jelen van, amire meg egy másik áter(nő) nyilatkozta, hogy nem önálló betegség, hanem tünet (talán a GAD kivételével), csak hát muszáj önálló betegségként kezelni, mert csak így írhatja fel a benzót. (Erről, hogy mi az, ami csupán azért diag., hogy bizonyos gyógyszereket felírhassanak, már egyszer polemizáltunk a szem.zavarok kapcsán.)
35 éve, az első átriai körben még „ethil-tranquilláns (nyugtató) abusus”-ról írtak nekem, merthogy abban a korban még nem alakulhat ki függés! (Ma már tizenéveseknél is diagnosztizálnak alkoholbetegséget.) Ez annyiban igaz lehet, hogy fizikai függés valóban lehet, hogy nincs (habár remek másnapos tünetek léteznek), viszont a lelki függés már megvan, és az nehezebb ügy, mint a fizikai. Amikor elvonóra mentem, már rendes fizikai tüneteim voltak. Elég kalandosan kerültem végül az áternő elé, aki megkérdezte, vállalom-e az elvonót, adott 20 perc gondolkodási időt. Vállaltam, ami azonnali zártra menéssel kellett volna járjon, de mivel épp átépítették az osztályt, így hely nem volt, kaptam 3 hét múlvára időpontot befeküdni. Mivel én már abban a három hétben egy kortyot sem ittam, a nehezén túl voltam, mondhatni, nem sok értelme volt a bent fekvésnek… Kaptam „mankónak” Anthaaetylt, ami szerintem igen rizikós dolog, ennél „kisebb” lehetséges következményekért is vontak már ki gyógyszereket a forgalomból. Szóval 3, majd újabb 1,5 év múlva visszaszoktam, pontosabban megszűnt a tünetmentesség.
Na már most, tavaly ugye bekerültem kórházba a gerincsérvvel. Ez azzal járt, hogy egyszerűen nem volt módom rágyújtani 40 évnyi erős dohányzás után. Ilyenkor „normál esetben”, tehát leszokáskor adnak nikotintapaszt, -tablettát stb., na ilyesmire nagy ívben tojtak persze. (Súlyos alkoholistáknak az infúziós oldatuk tartalmaz alkoholt ilyen esetekben…) A lényeg, hogy semmi, de semmi fizikai panaszt (elvonási tünetet) nem okozott ez (nem úgy, mint az alkohol- vagy gyógyszerelvonás). Öt hét után panaszkodtam a lógusnak, hogy nagyon hiányzik a cigi. Mire ő: Nem értem, hiszen a fizikai elvonás 3 hét. Nem is azzal volt a baj, hanem a pszichés függéssel. A dohányzás együtt jár csomó szokással, mozdulattal, stb., amit nemigen tud az ember helyettesíteni, merthogy az – OCD. Imigyen rájöttem, hogy úgy általában a szerfüggőségek tartalmaznak egy kényszeres cselekvéssort, amit mint OCD-t külön kellene kezelni. És a függőségek kezelése kb. a leszoktatással be is fejeződik. A drog biztos, hogy hosszabb leszoktatási időt igényel, és hosszabban tartanak a megvonási tünetek, de mivel arra sosem kattantam rá (olyan kocadrogos voltam), ezt nem tudom.
Szóval szerintem a leszoktatás utókezelése egy OCD-terápia kellene legyen, amit nem pótolnak – mert nem is pótolhatnak – az ún. támogató közösségek.
Szerző:
Na akkor itt a senki aki elolvasta 🙂
Jokat irsz, en is kenyszeres cselekvesnek tartom a bagozast, es nalam is a pszichikai függes van meg.
Amúgy meg szerintem valahol a pia is oralis fixacio nem csak a bagoretta.
Fura mert egesz zsenge korom ota biztosan tudtam hogy hajlamos leszek a függőségre..
én is hozzászólnék az első mondathoz, és ígérem, nem puszta gúnyból vagy merő tiszteletlenségből teszem.sajnos gyerekkorom óta tapasztalom, az agyam valamiért nem alkalmas arra, hogy tömör szövegeken képes legyen szenvedésmentesen átrágni magát.amíg kisiskolás voltam, a kötelező olvasmányokkal is nagyon-nagyon megkínlódtam emiatt. pedig kicsit sem voltam buta nebuló. vágott az eszem, mint a beretva.mára odáig jutottam, hogy amikor meglátok egy nagyobb halmaznyi betűt a lehető legkisebb térbeli kiterjedésben elhelyezve, szimplán visszahőköl a tudatom.és bármennyire is érdekelne a téma, sokszor nem jutok el a feléig sem. mert túl nagy energiabefektetést igényelne végigolvasni.ez tök komoly.a tagoltabb, szellősebb irományokkal sokkal kedvezőbb a viszonyom.ezt most csak úgy gondolatébredésként, (zárójeles) öndiagnózis keretében.Időnként én is szenvedve rágom át magam, pl. az élettankönyv ilyen volt. De én mazochista vagyok. Meg igen, elég „sűrűn” írok. Családi vonás, nagyapámnak is adtak vissza kéziratot, hogy „túl tömör”. Egy mondatban három gondolat, na ja. Mert mi meg írni/gépelni utálunk.
Na akkor itt a senki aki elolvasta 🙂
Jokat irsz, en is kenyszeres cselekvesnek tartom a bagozast, es nalam is a pszichikai függes van meg.
Amúgy meg szerintem valahol a pia is oralis fixacio nem csak a bagoretta.
Fura mert egesz zsenge korom ota biztosan tudtam hogy hajlamos leszek a függőségre..
Írom is, hogy a piálás is OCD. Vizsgálták, hogy azok a gyerekek inkább lesznek később alkeszek, akiket innivalóval „nyugtattak”.
„Dependens személyiség.” Vagyunk ilyenek.
Lattam h irtad az ocd-t, megerositeni akartam h en is igy velem, csak lemaradt az „is” a szerintem után. 🙂
Értem. Azért a cigi -nekem úgy tűnik – nemcsak orális, hanem fallikus is… (Ha „humorizálni” akarnék, egy sz.pás.)
2009ben próbáltam először leszokni a cigiről:
3 órákat aludtam, nem voltam hajlandó altató venni, mert anyám altatófüggő, így maradt a bedilizés.
3 hónap alatt bediliztem.
Azóta megtanultam a leckét, hogy akármi van, nekem minimum 7 óra alvásra van szükségem minden éjszaka, és lehetőleg 9től.
**
2013 óta nem gyújtok rá, csak ha kórházban vagyok.
Viszont a nicorette rágót állandóan rágom.
szóval szerintem nem szoktam le.
de nagyon szeretnék.
mit tegyek?
Általában odáig jutnak el az emberek, hogy nem gyújtanak rá. Egy ideig. Négy olyan embert ismertem, aki tényleg leszokott. Vagy lett valami betegségük, és attól megijedtek, vagy megundorodtak a cigiszagtól.
Marha jo ez, tök érdekes látni, hogy mennyire különfélekeppen muveljuk a dohanyzast, leszokast stb.
En 15 éves korom ota szívom, akkor meg csak heti fel dobozzal ment el, bar akkor az egy fél du. alatt. Egyetemen lett belőle napi egy doboz, ha pialas is volt 1.5-2.
Aztan történt valami 7 eve, azota ugyanis se meloban se máshol nem gyujtok ra, ugyanis vagy panikrohamot kapok tole vagy irtózatos szorongás lesz urra rajtam. Igy mar csak akkor szivom ha iszok. Az alkohol ugyanis elképzelhetetlen nélküle, es olyankor jo hatással van ram a nikotin… Hogy ez miert alakult igy, jo kérdés, nem találtam még meg ra a választ…
Olyant is ismertem (a négy közt), aki leszokott a dohányzásról, de továbbra is piál! Cigi nélkül.
Akkor te meg amúgy a „betegségtől megijedős” kategóriába tartozol nem-dohányzás ügyben.
En 15 eve szivom es egyetlen esetben voltam igy vele, nem is tudtam hova tenni ezt a dolgot, azt gondoltam ez mar a veg! Amikor megprobaltam en naiv idiota letenni a rivotrilt egyetlen egyszer es abban az igen rovidke idoszakban, de ragyujtottam ugyanugy, hat nem meg nagyobb trebe kerultem? Felfoghatatlan volt. Nem panik roham de addig ismeretlen leirhatatlan szorongas es undor a cigitol lett urra rajtam! Pedig regebben dohanyzom mint gyogyszerezem. Ezek utan volt egy nap mikor se rivotril se cigaretta. Na aztan eleg is volt ebbol a kiserletbol, rovidesen elertem a tureshatarom (gyenge fuggo jellem vagyok).
Ja es Kleo, en is az egyik senki vagyok aki elolvastalak! Jo a tema es jol irsz.
Vicc de meg akkor is szarul leszek ha mondjuk epp készülodok a sörözésre pl. Kocsmaba menet vagy otthon mikor szedem ki a poharakat… en nem iszom egyedül lehet ez is számít?? Lehet a cigi valamiért maganyosit onmagaban?
En nem szedek es nem is szedtem gyógyszert, de egyszer olvastam valahol, hogy egyeseknel felerositheti a szorongast a cigi… Valószínű azért nem gond piaval mert az meg tenyleg oldja ez esetben… Kiegyenlítődik, valahogy..
En 15 eve szivom es egyetlen esetben voltam igy vele, nem is tudtam hova tenni ezt a dolgot, azt gondoltam ez mar a veg! Amikor megprobaltam en naiv idiota letenni a rivotrilt egyetlen egyszer es abban az igen rovidke idoszakban, de ragyujtottam ugyanugy, hat nem meg nagyobb trebe kerultem? Felfoghatatlan volt. Nem panik roham de addig ismeretlen leirhatatlan szorongas es undor a cigitol lett urra rajtam! Pedig regebben dohanyzom mint gyogyszerezem. Ezek utan volt egy nap mikor se rivotril se cigaretta. Na aztan eleg is volt ebbol a kiserletbol, rovidesen elertem a tureshatarom (gyenge fuggo jellem vagyok).
Ja es Kleo, en is az egyik senki vagyok aki elolvastalak! Jo a tema es jol irsz.
Köszi!
Én sokszor voltam (vagyok…) rosszul a cigitől, van, hogy öklendezek is tőle, de akkor is szívom!
Vicc de meg akkor is szarul leszek ha mondjuk epp készülodok a sörözésre pl. Kocsmaba menet vagy otthon mikor szedem ki a poharakat… en nem iszom egyedül lehet ez is számít?? Lehet a cigi valamiért maganyosit onmagaban?
Én se vagyok egyedül ivós, legfeljebb akkor iszom egyedül, ha már előtte ittam – társaságban. Nem hiszem, hogy magányosít, mindenhol ott van a jó kis dohányos „közösség”. Viszont oldja a magányt.
Hat, en pontosan igy emlekszem Rad 🙂
Hat, en pontosan igy emlekszem Rad 🙂
Akkoriban nem ittam…
Ezt a bagora ertettem. Amit irtal hogy „de akkor is szivom”
Tényleg közösségepito, mar csak ezért is megerte kijarni, de történt valami, es a végére mar a közösségben is szorongtam tőle.
Az is tény hogy nekem feszkooldasra sosem volt jo, se vizsgak elott, se ha felturtak az agyam. Sot, vizsgaidoszakban ra sem gyujtottam… Erre kerdezte meg egy ismerosom, hogy akkor tulajdonkeppen minek is dohanyzom en? 🙂
Eddig egyszer tettem le, remek volt az időzítés, epp Tokajba mentunk borozni… A cigihianyomat meg tobb borral (nem is vagyok boros amugy) oldottam, aminek kovetkezmenyekepp arcpirito musorszamot nyomtam le 😀 Persze röhögött az egész banda, meg az utca nepe.
Akkor el is tudod hagyni…
Amíg röhögnek, még nem történt semmi. A következő lépés ha megbotránkoznak. És van még lejjebb.