Szeretetnyelvek

https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6t_szeretetnyelv

http://static.kgyt.hu/love.html

Ide is belinkelem, mert a témát már „elkezdtem” a Kocsma topicban.

Olvastam én már erről, olyannyira, hogy tinikoromból megmaradt, hogy nekem az a fontos, hogy „tök mindegy, hogy mit csinálunk, csak együtt csináljuk”. Úgy nevezik, hogy minőségi idő. 

Minden teszten ugyanaz a sorrend az eredmény, amit tesztek nélkül is tudtam. 

Az exnek, a Nárcinak, anyámnak a szívességek elnevezésű az elsődleges, sőt a volt élettársamnak is az a második. Tehát én ezt ismerem, és úgy tűnik, próbálkoztam ezt megérteni, elfogadni. Nem megy. Mert ott van például a mosogatás, amit mélységesen gyűlölök, ezt azért tudta minegyikük, és azt gondolták, hogy ha megcsinálják, akkor majd oda leszek a gyönyörűségtől. Persze jólesik, de pont nem érdekel, ha, teszem azt, senki nem mosogat el, hanem beszélgetünk. Nem mosogatás közben, ahogy anyám szeret. 

Az enyémet meg annyira nem értette az ex, hogy amikor javasoltam, hogy menjünk le együtt kutyát sétáltatni, nagy kerek szemeket meresztett rám, hogy minek? Azt egy ember is meg tudja csinálni, azalatt a másik meg másvalamit. Ettől meg nekem állt égnek mind az öt szál hajam.

Ezzel az elismeréssel (dicsérgetéssel) meg abszolút nem tudok mit kezdeni, kifejezetten zavar, elironizálom, ami meg a dicsérő félnek sértő. Kisgyereket kell dicsérni, hogy fejlődjön. Talán azért állok így ehhez, mert akkor én nem kaptam meg.

A második nálam az ajándékozás. A barinőm ebben óriási, hoz egy csokor virágot, egy tálca sütit, és én már totál meg vagyok hatva. Minden apró vacak, értéktelen mütyür el van téve, amit kapok. És akkor ott van a lányom, akinek semmi ilyesmi nem fontos. Nekem fáj a szívem, amikor ilyesmitől gond nélkül megválik. Olyannyira, hogy olykor én teszem el. 

Testi érintés… Erre nemcsak a laptop (amiről írtam a Kocsmában) ment rá, hanem a jobb vállam is… Mert a kinyújtott jobb karomon volt a fejem, de az övé is. Félálomban megfordulást kíséreltem meg, persze a saját fejem felemeltem, de az övé ott maradt, aztán a fájdalom, és a mentős sem tudta helyre tenni, azóta is „kijár”. Na, ha lehet fokozni, azóta még jobban utálom. Csak szexeléskor indokolt.

Hát, tényleg nem működik a dolog, ha eltér a két emberé. De úgy mégsem lehet ismerkedni, hogy „mi a szeretetnyelved?” Így aztán, mire ezek kiderülnek, már régen rossz. Kellene erre valami adekvát felmérhetőség. Sajnos nemigen kutatják, pedig érdemes lenne. Még család- és párterapeuták sem jellemző, hogy foglalkoznának vele.

Szerző:

Belépett: 1 nap

Kleó

Blog kommentek: 14835Blog bejegyzések: 69Regisztráció: 29-12-2012

19 gondolat erről: “Szeretetnyelvek”

  3. Liliomlány

    Igen, ezekről én is olvastam, meg barátommal is elolvastattam ezt, aztán ő meg a szüleivel, elég tanulságos. Nekem is azt hiszem a minőségi idő – meg a minőségi békényhagyás (!) a legfontosabb. Barátom ajándékozós volt inkább, én meg úgy ahogy a lányod, könnyen megválok a vicik vacakoktól. Aztán mintha barátom is áttért volna erről, a minőségi idő jobban megbecsülésére. Ja igen, nála a testi érintés nagyon fontos – ezt meg nekem kellett megértenem, mert nekem meg nem ANNYIRA mint neki, neki nagyon.

  6. Kleó

    Jaj, nem, együtt, mindent, mindig együtt. Igazából még az együtt dolgozást is szerettem. Együtt menni melóba, együtt jönni. – Gyere ki velem a konyhába! – Minek? Segíteni? – Nem, csak hogy együtt legyünk. 
    Nem jött, úgyhogy legközelebb rábíztam vmit, és akkor mindenkinek jó volt. Ő úgy gondolta, segít, én meg nem voltam egyedül…

  7. Kleó

    Van egy olyan is, ami az érzékszervek szerint bontja fel. Ha az egyiknek a látvány a fontos, a másiknak meg a hang pl., akkor már nehezen értik meg egymást. Vagy testi érzékelés, illat, íz…
    A hang nálam döntő. Ha megszólal a pasi, és nem tetszik/idegesít a hangja, lehet akármilyen jó kinézetű és intelligens, menekülök.

  10. Kleó

    Illetve, van egy határ. Mert a volt ét., főleg, ha unatkozott, nem hagyott levegőt sem venni. Egy cikket nem lehetett tőle elolvasni, mert belemancsolt az újságba, h mit olvasol?, miközben belekönyökölt az epémbe… Aztán: miért baj, hogy érdekel, mit olvasol? Még a klotyin is „szórakoztatta” az embert. Az ő fajtájuknál nincs sem intim-, sem magánszféra, sem személyes tulajdon… Elhordták az összes „uniszex” pólómat, melegítőmet stb., mert „ha együtt vagyunk, minden közös”. Szóval ez már nem „minőségi”…

  11. Kleó
    Idézet tőle: Liliomlány

    Én úgy értettem am békénhagyósdit, hogy nekem kel énidő, és ezt tartsa tiszteletben. Az nem baj ha ott van a közelben, meg lehet hozzám beszélni is.

    Lásd az előző hsz.-em… Nekem csak egy kis aura kell…

  15. Kleó

    Megvan! Anyámék azért bírták ki egymást 58 évig, mert mind a ketten „szívességesek”. Ezért tudták betartani azt a bizonyos, előre megegyezett munkabeosztást, Sőt, ha úgy akartak tenni, mintha szeretnének valakit, akkor is ezzel operáltak… Amikor mondtam, h „nem szerettek engem”, mindig azzal jöttek, hogy dehogynem, hiszen mi mindent elintéztek/megcsináltak/elsimítottak nekem. És? Azt csak kötelességből. Amikor ezt megmondtam, azt meg ők nem értették. 

    Na, kezd összeállni. Mert ez a testi érintés sem volt divat, minden szempontból egészségtelen, és „elkényeztet”, amit nem szabaaad!

  16. No_Exist

    Örülök annak, hogy külön blog postot szenteltél ennek a témának. És a teszt linket köszönöm. Jó dolog megtanulni szavakba önteni, hogy ki mikor érzi szeretve magát.

    Be kell látnom, hogy gondolatolvasni senki nem tud, és a szeretnyelvek emberenként eltérőek. Hiába közeledik valaki felém szeretettel, saját magából indul ki, a saját nyelvén akarja közölni velem, hogy szeret. De ha már szeretettel közeledik valaki felém, akkor miért ne beszélhetnénk arról, hogy mi működik egymásnál? Biztos furcsán jön ki ismerkedéskor, hogy a szeretetnyelvekről beszélünk, de annyi hülyeség között miért ne lehetne beszúrva a a kedvenc filmek vagy ételek közé. (Jó, hülye példa, tudom)

    Igen, sokat nyom a latba a gyerekkor ebben is. Itt ezt találtam: „A serdülőkor végére tehát kialakul személyiségünk alapja: […] az akaratérvényesítésünket, a szeretetnyelvünket, valamint a gondolkodásmódunkat meghatározó specifikus személyiségjegyeink, melyek összeépülnek, s egy együttműködő koherens egészbe szerveződnek személyiségünk alapjával, s így jön létre az identitásunk, az önazonosságunkat jelentő személyiségünk.”

    Mi van akkor, ha valaki gyerekként bántalmazó környezetben nő fel? Beépülhet a szeretnyelvbe a bántalmazás?

Írj megjegyzést