Milyen felfoghatatlan ez, hogy az ember elég ésszel és iq-val látja, hogy valami nincs rendben, de odáig már nem képes eljutni, hogy mit tegyen ellene. LÁtom, hogy milyen sz@r állapotban vagyok, teljesen átérzem, de nem tudom, mi az, amit igazán meg kéne magamért tennem. Csak a gyógyszert beszedem, alszom, eszem, lélegzem.
Vagy talán semmi köze egyiknek a másikhoz?!
Szerző:
Blog kommentek: 984Blog bejegyzések: 18Regisztráció: 12-10-2015
Hát nem tudom,hogy a wellbutrinos dolgot meddig forszírozzátok.Visszaolvasgattam a régebbi blogokat,amiket írtál,a mostani nagyon feszült állapotban íródott.Kétnaponta szeded,igaz?Tudod,én rá vagyok kattanva a gyógyszerekre,lehet,előző életemben patikus voltam.
Szia zomebazam! Ha ennyire nagyon rosszul vagy, akkor valami nem stimmel. Persze, hogy nehéz lépni — az ember lent van, passziv, csak napról napra túlél. Jó lenne, ha mondanád az orvosodnak, hogy nem igazán vagy jól, és szeretnél valami mást.
Nekem néha a nagy ijedtség vagy a nagy megaláztatás segít, megadja az első lökést — most például elkezdtem átszerelni a gyógyszereket (szerencsém van, mert nagyon együttműködő az orvosom), mert éreztem, hogy nem tudok folyamatosan beszélni, és az tanítás közben roppant kínos.
Sziasztok!
Köszönöm, hogy írtatok.
Közben egy időre abbahagytam az Elontrilt, mert a mindennapos szedéssel szuicid gondolataim lettek, Most kábé egy hete kétnaponta szedek 150 mg-ot. Szuicid most nem vagyok, de rettenetesen lent vagyok. Hetente kell írni az orvosnak, majd most jön az is, és akkor megkérdezem, mennyi a türelmi ideje ennek a kétnaponta szedésnek, mikor derül ki, hogy jó-e vagy sem.
Már annyi mindent próbáltam, a doki szerint van olyan, hogy az agy egyszerűen elfárad.
Akkor viszont semmi sem nagyon jó, maximum a nyugtató, valahogy kibírni egy darabig akármilyen gyógyszer nélkül, mire újra hatna valami.
Egyébkét van valami tevékenység,amit szívesen csinálnál,ha az első dominó végre eldőlne?
Én például szeretnék ledobni pár kilót s futni,esetleg rövidebb versenyeken részt venni.Anno,nagyon sokat segített a mozgás,felszabadít egy csomó endorfint.Illetve szertnék toronyórát lánccal,későbbiekben pedig átvenni a búra teljes irányítását stb.stb.
Megmosolyogtattál 🙂
Háát, nekem a szakmám lenne a tevékenység, amit csinálnék. Illusztrálás, festés, régi dolgok felújítása.
Még egyszer hipománabb korszakomban szerettem volna egy jótékonysági boltot nyitni, de ahhoz alapítvány is kell, ami nekem nincs. De ha jobban lennék, biztos meg tudnám csinálni.
Futás nem is, de a séta sem lenne rossz. Külvárosban lakunk. Vagy csak venni egy bérletet, amivel ide-oda utazgatnék a városban.
Van biciklim, rámtukmáltak egyet, de nem merem a pesti közlekedésben használni, mert nem tudok indexelni… Legutóbb 10 évesen bicikliztem, azt mondják, nem lehet elfelejteni.
Eléggé egyedül vagyok, hiába a család, nekik külön életük van, maguknak valók.
Persze jó lenne egy munka is vagy önkénteskedés, ahol azt érzem, hogy fontosat, értelmeset csinálok. Ha csak heti egy-kétszer is.
Meg tudnál valamit mutatni a felújításaidból ,vagy bármi másból a tevékenységek fórumon?Ja,ami jól jönne nekem,az egy jóképű negyvenes pasi,ill.egy halom sikerélmény,hírnév.,Most akkor lennék benne a híradóban,ha meztelenül szaladgálnék a Blahán.
Nálunk például önkénteskedsz 🙂
De jó kimozdulni, valóban, sok szervezet van, akik pl. ételt osztanak, hasonlók. Milyen helyen önkénteskednél szívesen?
E
Kedves Eszter!
Muszáj lenne valahova eljárnom, a szociális szférában már próbáltam, az nem megy.
Olyan hely kellene, ahol az eszemet használhatom, pl. levelek fogalmazása, személyi ttitkár vagy kartoték-rendezés, ilyesmi.
A szüleim nem segítenek, pedig ezer kapcsolatuk van, mert hogy „ne azért legyek ott, mert ők ajánlottak”. Az már nem jut eszükbe, hogy esetleg magam is megállom a helyemet, ráadásul már elmúltam 40, nem 22 éves vagyok. Akkor pl. volt is melóm a tanulás mellett,
Folytatva az előzőt, az áter szerint olyan meló lenne jó, amihez ki kell mozdulni és lehetőleg ne számítógépes legyen, csak mint segédeszköz (a levelekhez) minimális mennyiségben.
Az nem baj, ha önkéntes, az is tapasztalat meg legalább nem itthon a 4 fal között vagyok, mint általában.
Szia Eszter! Nagyon félénk vagyok, de szeretnék kibújni a csigaházamból. meg szeretném kérdezni, hogy lehet-e még nálatok önkénteskedni, napi 2 órát tudnék segíteni, az eljárás nagyon jót tenne nekem. Budapest területén elmegyek bárhova bkv val. Önbizalomhiányos vagyok és ugyanakkor úgy érzékelem, hogy nem ismernek az emberek és nem is ismernek ki, mert önkéntelenül egyszer ilyen másszor olyan a természetem és félek, hogy emiatt kiközösítenek.
Változékony vagyok és túlérzékeny, most is azért vagyok fent ilyen késői órán, mert nehezen dolgozom fel a nap eseményeit. 🙁 No meg lehet, hogy a gyógyszerátállás miatt is. és nézegetem mások mit írnak…