Hosszú hosszú hallgatás után ma felhívtam anyámat.
Hétvégén gyászmisére megy – apuért is imádkoznak – küldött sms-t de csak most láttam.
Már korábban egyszer említettem neki, hogy hazaugrom novemberben, de nem nála fogok lakni…. – Most azt kérdezte védekezően, szinte támadóan, hogy a megjavított bundámat postára adja-e. (mondván: nem tudja, hogy találkozunk-e…)
Átélem a szenvedését. Hát, nem irigylem. Pedig nem bántom.
Még előkarácsonyozni is meghívtam ide őt hozzánk december közepén pár napra.
Próbálok vigyázni rá, amennyire tőlem telik…
hát egyelőre nem telik többre.
Szerző:
Blog kommentek: 6891Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 31-10-2010
Persze, nem bírtam így hagyni őt – ma délelőtt újra felhívtam, sikerült röviden kedvesen, megértően beszélnünk egymással.
Jó volt hallani tőle, hogy nem haragszik, hogy nem alszom nála.
Ügyesen meg is magyarázta magának – hát mikor is találkoznál a barátnőddel, ha nem este?
Sikerült megbeszélni vele hogy szombaton találkozunk. Azt a napot neki tartom fenn.