2016 június – Gyámügy
Közlik ideje a felülvizsgálatnak gondnokság ügyében. Mondom az ügyvezetőnek: tavaly nyárutó óta járom a hivatalokat. Erre Ő: még örülhetek, hogy csak ötévente van felülvizsgálat, van, akinek két – azaz kettő – évente le kell tudnia az egész prosectúrát, akarom mondani procedúrát. Megbeszéljük, hogy a szavazati jogról külön – kiemelten – kérünk jogi állásfoglalást.
2016 június – Bíróság
A bíró közli, jónak ítéli meg a helyzetem lát lehetőséget felmentő ítéletre, de köti a törvény és igazságügyi elmeorvos szakértő véleményét is ki kell kérje. Ez a tárgyalás ezzel lezárul.
2016 szeptember – Orvosszakértő
Újabb találkozás államunk nagyszerű intézményével: az igazságügyi elmeorvosszakértővel, személyesen. Hát nem nagyszerű? Ülünk, Ő kérdéseket tesz fel. Rafinéria rulez: megkérdi kettő meg három mennyi? Na és ez alapján Ő eldönti hogy öt év, vagy kötél. Na, gratula!
2016 október – Bíróság
A bíróságon szervezeti strukturális átalakítás történt: másik bírót kaptunk, majdnem elölről kellett kezdeni az egész eljárás sorozatot. Én ezen eseményre szépen rendbe szedtem magam, „beutaztunk a városba”, a bíró meg pár perc motyogás után kidob. Ja, igen! Azt megkérdezte süket is vagyok-e? Az elmeorvosszakértő papírjaiból bogozott ki valami sületlenséget, na és ekkor derül ki, hogy nem csak a bírót cserélték le, de másik hivatali segédeket is kapott a bíróság, akik nem küldték ki a megfelelő papírokat a megfelelő embereknek, így a tárgyalást berekesztik. Na, csak most ne kapj rohamot!
2016 november – Bíróság
Érkezésre a bíró már csomagol: az ügygondnoknak dolga akadt el kellett mennie korábban ( érdekes múltkor is a hivatali csajok után szaladt kávézni a tárgyalás után, hű ( gondolom magamban ) igen fontosak itt az ügymenetek … ) Közli: az ítéletet már meghozta ( képzelem, ahogy órákat töprengett a tárgyalóteremben, milyen ítéletet hozzon ) : a gondnokság marad, majd küldenek papírt, lehet fellebbezni az ítélet ellen.
2016 november – Konklúzió
Az államapparátus igyekszik kiszűrni minél több embert, hogy ne kelljen nekik semmit fizetni ( mármint sorstársaknak, segély címszóval ) , de ugyanakkor egy hatalmas bürokratikus gépezetet támogat, minden lehetséges eszközzel, ugyanis: „munka” címszóval nekik fizetést ad, holott, maga az egyik ügyintéző(!) mondta meg az egész ügyben a tutit ( lehet kihímeztetem falvédőnek a konyhába, csak, hogy sose felejtsem el – meg ha majd jönnek valami felügyelettől nekik is tetszetős lehet ) , szal aszondja: „Hát, kéremszépen, mink NEM TUDUNK SEGÍTENI SEMMIT SEM, mink CSAK A PAPÍROKAT TOLOGATJUK „MUNKA” CÍMSZÓVAL.” Na, erről ennyit. Ez az egész leszázalékolósdi, meg gondnoksági ügy arra jó, hogy a sorstársak hátán lovagolva ( jóformán semmibe véve emberi mivoltukat ) rengeteg ember kap fizetést, ilyen-olyan címszó alatt. Nem messze áll már a dolog a kommunizmustól, talán még a pár évvel fiatalabbak is emlékeznek rá, hogy mikor „rendszerváltás” ( igaz, kérdés: melyik? ) , után a gyárakból ezreket bocsátottak el, és érdekes módon a töredék létszámmal is működtek az intézmények, az már más kérdés, hogy ilyen-olyan okokból többet is bezártak később.
Diag.: SYSTEM FAILURE PERFORATIO DE OBSCURA
Jav.: Sose kerülj a pszichiátriai jogszabályozás látókörébe, ha csak egyetlen mód van rá! avagy: kerüljétek a hóhért nyulam-bulaim!
Krisz
sk.
Észak-magyarországi régió, 2016.
Elkeserítő 🙁