Egy leszázalékolási történet — 2016 — első rész

2015 október – Járóbeteg Ideggondozó

Az orvos értetlenül állt az előtt a tény előtt, hogy idestova 20 éve súlyos beteg vagyok, gyakorlatilag önellátásra képtelen, és mind ezek mellett semmiféle ellátást nem kapok, úgy hogy még a TB-t is a gondnokom fizeti be helyettem, hiszen az kötelező, évente jön a NAV-os papír a nevemre, hogy fizessem be.

Erre fel írt egy javaslatot, hogy a leszázalékolásom újra indítását javasolja. Ugyanis öt évvel ezelőtt már próbálkoztunk a leszázalékolással, akkor független igazságügyi elmeorvos szakértő megállapította, hogy „belátási képessége tartósan, és teljes mértékben hiányzik”, valamint, hogy „rehabilitációja nem javasolt”. Erre kaptam 67% egészségkárosodási „kombinált összmutatót”. Ami nem jogosított fel semmilyen ellátásra!

 

2015 október – Háziorvos

Elmentem a háziorvoshoz, ezzel a papírral, amit az idegorvos adott. Ő is egyből támogatott, mondta elküld kivizsgálásokra „komorbid” állapotomra való tekintettel. (Ez annyit jelent, hogy az idegi alapú betegségemen túl gyaníthatóan, más szervi bajaim is kialakultak.)

 

2015 november – Kórházi kivizsgálások

Egyszer be kell menni időpontot kérni, persze minden kivizsgálásra külön-külön épületben, külön-külön ügyintézőnél. Majd egy másik alkalommal vissza kell menni a kivizsgálásokra. Persze több kivizsgálás, különböző időpontok (miért is ne.) Majd vissza kell menni a leletekért, mind különböző épületekben, külön-külön átvételi időpont lehetőségek.

 

2015 november – Háziorvos

Vissza a háziorvoshoz minden papírral. Beadni. Majd értesítenek, ha kész a paksaméta. Egy héten belül ez is megvolt.

 

2015 november – Kormányablak

-Jó napot! Leszázalékolás ügyében. -„Hát, de hogy, hát, de mit? … Magának nem jár. … Mire fel? … Nincs itt szakértő bizottság.” El akartak hajtani szumma szummárum. Majd mivel nem hagytuk annyiban sikerült elérni, hogy átvegyék az ügyben idáig született papír monstrum dossziét. Mindenről fénymásolat. Majd kapunk egy bonyolult és hosszú kitöltendő nyomtatványt. Mondanom se kell elzavartak az ügyfélfogadó helyiségből: „Ezt máshol is ki tudják tölteni.” (No comment.) Beadtuk! Pffffff. Micsoda megkönnyebbülés! Már csak pár hónap és értesítenek. 🙂 

 

2016 február – Leszázalékolási Bizottság

Itt azt mondták, látják, nem vagyok képes munkára, megadják a tőlük telhető maximumot, amit erre az állapotra lehet, és ami már feljogosítana támogatásra. CSAKHOGY! Mivel korábban le voltam százalékolva olyan mértékben, hogy az nem érte el a támogatási küszöböt, jelenleg se leszek támogatásra jogosult, ugyanis a korábbi leszázalékolás érvényes visszamenőleg.

Na, itt van az, hogy kutakodunk a jogszabályokban, mit tegyünk. Első körben lehet, munkaügyi bíróság elé terjesztjük az ügyet. Ha ott se ítélik meg a támogatást, marad az Önkormányzat, ad-e valami támogatást.

Majd fél év alatt jelenleg itt tartunk. Gondolom a bírósági ügymenet se lesz rövidebb. Pár hónap múlva jelentkezem a folytatással!

 

3 gondolat erről: “Egy leszázalékolási történet — 2016 — első rész”

  1. „Erre kaptam 67% egészségkárosodási „kombinált összmutatót”. Ami nem jogosított fel semmilyen ellátásra!”

    Már 40%-tól jár ellátás (ha az egyéb kitételeknek is megfele), tehát itt valami más az oka, hogy nem jár, nem ez a megállapított %.

     

    „Mivel korábban le voltam százalékolva olyan mértékben, hogy az nem érte el a támogatási küszöböt, jelenleg se leszek támogatásra jogosult, ugyanis a korábbi leszázalékolás érvényes visszamenőleg.”

     

    Ezt sem értem, bármikor lehet kérni felülvizsgálatot, (bárkinek javulhat vagy rosszabbodhat az állapota) és attól a pillanattól az érvényes.

  2. Szia!

    Én is hasonló helyzetben vagyok, de én még nem is voltam leszázalékolva, javasolták, hogy adjam be, mert dolgozni nem tudok, hátha az jelentene egy kevés ellátást, de nem túl biztató a kilátás ezügyben. Próbálok informálódni, mert ha tényleg semmilyen ellátás nem jár, akkor felesleges végigcsinálni ezt a hercehurcát. Nekem is a betegségeim nagy része már gyerek korom óta megvan, de akkor még ezt senki nem tudta, nem vittek sehova a szüleim, aztán csak egyre rosszabb lett, és végül én mentem el orvoshoz, 26 éves koromban diagnosztizálták. Szóval hiába voltam már korábban is beteg, és emiatt nincs meg a szolgálati időm, de 25 éves korom előttről nincs diagnózisom róla.

Vélemény, hozzászólás?