Gigi és Crazy története
Crazy válaszol:
Hogy kerültél kapcsolatba a Búrával?
Nagyon rég kerültem ide, már nem tudom melyik évszám, de segítségre volt szükségem és a sok segítő oldal közül ezt találtam a legbarátságosabbnak. Sok megértő sorstárs sokszor segített ki a bajból lelki-és fizikai dolgokkal is. Most pedig itt önkénteskedem.
Számomra a Búra otthon. Otthon volt a régi is, otthon ez is, a felhasználókat családtagnak tekintem, mert kiállunk egymásért és segítjük egymást, amikor tudjuk. És ha valaki lemerül, igyekszünk felhúzni. Ha én merülök le, akkor engem is húznak felfelé. Ez egy jó csapat!
Mikor mentél el orvoshoz?
1998-ban volt már egy gyógyszer túladagolásom, két napig aludtam és hánytam, de nem mentünk orvoshoz. Akkor még a szüleim sem gondoltak arra, hogy valami gond lehet a személyiségemmel, mert éppen egy szakításon mentem keresztül. Én utána 2004-ig dolgoztam, és 2004-ben volt egy nagyon csúnya gyógyszer túladagolásom. (’98-tól 2002-ig, három gyermeket vesztettem el. Ez is lehetett kiváltó ok.) Ezután mikor bekerültem 2004-ben a túladagolás miatt, egy rendes orvost fogtam ki, és felajánlotta, hogy egy hét múlva visszamehetek hozzá. Ezután vált hivatalossá, hogy a gyermeki csínyek borderline-személyiségzavarok voltak. Mindig különösen kitűntem a többiektől, de nem tudtam miért, és akkor már rájöttem.
Milyen kezeléseket kaptál eddig?
Mint már említettem, 2004-ben kerültem orvoshoz, akkor sok gyógyszert kipróbáltunk mire egy hatott kicsit. Kb 2007-ig jártam hozzá (évszámokkal nem vagyok tisztában teljesen), majd sokat panaszkodtam miatta is a Búrán és ott beszéltek rá, hogy keressek egy pszichológust. Ez sikerült is, bár a mai napig nem tudom, mi alapján választottam, de megtaláltam a hozzám illő orvost. Vele 3-4 évig dolgoztunk együtt, gyógyszeres és pszichoterápiás kezeléssel. jó hatással volt rám, de inkább a terápiás része. Majd mint igazi borderline, kiugráltam abból a kapcsolatból is, ami annyit jelent, hogy ha volt kedvem, mentem, ha nem, nem, így rendszertelenné vált az egész, s egyszer csak eltűntem, s nem mentem többé (sajnos azóta sem beszéltem meg vele). Volt egy kis kihagyás, de közben nagyon sokszor kerültem sürgősségire, pár napra zárt osztályra, falcolás és gyógyszer túladagolás miatt tavaly máj. 8-dikán bekerültem az osztályra és hálával tartozom az égieknek, hogy a mostani orvosomhoz sodortak! Azóta is hozzá járok, igaz magán rendelésre, de azt gondolom, hogy amit a gyógyszereken megspórolok vele, abból kerül a havi 2 alkalmi terápiára. Mindenképp le akar szedni a gyógyszerekről, akkor sem kegyelmez, amikor már reszketek a rosszulléttől… s azt gondolom ez így helyes.. nem utántölteni kell, hanem letenni…
Mi a legfontosabb segítség az életedben?
A legfontosabb segítség az életemben? Ez elgondolkodtató. Talán az egyik az, amikor látom, hogy az emberek megértéssel fordulnak a másik felé… Ez nekem is jól esik és segít is bízni másokban kicsit… A legfontosabb viszont a családi összetartás lenne, ami sajnos nálunk nincs meg.. de eltértem a kérdéstől… Az a legfontosabb, hogy van egy rendkívül együtt érző barátom az unokahúgom személyében… bármi áron megvédeném, ha arra kerülne a sor… Fontos még az, hogy Édesanyámmal lehetek, bár ez sokszor gondot is okoz, mert mindent túlaggódok… De a legeslegfontosabb segítség most Semjén Esztella, az orvosom, akinek 1 év alatt többet sikerült elérnie velem, mint amit 2004 óta több orvosnak sem…
Most hogy érzed magad? Jól vagy?
Nem vagyok túl jól, nagyok a hullámzások, csak a lent és fent van. De legtöbbször a lent. Nincs konkrét időbeosztásom, és ez zavar. A nagy szorongás miatt nem tudok kimenni sétálni, így ha nehezen rá is veszem magam, akkor a szobabiciklin szoktam tekerni és az állataimat ellátni. Sajnos más nem megy.
Ha lenne három kívánságod, mit kérnél?
Megértés, őszinteség és összetartás.
***
Gigi, Crazy 14 éves unokahúga válaszol Crazyről:
Milyen, amikor rosszul érzi magát? És milyen, amikor jól érzi magát?
Amikor rosszul érzi magát, akkor befordul, ha kérdezek tőle valamit, nem mindig válaszol, néha elsírja magát. Ilyenkor megijedek, hogy mit is csinálhatnék, hogy jobb legyen neki. Ha jó kedve van, röhög mindenen, vigyorog, lehet vele baromkodni. Szinte mindenbe belemegy, egy állat lesz ilyenkor. 😀 Bár ilyenkor kicsit félek, hogy rosszat szólok, és elrontom a kedvét.
Milyen tünetei vannak?
Gyakori heves hangulatingadozások, mint például dühroham, utána szeretethiány, aztán elgondolkodó, majd a sírás szélén áll, vagy sír. Nehéz megmondani pontosan. Ott vannak még azok a hajlamok, amikor képes lenne megölni valakit, de persze csak méregből. Valójában soha nem tenné meg szerintem.
Mi az ami a betegségében a legzavaróbb, mit a legnehezebb elviselni?
Az, hogy hajlamos magát bántani. Ezt a legnehezebb elviselni. Ha egyszer picit mélyebben vágja meg a kezét, meg is halhat! Még a gondolattól is sírhatnékom van. Nem hiszem, hogy el tudnám viselni, ha ő nem lenne itt velem. Egymásra támaszkodunk szinte mindenben. Szóval, amit a legzavaróbbnak tekintek az egészben, az ez.
Az Ő története hogyan kezdődött? Gondolok itt a pszichés zavarokra és egyéb problémákra.
Amennyire emlékszem, az otthoni gondokkal kezdődött minden. Utána jöttek az alkohol, illetve a gyógyszerproblémái, majd az érvagdosás, mely nagyon megijesztett engem. Aztán az egyre gyakoribb hangulatváltozásai, szeretethiánya. Nem éppen a legjobbak a családi körülményei, és ezt még – ha lehet mondanom – csak rontották a testvérei. Sokszor mindenért ő volt a rossz, őt hibáztatták. Rengetegszer kihasználták, nem csodálom, hogy befelé fordult, mondhatni összeomlott. Idegileg és lelkileg is. Aztán depressziós lett. Sajnos, mivel én még fiatal vagyok, nem nagyon emlékszem az egyéb, régebbi részletekre, vagy az egésznek az előzményére. Annyit tudok csak, amit 7-8 éves korom óta tapasztalok, látok és hallok. Őt tekintem a legközelebbi, talán egyetlen igaz családtagomnak, ezért amikor valami történik vele, nagyon megijedek. Mások mintha elhúzódnának tőle, nem értem miért. Hiszen ő is ugyanolyan ember, sőt, ő sokkal jobb ember másoknál, aki rengeteg dolgon ment keresztül, és még mindig tartja magát. Ezért is tisztelem őt annyira.
Előtte hogy élt, voltak-e betegségre, problémára utaló jelek?
Előtte sem valami fényes helyzete volt, de mégis jobb, mint most. Mostanra mintha egyedül maradt volna. Voltak problémái, még ha nem is nagyon lehetett észrevenni őket. Ha valaki jól ismer egy embert, észreveszi, hogy ha valami nincs rendben vele. Más a kisugárzása, másképpen viselkedik. Máshogyan hatnak rá különböző dolgok, szavak. Azt hiszem, volt vele valami ilyesmi. Valami változásféle. Nem emlékszem rá, hogy pontosan milyen is volt régen, de hogy nem ilyen, az biztos! Persze végigkísérték a rossz dolgok az eddigi útján, és továbbra is ott lesznek vele. De a esetleg valami olyan jó dolog, vagy dolgok lekötnék a figyelmét, nem venné észre a rosszakat, és talán javulna az állapota.
Van-e olyan, amit tudni illik róla?
Van! Ő is ember, akinek több rossz jutott, mint jó. És ezért nem szabad elítélni senkit. Attól még, hogy ő beteg, nem egyedül hagyni kéne, inkább többet vele lenni, megtudni róla mindent, segíteni, És ami a legfontosabb, hogy beszélgetni kell vele! Nem kiabálni vele, nem leüvölteni a fejét, nem lenézni, kirekeszteni, gúnyolni, a szemébe ordítani a hibáit. Ő is tisztában van velük, és ha egy olyan ember szembesíti velük rosszul, akiben megbízik, akit szeret, akkor összeomolhat az, amit eddig felépített. Aztán csodálkozik rajta az szembesítő illető, hogy ha többé nem áll szóba vele. Ha egy idő után nem lesz képes megbízni senkiben. Hiszem, hogy ha mellette van egy jó ember, aki tud is neki segíteni, vagy legalább próbálkozik vele, hogy neki jobb legyen, idők múltával jobban fogja magát érezni és képes lesz változni.
Milyenek az emberi kapcsolatai?
Olyanok, mint bárki másnak. Vannak jók is és rosszak is. Bár úgy veszem észre, mintha a rosszabbakból több lenne neki. És erről tulajdonképpen ő nem tehet. Hanem azok az emberek, akik ezeket a rossz kapcsolatokat „ápolják” vele. Ő nem tehet arról, hogy hogyan állnak hozzá az emberek. Ha nem képesek elfogadni őt úgy, ahogy van, akkor egyáltalán minek is rontják tovább a kapcsolatot? Ezt csak ők tudják. Maximum annyiról tehet a nagynénjém, hogy milyen döntéseket hoz. Másról nem hiszem.
Milyen a magánélete?
Eléggé magányos, ahogyan látom. Ha nem az édesanyjával élne együtt, valószínűleg nem érdekelné még a rokonait sem, hogy mi van vele. Vannak persze olyan emberek, akik rendszeresen vele vannak, beszélgetnek vele, és komolyan érdekli őket az Ő állapota, az érzései. De nem hinném, hogy a testvéreit nagyon érdekelnék az előbb felsorolt dolgok. Max annyi, hogy még él, és kész. Csak azt nem értem, hogy egy testvér hogyan állhat így a testvéréhez. Ha nem is napfényes a kapcsolat, de legalább annyi lehetne, hogy mindennap, vagy minden másnap meglátogatják.
Vannak-e erős és gyenge pontjai, mármint a személyiségének?
Vannak, természetesen. Erőssége például, hogy tud vigasztalni, hogy mindig segít, ha tud. Mindig egymással beszéljük meg a problémáinkat, és egyszerűen olyan dolgokat tud mondani, amiktől leesik az állam. És ha átgondolom, eddig mindig ő segített nekem mindenben. A gyengesége az az, hogy nagyon-nagyon érzékeny. Egy rossz szó vagy egy mondat, és máris szomorú és dühös lesz. Vagy esetleg egy félreértett mondat is kiválthatja ezt. Igazából ez nem is gyengeség.
Hogy néz ki nála egy normális nap?
Reggel felkel, (amióta utoljára volt bent, azóta korábban), bekapcsolja a számítógépet, utána a televíziót, és elvan. Napközben sokszor iszik alkoholt, illetve cigarettázik. Mintha ez oldaná benne a feszültségé. Enni eszeget, de én nem látom, hogy meglenne a napi 3-5 étkezése. Mostanában mondjuk mintha megjött volna az étvágya, többet eszik, és ezt jó látni.
Van-e szenvedélye?
Huh, rengeteg 😀 Egy igazi szadista, a legnagyobb, akit ismerek 😀 Általában mindig mellette szoktam ülni, ha nála vagyok, vagy mögötte. És egyszer csak hirtelen elkezdi csipkedni és gyengéden ütögetni a lábaimat, vagy éppen rámfekszik és összenyom. Ezen kívül pedig még ott van neki a cigi és az alkohol. Imádom a természetét. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, azt meg is valósítja. Mondhatni ez is egy szenvedélye, amit szeretek benne. Tök spontán ember. 🙂
Ha az idő kerekét visszafordíthatnád, te mit tennél másképp a hozzátartozóddal kapcsolatban?
Előbb megszületnék, hogy meg tudja beszélni valakivel a problémáit. Ideköltöznék hozzá, hogy bármikor segíthessek neki, akár a kertben gazolni. Szeretnék minél több időt vele tölteni, hogy ne érezze magát soha egyedül.
Ezt még szeretném hozzátenni, mint hozzátartozó:
Én úgy vagyok vele, hogy ha van egy beteg rokon, barát, akit nagyon szeretünk, akkor nem teszünk a fejére, foglalkozunk vele, beszélünk vele és segítünk neki. Hogy ha alkoholista, vagy ha cigizik, és le akar szokni e káros szenvedélyről, akkor próbáljuk meg azt, hogy egy keveset mindig elveszünk előle és helyette kedvességet és szeretetet adunk neki. Javulni fog a helyzet. Igaz, nem vagyok pszichológus, orvos vagy ápoló, hanem egy kis diák vagyok. De én így látom a helyzetet. Ha depressziós a barátunk/rokonunk (és a depresszió alatt nem a rockbandát értem, hanem a betegséget), akkor segítsünk neki valahogyan. Ha például nem fürdik, akkor engedjünk neki fürdővizet, és segítsünk neki levetkőzni, beszállni a kádba és ha kell, fürdessük meg. Nem kell ezt minden nap, de ha hetente legalább háromszor-négyszer próbáljuk meg. Lehet, hogy teljesen hülyeséget hordok itt össze, de én így gondolom. Ennyit akartam így búcsúzóul. Remélem segíthettem vele. 🙂