Bettiii20 írta:
Üdv mindenkinek!
Kérlek, olvassàtok el, sajàt történet.
Ugyan a hozzászòlásokat nem olvastam még el (majd idővel elolvasom), mégis engedjétek meg, hogy elmeséljem a történetem, hiszen ebben a témàban sokàig én is érintett voltam.. A vàgdosás mint fogalom, sosem fordult meg a fejemben, egészen 15 éves koromig.. Vàltozott a helyzet. Az iskolában volt egy akkori „barátnőm”, akivel folyamatosan megbeszéltem a problémàmat. Egyik nap, mikor meghallgatott azt mondta: Ne fèlj, én tudom a megoldást. Elővett egy tűt, elkezdte magát karcolgatni. Kérdőn néztem rà, ez a megoldás? Miről beszél? Azt mesélte, ez a „mòdszer” arra jò, hogy megszünteti a problémàkat.. Belementem a játékàba.. abban a pillanatban ùgy éreztem, hogy bàrmi jobb annàl a fájdalomnál, amit érzek belülről. Az iskolában volt egy sràc, akivel én egy csoportba jàrtam, megtetszett. Viszont tőlem nem akart semmit, csak baràtságot. A fő oka ez volt, hogy vàgtam magam.. + önelfogadási gondok..kipròbàltam amit mondott, követtem az utasìtàst. Meglepő volt, amit éreztem. Furcsa, de egyfajta megkönnyebbülés, megnyugvàs fogott el. Akkor nem gondoltam a belső fàjdalomra, nem éreztem. Màr nem volt elég a karcolgatás, sem a tű, valami élesebb kellett. Mivel mint emlìtettem egy csoportba jàrtam azzal a fiùval, aki tetszett, ezért annyira rástresszeltem, hogy Ö nem szeret, hogy nagyon dühös lettem.. belevàgtam a szekrénykulcsomat a kézfejembe. Àltalàban nem vették észre, mert direkt nem vàgtam mélyre, amìg meg nem mùlt el, pulcsit hordtam. Viszont a szekrénykulcsos esetnél ùgy megvàgtam, hogy be kellett kötni a kezemet.. jöttem haza bekötött kézzel, anya halàlra rémülve.. pròbàltam kimagyarázni magam, à csak elestem ( tèl volt ) igen àm.. csak amikor levették a kötést, làtszott hogy ez nem horzsolás.. a jegyeim nem érdekeltek, el kezdtek romlani, pedig jò tanulò voltam. Anya még soha sem bàntott, egészen addig, amìg rà nem jött a dolog lényegére.. akkor sem bàntott ùgy durvàn, de kaptam pàr pofont.. hogy észhez térjek.. ezutàn még rosszabb lett, ùjbòl vàgtam, màr meg sem vàrtam mìg az egyik meggyògyul.. Anya azutàn màr nem bàntott. Odàig fajult, hogy màr unalmamban is csinàltam néha.. és már akkor sem volt jò, amikor megtettem.. Szégyelltem azt, hogy a problémat nem tudom megoldani, egy kis konfliktusom volt, màr fordultam is a kulcshoz.. ez ment kb egy évig.. év végén, bizi osztáskor döbbentem rá, hogy igazàbòl az egész évemet annak szenteltem, hogy a vagdosásnak éljek és nem azzal voltam elfoglalva, hogy tanuljak, hiszen mint említettem igyekeztem a legjobbat kihozni magambòl. Elfordultam tőle, láttam hogy sikerült egy lànyt is bevenni a csapatàva, de bennem ott tudatosult, hogy bàrmi lehetett volna… amikor vágtam magam, nem érdekelt ha vérzett, ràhùztam a pulòver ùjjàt.. sajnàltam, hogy idàig jutottam.. ez a vagdosás olyan, mint egy drog.. elkezded és nem tudsz vele leàllni. NEM OLDJA MEG A PROBLÉMÀKAT, MAXIMUM 1 ÒRÀIG NEM GONDOLSZ A PROBLÉMA FORRÀSÁRA, DE UTÀNA KEZDŐDIK ELŐRŐL!!! A mai napig is eszembe jut, hogy de jò lenne, ha megtenném, csak egy kicsit.. de nem teszem.. ilyenkor hátrateszem a kezem, összekulcsolom és kisìrom magam.. sokkal többet segìt.. ugyan nem oldja meg a problémàt, de megkönnyebbülsz tőle.
Fiùk-lànyok!!!! Főleg serdülők!!! Én azt gondolom, hogy aki még nem kezdte el, az ne is tegye, mert mint ìrják függősèg alakulhat ki. A „nagy szerelem”, amièrt csinàltam, màr több éve elmúlt, de mikor problémàm van én is szìvesen tenném, sokszor jàtszok el a gondolattal, DE EGY VÀGÀSSAL A KEZEMEN, SEMMIVEL SEM LESZ JOBB. Van hogy belevàjom a körmömet a kezembe, de igyekszem nem kàrt tenni magamban. Ti se tegyétek.!
Ha már elkezdted a vagdosást, itt van pár stratégia, hogy pròbàlj leszokni:
– Ne szégyeld a könnyeidet, ha ùgy érzed eleged van, sìrj!!! (megkönnyebbülsz, jòt tesz a lelkednek is. )
– Ha ideges vagy, menj el futni, sétàlni. Egy kis friss levegő nem àrt.
– Írd vagy gépeld egy lapra a problèmàdat, utána pedig égesd el. Gèpelés jobb, mert amìg pötyögöd a betűket: megnyugszol.
– Feküdj le az àgyba, csukd be a szemed, képzeld el, amit szeretnél. Pl: Csalàd, csendes környezet, tengerpart.
– Szìnezz!!! Vannak ezek a mandalàk, a neten csomòt talàlsz, miközben szinezed, lenyugodsz.
– Legutolsò és LEGFONTOSABB dolog: AKARÀS!!!!!! Fontos, hogy akarjatok ròla leszokni, mert hiába ìrok oldalakat, ha nem akarod, hogy jobb legyen..
NEM LEHET VELE HOSSZÙTÀVON PROBLÉMÁT MEGOLDANI.. SEMMILYEN PROBLÉMA NEM OLDHATÒ MEG ÌGY!!!! Ha ùgy érzitek, meg akarjàtok tenni, csak nyugodtan írjatok ràm!!!!!
Azért szeretem az ilyen történeteket, mert ad egy kis reményt, hogy van kiút a betegségekből. Köszönöm, hogy megosztottad.