Kedves Eszter!

Köszönöm én is az e-mail címet! Talán egyszer még én is elküldöm...

Mint hozzátartozó, már sokszor leírtam, elmondtam reménnyel kecsegtető emberek számára a mi történetünket. Mint mindenkié, a miénk is hosszú és szerteágazó...

Amikor az országvezetők elhivatott emberek lesznek, amikor az egészségügyi és szociális ellátásban (is) megsokszorozódik a JÓ szakemberek száma, amikor a kibővült rehabilitációs helyek betöltik a funkciójukat..., akkor kerülhet helyére a számtalan, elesett, jobbsorsra érdemes emberi élet...

Mindnyájunknak békét, kiegyensúlyozottságot, örömöket kívánok szeretettel!

Remélem, hogy kiszélesedik, megvalósul MINDEN  pszichiátriai beteg számára és nem csak a pandémia okozta mentális gubancokra való tekintettel... egy ÚJRAÉPÍTETT pszichiátriai ellátás.

https://ujhelyi.eu/hu/lelekvakcina/

Tanulságos GYÓGYULÁSI történet lehetett!

az én történetemet meg leszedtétek "fuck you bura"

https://bura.hu/impresszum

Hello.

"Ha ti is megírnátok a saját történeteteket, írjatok nekem, küldjétek el emailben!"

Milyen email címre kell írni? 

Az ehhez kapcsolódó írásaim a Dokk.hu (verskikötő) saját naplóm rovatban (Az őrült nő ketrece) címmel szerepelnek. Ezt a kettőt idehoztam, hiszen sokat elmond a történetemről és a múltról....

Üdv! Mindenkinek szép napot!

Két DOKK.hun megírt történetet szeretnék most közzé tenni. Nem lesz rövid, mégis azt hiszem, sokat elmond rólam.

1. Hogyan is kezdődött ez az őrület?
Talán a felmenőim privát kis őrületeiből adódtak össze a gének mentén, és nálam tört felszínre a mélytengeri vulkánkitörés. A születésem sem volt egyértelmű: anyám felakasztott a köldökzsinórjára, melyben már kezdett elkékülni a fejem, és még fel sem sírtam. Bébifejjel talán azt latolgattam magamban: "vajon van értelme világra jönni ebben az őrült világban?" valami kéz megcsapta lábamnál fogva lógatott kötözött sonkámat, és ráordítottam az orvosra. Később is több furcsaság történhetett velem. Sok mindenre visszaemlékezem, egészen kétéves koromig, de arra sehogy sem, hogy anyám egyszer is a karjára vett volna tutujgatni, nyali-falizni. Megismertem a szűkebb környezetem és a világ szeretetlenségét. Számkivetettnek éreztem magam. Igazán akkor kezdtek gyanússá válni a dolgok, amikor általános iskolás legjobb barátnőm egyszer azt mondta: "Te olyan furcsa vagy, nem olyan, mint a többi gyerek (ember)" Ez a furcsaság később egyre erőteljesebben kezdett megnyilvánulni. Már főiskolára jártam, amikor a kollégiumi menzán tálcámat megpakolva ülőhelyet kerestem az étterem emberrengetegében, miközben azt éreztem, hogy minden szempár rám szegeződik, és azonnal elejtem a tálcát, ha gyorsan nem találok helyet. Később, a különböző munkahelyeken folyamatos konfliktushelyzetekbe kerültem. ha a közelemben valakik négyszemközti beszédbe elegyedtek, azonnal azt kezdtem feltételezni, hogy rólam beszélnek (csúnya dolgokat). Mikor ez a tudat elhatalmasodott bennem, rá is kérdeztem, - mint aki biztos a dolgában - "Miért beszéltek rólam a hátam mögött?" Két csodálkozó szempár nézett vissza. Amikor az efféle gyanakvásaimnak többször is hangot adtam, akkor ilyen durva kirohanásban részesítettek: "Mit képzelsz te magadról? Azt hiszed, hogy tekörülötted forog a világ, hogy mindenki veled foglalkozik? Ilyen beképzelt vagy?" Több se kellett nekem, ezután még fenyegetőbbé vált számomra a kinti világ, és az abban élő nagyon furcsa emberek, akiknek másképp volt összerakva az agya, mint nekem. Kirajzolódtam az őrült világból, magamat normálisnak tartva. A paranoia természetes tudatállapot és életérzés volt számomra. Később kezdtek elmérgesedni a dolgok. Furcsa viselkedéseimet egyre sűrűbben tarkították dühkitörések. Majd egyre gyakoribbá váltak a rosszullétek, migrén, hányás, szorongás, remegés, pánikroham és hasonló nyalánkságok, óriási bűntudattal megspékelve. Amikor egy kimerült állapotomban negyven napos táppénzre kerültem, a háziorvosom slusszpoénból beutalt a pszichiátriára, hogy ha ellenőrzést kap, le legyen fedve: miért is vagyok ilyen hosszan távol a munka világától. Két hétig nem érdekelt a dolog, aztán gondoltam egyet: "egye fene, felhasználom a beutalót". Elmentem. A pszichiáternő néhány mondatom után lediagnosztizálta az állapotomat. Azt mondta, hogy vagy öröklött, vagy szerzett bipoláris affektív zavarom van, mániás epizódokkal, ciklotimiával, egy kis paranoid skizofréniás beütéssel. Csodálatos! - gondoltam magamban. Majd rákérdeztem: "Kedves Doktornő, Ön ezt honnan tetszett kitalálni? Mi alapján feltételezi ezt rólam?" Erre azt felelte: "Rettenetesen pörgök." Mire én vissza: "Hogy-hogy pörgök? Inkább nagyon is lassúnak érzem magam." Mindenesetre azonnal kaptam egy injekciót, és javaslatára egy hónapra befeküdtem a pszichiátriára, hogy bizonyos gyógyszereket beállítsanak nekem. Innentől kezdve hatalmasat fordult velem a világ. Amiről korábban azt gondoltam, hogy a többi ember agya nem úgy van összerakva, ahogy kellene, annak ellenkezőjéről a kezelőorvosom azonnal meggyőzött. Amikor anyám rólam tárgyalt vele, akkor jelentette ki: bizony az én agyam más rugóra jár, mint a többi emberé. Tudatosítani kezdték bennem, hogy egy normális világ elferdült agyú, őrült tagja vagyok. Ez bizony nem semmi! Heuréka! Az egész eddigi őrült életemre megvan a magyarázat, ok és okozat. Hát erre mondani kellene egy nagy Halleluját, nem?

2. A ketrecem

Nem kértem senkitől a ketrecemet, csak úgy megörököltem, mint ahogy a sorsáról sem igazán rendelkezhet az ember, csak úgy rászabja valaki. A ketrec lehet fenyegető zártság, amiből nem lát az ember kiutat, melynek nehezen nyitható belülről az ajtaja. Ugyanakkor a ketrec lehet egyfajta védelmi állás vagy támaszpont, ha megfelelően berendezkedik benne a ketreclakó, és elfogadja az életét úgy ahogy van, otthonossá, bensőségessé teheti azt. A hátrányból akár erényt is lehet kovácsolni. Már az magában érdekes, hogy a ketrecen kívül élők és a ketreclakók mennyire eltérő szempontok szerint látják a világot. Hasonlítható a házasság intézményéhez, melyet egy várral szokták illusztrálni: tudniillik, aki benne van, az ki szeretne jönni belőle, aki kívül van, az pedig be szeretne kerülni. A ketrecben lakókat általánosságban őrülteknek, bolondoknak tartják az úgynevezett normális emberek. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy ki, mihez képest őrült, vagy normális. Persze a kémiai depressziót, vagy egyéb öröklött őrültséget függetleníteni lehet a normálisnak mondható életviteltől, de még az ilyen betegségben szenvedőknek is van egyfajta működési mechanizmusa, élhető oldala, különlegessége, sajátos extremitása. Ha ügyes a ketreclakó, akkor egészen jól manipulálhatja a környezetét, és akár saját előnyére is fordíthatja a nem kívánatos dolgokat. Ha megfelelő anyagi ellátásban részesül, akkor korlátlan idővel rendelkezhet, amit arra fordít, amihez kedve tartja. De vállalhat olyan munkát, amit betegsége mellett is megfelelően el tud látni, és akkor egy kis plusz jövedelemre tehet szert. Van, aki erényt farag, esetleg még dicsekszik is vele, hogy ő más mint a többi ember: másképp gyúrták az agyát, és büszkeséggel tölti el, hogy különbözhet a többiektől, akiket egyáltalán nem tart magánál normálisabbnak, mert ugye minden lehet nézőpont kérdése. A kívülállók által bolondnak tartott ketreclakó szabadon bolyonghat a maga kis világában, mint korlátozott felelősségű társaság (ha többen is laknak benne), vagy csak egy korlátolt felelősségű személy, akivel szemben toleránsak és elnézőek lehetnek a normális emberek, legyintve rá: "szegény bolond, nem tehet róla, hogy odakerült". Részben békén hagyják, ha szerencséje van, rosszabb esetben gúny tárgyává válik. Ha a ketreclakó megtanulja megfelelően kezelni az emberi reakciókat, akkor egészen nyugodt és biztonságos világot építhet maga körül, még ha a keretek egy kissé szűkösek is. Abból már adódtak gondok, hogy a saját világába bezárt beteg ember nem tudta elfogadni az állapotát, erősen fellázadt ellene, és a fel nyújtott kézbe úgy harapott bele, mint feldühödött oroszlán az arénába küldött keresztényekbe. Egy idő után ezek a túlzott viselkedési zavarok enyhülni kezdenek, és lassan el is halványulnak. Apai nagymamám nagyon sok bölcsességet mondott annak idején, melyek között pár nagyon megtetszett nekem. Békés ember volt, és általában derűs, társasági ember, akit az élet kihívásai nem nagyon viseltek meg. Ritka madár volt a közeli és távoli rokonságunkban. Nagyon mélyen él bennem egyik bölcsessége, amit akkor mondott, amikor elárasztottam panaszáradataimmal. Azt mondta: "Kislyányom, az életet úgy kell elfogadni, ahogy van." Máskor, amikor édesanyám elkezdett panaszkodni neki a fiáról (mármint az apámról), akkor meg így felelt: "Drága Margitkám, egy rossz nincsen, csak kettő." Ez bizony kiverte anyámnál jócskán a biztosítékot. Szerettem apai nagyanyámat, nem véletlenül. sokszor, ha elbúsulok, ma is az ő szavai és derűje lelkesít. Visszatérve a ketrecléthez. Szóval azt szerettem volna kidomborítani, hogy ennek a hátrányosnak vélt életformának is megvannak az előnyei a hátrányosságokkal szemben. Több szem, többet lát. Lehet, hogy egy ketreclakó képes olyasmit észrevenni, miközben szemlélődik, amit más "normális" ember soha nem venne észre. Származhatnak tőle olyan gondolatok, amelyek más embernek eszébe se jutnának. Lehet egyfajta isteni küldetése is, mellyel rávilágíthat olyan összefüggésekre, amellyel esetleg pont ő segíthet másokon. Az őrült ember nem feltétlenül hülye, vagy bolond. kaphat felülről olyan inspirációkat, amellyel más ember nem rendelkezik, és ezen inspirációkkal mellyel segítheti hasonló sorsú társait, vagy azokat a "diliseket", akik nem fogadják el a betegségüket, hanem tovább szerencsétlenkednek a külvilágba. Még az is előfordulhat, hogy valami isteni kegyelem folytán olyan emberek számára nyújtanak szemgyógyító írt, akiknek bizony nagy szükségük van a szemnyitogatásra, mert már annyira belegabalyodtak az élet dolgaiba, hogy már csak egy szemlélődő kívülálló veszi észre, hogy síkos úton halad, ami erősen lefele lejt . Ha a ketreclakó tehát elfogadja sorsát, és nem ágál ellene, akár egy várlakó királyfinak vagy királylánynak is képzelheti magát, aki kegyet gyakorol az arra rászorulóknak, és előnyössé teheti azt, amiről mások vagy akár ő maga azt gondolta, hogy hátrányos és reménytelen a helyzete, amiben él. Ez mindenképpen vigasztaló és felemelő tudat.

         Szia Holdfény.

   Most,hogy fenn voltam a dokimnál meséltem neki a pesti utunkról,hogy mi történt velem.Mondtam neki,hogy én próbálom a visszaileszkedést,de nem megy.És belátta mivel itt nincsenek szomszédok csak az autóút.És így ebből adódoan soha nem fog sikerülni sajnos.Amúgy neked milyen betegséged van?Ja és persze erre nincsen gyógyszer,de ha lenne is nem venném be mert bőven elég az amit szedek.Nem tudom,hogy szereted-e a szép szerelmes számokat,de ha szereted ajánlom Benkő Péter dalait csodálatosak.Szinte olyan mintha nekem szolnálnak.Persze nem nekem.Amúgy mikor még csak jártunk akkor írtam sok vereset a volt feleségemnek.Éjjeli őr voltam akkoriban és csak úgy jött az ihlet.Mined este írtam volt,hogy 2-is.Elötte semmi ilyen nem volt,de annyira szerettem,hogy valahogy csak úgy jöttek a szavak.Utánna mikor vége lett semmi pedig probáltam,de nem jött össze.Nem azt mondom,hogy nagyon jók,de ő nagyon örült neki és szerintem viszont szépek.Mikor vége lett vissza adtam neki a gyűrűmet és egyszer még elmentem hozzá kérdeztem,hogy hmi van az ékszerekkel.Volt ugye 2-ő jegygyűrű egy kisérő gyűrű és egy nyaklánc egy kis szivvel.Azt mondta,hogy bedobta egy tóba,de ami érdekes az,az,hogy a verseimet megtartotta.És,hogy megvannak-e még azt nem tudom.Olyan jó,hogy itt kitudom önteni a szivemet mert másnak nem tudom mint írtam is.Aztán mikor teljesen vége lett mindennek mindent elégettem ami még utánna maradt.Csak az ágyunkat tartottam meg mert szép vannak benne faragások is és egy nagy gyapju szőnyeget.Most bánom is meg nem is,hogy legalább egy képet megtarthattam volna,de lehet,hogy még rosszabb lenne.Nem tudom.Azon töröm a fejem,hogy lehet megkérdezem öcsémtől,hogy mit tud rolla.Csak ha megkérdezném elmondaná anyámnak és ő nem örülne neki nehogy azt tegyem amit tettem tavaj.Attól is félek,hogy nincsen senkije és nem élnek olyan jól.Mikor együtt voltunk két munkahelyem is volt és nagyon jól éltünk.Szertinted megkérdezzem?Érdemes?De nem hiszem,hogy megkérdezem.Viszont örülök ennek az oldalnak mint tudod,de most nagyon felkavartam a vizet mert így csak ő jár az eszembe.Viszont képzeld el,hogy mikor elösször mentem be korházba mert megtalálta anyám a naplómat és eléggé rossz dolgog voltak leírva.Bevitte a háziorvosnak aki egyből leszürte,hogy itt valami nagyon nem stimmel.És Halidoperiol cseppeket írt fel és,hogy csepektessen a vízbe mint utólag kiderült.Úgy derült ki,hogy állítólag 3-om napja csepegtet és bedagatt a nyelőcsövem a nyelvem kinn lógott és alig kaptam levegőt.Aztán irány a korház.Ott beadtak egy injekciót és fél óra múlva elmúlt.Ugy etudták azt,hogy milyen betegségre írnak fel ilyen gyógyszert és átküldtek a pszihiátriára.Volt egy doktornő nagyon rendes volt és megkért tulajdonképpen,hogy maradjak benn csak megfigyelésre.Én belementem nehezen.Másnap behívott és elmondta,hogy mi ez.Nem kell mondanom,hogy fel sem fogtam.Soha nem voltam korházban még gyerekkoromban sem.Elmondta,hogy mire számítsak az eljövendőkben.De ami a legfurcsább volt az,az,hogy megkérdezte,hogy ki az a lány.Másnap szintén.A feleségem válaszoltam erre ő azt mondta,hogy úgy látja az egész dolgot,hogy teljesen hidegen haggya azt ami történt velem.Érdekes.Az első randevúnkon mikor mentem be elé a munkahelyére volt ott egy srác.Ismertük egymást,de valahogy nem voltunk szimpatikusak egymásnak.Kérdi,hogy hozzá megyek?Mondom igen miért?Amúgy az a srác volt az első barátja.Azt válaszolta,hogy jobban teszem ha nem jövök vele össze mert tönkre fog tenni.Erre tegyél pontot.Ezen a mai napig rágodom,hogy miért mondta mikor soha egy szó nem volt köztünk.Olyan volt mintha megszálta volna valami ami ezt mondatta vele.Aztán minden héten korház szinte.Mitán sokat voltam abban a korházban és nem volt előrelépés bekerültem ahová aztán senki nem szeretne a Hárshegyre Biztos tudod,hogy melyik korház mert eléggé hirhett volt.Ott egy két napig elvoltam a korházat megszoktam adigra.Egy szép napon egyre rosszabúl lettem.Addig fajúlt el ez a dolog,hogy még anyámékat sem ismertem fel.Gyógyszermérgezésem lett.Hiába mondtam az orvosomnak,hogy mi van velem mikor kicsit kitisztultam azt mondta,hogy csak meg vagyok fázva mivel tiszta láz voltam.Ha tudtam volna biztos neki megyek egy iylen válasz végett.KÉT HÉT!! Múlva mikor "belátták",hogy nem vagyok megfázva levittek a mérgező osztályra.Ott egyből megvontak szinte minden gyógyszert.1-hónap kelett ahoz,hogy úgy ahogy helyrejöttem haza mehessek.De én amiket akkor átéltem azt nem kívánom senkinek sem.Egy életerős fiatal férfiból egy roncs lettem egy-két hónap alatt.2008-ban volt 3-om elektresokkom,de nem javított semmit.A mai napig ott vannak az elektromosságnak a jelei mind két fejem oldalán.Most évek távlatából mindenki örült,hogy a gyógyszerek amiket a dokinőm felírt jól vagyok erre majdnem ott maradtam tavaj.Anyám azt mondta mikor kérdezetm,hogy hagy nézzem meg a kórlapomat mikor már ithon voltam.Higgyem el,hogy jobb ha nem olvasom el.Fogalmam sincsen,hogy mi lehet benne és,hogy miken mehettem keresztűl míg komában voltam lélegeztető gépen.20-kilót fogytam le.Igaz mára visszajött sajnos,de nem izgat.

 Ezekről még ugysem írtam.

 Írj te is mert jól esik.

 Szia.

   Szia Holdfény.

  Fel-fel néztem,de nem volt kedvem írni mert szomorú voltam két napig.

  Megint a volt feleségemről álmostam,de most elösször nem voltunk együtt az álmaiban hanem nem akart kibékülni velem.Ez be is tett két napig.Mindig leírom,hogy mikoe álmodok rolla.Tegnap éppen kiszámoltam,hogy az első gyermeke már 14-éves.Azt hiszem,hogy egy fiú és egy lánya van legalábbis én így tudom és a facebookoni csak 2-ő van.Nem szégyenlem,de sírógörcsök jöttek rám 2-napig fölleg mikor lefeküdtem.Néha megnézem az oldalát rolla nincsen sehol fénykép szerintem miattam,de a kislánya tisztára olyan mint ő.Gondolkoztam,hogy írok a hugának,de a jó múltkor sem érdeklödött irántam így nem is írtam.Örülök,hogy meglett a cicád.A gyomorégésemet is megemlítettem a dokinőmnek azt mondta,hogy szedjek szódabikarbónát,de az meg szerintem csak jobban égetné.Viszont azt is megjegyeztem neki,hogy csak olyn reggel 8-10.Közt szokott égni utánna meg elmúlik.Képzeld a társkeresőn ahol fenn vagyok 3-man megnéztek,de sajnos nem írtak semmit sem.A telefonodat pedig tedd jobb oldalra.Ja az nap reggel mikor mentünk a dokinőmhöz annyira bepánikoltam még így is,hogy kocsival mentünk,hogy nem tudtam megszáríttani a hajam.A kezem is remegett na és a szivem is majd ki ugrott.Ha feszült vagy ideges leszek egyből kiver a víz.Télen ha hiszed ha nem mikor megfürödtem egy bokszeralsóban kelett kiülnöm a verandára,hogy lehüljön a testem úgy,hogy szinte hideg vízben tusoltam.

 Ennyi lenne most.

 Szia.

   Szia Holdfény.

  Most értünk haza a dokinőmtől.Beszéltem nekei a Búráról és örült neki,hogy van ez az oldal.Meg is fogja nézni.

  Neked is szép napot igaz itt nagyon fúj a szél.

  Szia.

   Szia Holdfény.

  Én meg már teljesen kétségbe estem mert 11-től próbáltam belépni és nem tudtam.Most sikerült úgy másfél órája szerencsére,hogy akkor ez egy általános probléma volt.

 Reggelizni én nem szoktam ebédelni pedig úgy általában 12-13.-közt.Nem jó ha nem eszel mert így gyomorfekélyt is kaphatsz ha sűrün nem eszel.Igaz elég sokszor én is úgy vagyok,hogy nem vagyok éhes,de muszáj enni.Már nagyon várom a holnapi napot a dokinömmel mert januárban voltam utóljára így jött most ki a lépés.A fő téma a Búra lessz.Biztosvagyok benne,hogy örülni fog neki,hogy találtam egy ilyen oldalt.És ráadásúl nem csak a betegségekről szól a téma.Én majd csak 22-kor eszem mert akkor kezdődik a Csengetett Mylord?Érdekes a gyomorégés amúgy mert nekem reggel 8 és 10-között szokott égni nem tudom miért.Majd ezt is megkérdezem.Holnap 10-re megyek,de hogy mikor jutok be nem tudom mivel sok minden közbe szokott jönni vagy vannak elöttem.De ha bejutok holnap biztos,hogy több mint 1-órát leszek benn.Lessz mit bőven bepotólni.Viszont ami nagyon jó az,az,hogy itt az eltelt pár nap alatt mindent kitudtam magamból beszélni ez óriási megkönyebűlés számomra.Írok a telefonokról ahogy igértem.

  Olvastam egy cikket vagyis csak a címét,hogy ne tartsuk a nadrágzsebünkben.Nem szoktam elolvasni ha nem érdekel szóval csak ennyit olvastam.De ami a lényeg.Soha ne a bal oldaladon legyen és ha ott is van ne legyen rezgőre állítva.És ne is a bal füleden átt beszélj.A szivet nagy mértékben károsítja a rezgés és a sugárzás az aksi végett.A rezgést nem szabad figyelmen kívűl hagyni.le is írom,hogy miért.A háborúkban ha átt kelett menni egy hídon a seregnek akkor nem lépésben mentek hanem mindenki úgy ahogy.Mivel a több száz ember ha együtt menetelt volna a híd átveszi a rezgést és le is szakadhat.Van egy régi kínzási módszer is.Az embert lekötözték leborotválták a fejét és mozgásképtelenné tették a fejét.Fentröl pár másodpercenként egyenletesen vizet csepektettek rá így az agya rezgése teljesen átváltozott.Mert ugye az agyunk az agyvízben van és mozog.Szóval mielőtt bele őrült volna mindent elmondott amit csak akartak.Elég dúrva.Én megfigyeltem,hogy a filmekben és reklámokban legtöbszőr a bal oldalon van a telefon.Egyszóval ne ott tartsd.Nekem nincsen okostelefonom sőt ami van az a legegyszerűbb még kamera sincsen benne és nem is rezeg,de ha megyek valahová ami ritka mint a fehér holló akkorsem a bal oldalamon hordom hanem egy kistáskába a brifkommal és a cigimmel együtt.Egyszóval nagyon sok dolog van amiről nem is tudunk ráadásúl az emberek el sem hiszik mert ugye a tévében úgy látják.Ja és akinek okostelefonja van szinte már mindenkinek azt totálisan lehalgatják még akkor is ha ki van kapcsolva ezt is olvastam.És még annyit,hogy ne tartsd közel magadhoz ha alszol.Ez nem kitaláció ezek tények.Igaz én is véletlenűl szoktam ilyesmikbe botlani mert sok felé "szörfözök" ahogy mondani szokták,de én ki nem álhatom ezt a szót meg még jó párat.De ha már itt tartunk jó múltkor beszélgettem egy ismerősünkel és monom neki,hogy te én eltudom képzelni,hogy a mostani tévékbe okosakba mert már ilyen is van miért is ne szerintem van kamera.Rá pár napra olvasom,hogy több mint valószinű,hogy kamera van a tévékben és eléggé nagy látásterű és éjjszaka is lát.Most meg,hogy hol tart a világ nem is csodálom ha mindenki mindenkit figyel.N aés ott vannak még a számítógépen lévő kamerák.Na az aztán arra nézzen ha nincsen beépítve,hogy csak Pl:A szekrényt lássa.Ezt megtapasztaltam.Facebookoztam egy ismerősömmel és képzeld el,hogy jött egy vírus és bekapcsolta a kamerámat.Nem is tudtam kinyomni az oldalt amit beadott az egérrel hanem a gépet kelett kikapcsolnom.Pedig két lépés kell ahoz,hogy a kamerámat bekapcsoljam.És ez komoly.Most a szekrényt nézi.Igaz nekem is elég jó tévém van,de hát mit tehetünk ugye.Tudom,hogy ez úgy hangzik mint egy összeesküvés elmélet,de ha az ember utánna néz akkor láthatja,hogy nem az.Az összeseküvés elméletekről is tudnék regényt írni,de mindegyiknek a vége az emberiségen való uralkodás pár ember kezében a pénz és a drog hatása alatt látott dolgok van még egy ,de azt nem írom le a szaporodással kapcsolatos csak sok ember együtt és ennyi.De ugye senki nem Connor Macleod a Hegylakó aki 1518.Január 1-én született a Skót felföldön.Szóval legyenek összeseküvők úgy sem viszik magukkal az életben szerzett dolgaikat.

Ennyi lenne.Megyek elszívok egy koporsószeget megmelegítem a milánóit az utolsó adagot aztán Mylord.

 Jó éjjszakát kívánok.

  Szia.

     Szia Holdfény.

  Az,az igazság,hogy a kondenzcsíkokról nem sokat tudok,nem olvastam rolla sokat.De ha megfigyeled 2-két típusa létezik.Az egyik ami el is "illan" ahogy megy a repülőgép és van olyan is ami 1-órán keresztűl vagy még több időn is látszik szétterűlve.Még nem bizonyították be úgy tudom,hogy valami vegyianygot tartalmazhat ami kihat a légkörre na és az emberekre is.De ami megmarad az érdekes minden féle képpen.Erről ennyit tudok,de majd utánna olvasok.

A párhuzamos világok na az egy érdekes téma.Igaz ez sincsen bebizonyítva,hogy létezik,de ez egy kicsit fantasztikus úgy,hogy úgy írok rolla.Szerintem a Nasa már használja,de csak szerintem.Na most a világok így írom majd ezután mert hosszú szó.Ezek lehetnek egy másik világ kapuja ami álittólag olyan mint a mi földünk csak kicsit más.Erről van egy nagyon jó film Az Egyetlen.Ez erről szól nagyon jó film és ott van a Sliders sorozat mi szintén erről szól.De az is lehet,hogy idegenek használják mivel sokkal fejletebbek mint mi és ők megtudnak nyitni ilyen kapukat.Van olyan is,hogy mi földi emberek használjuk,de mint időutazók a jövőből.De szerintem létezhet.Most visszamegyek az időbe a piramisokhoz.A legnagyobb piramis amit ismerünk az,az a Gízai piramis/ok.Álítólag 20-évig építették 1-et.Ez ugye nagyon hosszú időnek számit,de kiszámolták,hogy egy kőre nem jutott 3-om perc az elkészíttése,szállítása és a helyrerakására.Na így már el is tünt a 20-év.Mivel ez ugye lehetetlen.És ez csak egy.És még nem is beszéltünk az alapról ami körbeveszi.Világhírű építészek kijelentették,hogy még most sem tudnánk elkészítteni.Azt is vegyük figyelembe,hogy az átlag életkor 40-év volt.És az sem lehet igaz,hogy rabszolgákkal csináltatták mivel rengeteg koleszterindús étel kelett volna egy ilyen fizikai munkához.Na és,hogy mértani nézettel nézve tökéletes és a tájolásuk is.Itt jön a képpbe a párhuzamos világ.Szerintem vagy idegenek vagy mi emberek a jövőből Űranyahajókon szálították a köveket.Olyanon mint a mai anyahajók csak nem repülőkvoltak rajtuk hanem kövek.Igy simán el lehetett készítteni.Amúgy nem tudom,hogy a 20-évet honnan vették,de legyen 20-év az bőven belefér egy fáraó életébe mivel ha akkor kezdték építeni mikor kineveztek egy fáraót volt rá idő.Ha valaki hisz a világokba akkor ez természetesen elhihető és még logikus is.Viszont ha idegenek készítették annak vólt jelentése.De,hogy mi azt nem tudni.Viszont még annyit a piramisokról,hogy,hogy lehetséges az,hogy amerikában is találtak.Honnan jut az ember eszébe,hogy ilyen építményeket építsenek amik egyformák.A világok ha van több is nem tudni mennyi,vagy az idegenek használják vagy mi emberek,de ezt írtam már.Szóval a világok bebizonyíttása a piramisokban rejtöznek.Vannak olyan kőbe vésett dolgok amik teljesen úgy néznek ki mint a helikopter és humanoid formájú sisakos lények.Mikor a piramisok épűltek a többi főldrészen balrangban éltek az emberek ők meg ilyen építményeket készítettek?Szóval szerintem léteznek párhuzamos világok.

Tegnap írtam a mai kütyükről majd még írok rolluk vagy is a telefonokról.

 Szia.

    Szia Holdfény.

  Nállam az éjjszakai alvás eléggé összekevert mert általában 22-23.Közt szoktam elaludni 20-kor veszem be a gyógyszereket és van úgy,hogy még 01-kor is fenn vagyok,de kialszom magam a 7-óra megvan az meg elég.Szóval nincsen jelentösége,hogy alszom-e délután vagy nem.Nállunk is nyílik az orgona anyám hozott is tegnap be a verandára és jó az illata is.Viszont azt mondta,hogy 2-hónappal elöbb nyilik mer mikor ő gyerek volt akkor júniusban kezdett virágozni.Nehezen hitem el,de sajnos igaz.És ez nagyon rossz.Ebből is látszik,hogy valami már nagyon el van szúrva itt a földön.Nem véletlen,hogy egyre nagyobb mértékben kutatják a Marsot.Na ha már így erre a témára keveredett a mondanivalóm írok pár sort.Még a 90-es évek közepén hallotam egy riportot,hogy ha most abahagynánk minden féle légszenyező anyag kibocsájtást már akkor sem tudnánk megálítani a felmelegedést.És ez nem most volt.Szokták mondani,hogy sok kicsi sokra megy vagyis mi emberek is,hogy már több mint 7-milliárdan vagyunk mi is bocsájtunk ki szénmonokszidot és ez is rátesz egy kicsit.Minenből több van évről-évre.Akkor itt vannak a lítiumos akumulátorral működő minden féle kütyük.Okostelefon,táblagép stb.Na és a tévék abban mi lehet vajon.Érdekes,hogy ez is a 90-es években volt,hogy egy faluban sok magasfeszűltség kondenzátorok voltak és,hogy megnőtt a rákos betegek száma.Most viszont sehol nem olvastam arról pedig sokat olvasok,hogy a lítiumus akumulátorok mit okozhatnak és,hogy mit bocsájthatnak ki itt a sugárzásra gondolok.A vegyi anyag kibocsájtása is nőtt.Én tanyán élek és nincsenek vagy szinte alig vannak.Szöcskék,gyíkok,katicabogarak sőt még közönséges házilégy is alig van.Pacsírták évek óta nincsenek fecskék is csak elvétve.A tél szinte egy két év alatt "eltünt".Most ha -5.Fok van az már hidegnek számít.Mikor gyerek voltam télen jóformán -10.Fok volt végig.Szerintem 5-éven belűl még ilyen hideg sem lessz.És ez az egész világra érvényes.A jégsapkáknak kell még idő,de szép lassan azok is olvadnak.Most az a hejzet,hogy vagy mi emberek tehetünk erről vagy a természet ismétli önmagát.De én az emberekre szavaznék.Akkor kezdődik majd az igazi baj ha az algák kezdenek el rohamosan kihalni mert ez az első amiből táplálkozik minden itt a földön.Mivel ha azok kipusztulnak kipusztúl az is ami eszi és így tovább egészen az emberig.Én úgy 10-évre saccolom,hogy az emberiség vegetáriánus lessz mert drága lessz a hús.na és ott vannak az atombombakisérletek korea állítólag hidrogénbombát is robbantott pár hónapja.Azt meg senki nem tudja vagyis mi emberek,hogy a több évtizedes atombombák mennyire sugároznak.Én 100%-ig biztos vagyok abban,hogy ha most idehoznánk egy embert 1901-ből Pl.Az tuti,hogy fuldokolna.A Marsra csak fél év az utazás az nem sok,de még mindig sokat romlik az ember teste az űrben.Az űrhajosok akik a nemzetközi űrálomáson vannak voltak egyre több időt mikor visszatérnek nem tudnak lábraálni és a kezük is gyenge.Szóval erre megy most ki legjobban a kutatás,hogy minél tovább bírja az ember az űrt.És ha elindúl az első mars ekszpedíció ők nem jönnek haza egy jó darabig.Én úgy tudom,hogy 2020-ban indúlna az első ilyen emberekkel.És ez nem film,hogy oda kell költöznünk mert itt nem hinném,hogy sokáig lessz még ilyen jó.Nóé bárkája is lessz csak kicsit másként és sokkal,de sokkal kissebb.Minden élőlény dns-e.Úgy,hogy elöbb-utóbb a marson fogunk élni és idővel olyan lessz mint a föld.az meg,hogy majd mikor minden készen lessz kik mehetnek oda nem tudni.De nem hsizem,hogy úgy mint a filmekben,de kitudja.Van egy a legendákban élő 10-ik bolygó vagyis már csak a 9-edik mivel a Plútó már nem bolygó.Ennek neve Niburu.És kapaszkodj meg,de nem oylan régen találtak is egy ilyen bolygót és kiszámították,hogy ez okozott eddig minden katasztrófát a földön.Dinoszauruszok,jégkorszak.Úgy,hogy nem semmi és szerintem ha az ember oda figyel és összerakja ki is jön a marsra való költözés.A bolygó nem csapódik be hanem ilyen világméretű katasztrófákat okoz.Tehát lehet,hogy ami most itt folyik a földön ennek az előszele.Ez már 3-om feltevés.Van még egy az idegenek,de ez meg még X-Akták,de ki tudja.Azt meg ugye tudjuk,hogy gyerekjáték kiszámíttani egy kisbolygó vagy asztreoida becsapódásának írányát.Így szerintem ha már tudományosan is bebizonyították és közre is tették az X-bolygó létezését akkor nagy a baj.Amúgy még amit nagynon kutatnak az a Jupiter egyik bolygójaaz Európa.Erről még nem igen olvastam,de egy műhold annyira megközelítette,hogy egy busznyi méretű tárgyat is ki tud venni.Szóval szinte le is szált.A marsjáró robotokat ahová küldték az sem véletlen.na és,hogy a nagyok mit tudnak még ezeken kívűl az még titok.Sokan írták,hogy úgy sem tudnának elhalgatni egy iylen becsapódási kataklizmmát mert,hogy jóformán bár ki tud venni szupertávcsöveket és,hogy több óvszervatórium van a földön.Ez igaz is.De a Hubbl-én kívűl ami ugye kinn van az űrbe a földön csak 3-om olyan ovszervatorium van ami olyan messzire ellát.Szóval mire a többiek észrevennék már késő lenne pláne,hogy lehet,hogy már most is késő.Aztán ha ez a hipotézisem igaz akkor vége az emberiségnek.Nem tudom,hogy emlékszel-e még a 2006-os tüzijátékra.Mikor lecsapott a vihar.Épp az Országos balaesetiben dolgoztam a műtőben és tele volt sérültekkel.Ha egy iylen vihar ami még halálos áldozatot is hozott akkor mit okoz majd ha bebizonyosodik,hogy itt  avég vagy nagy katasztrófák jönnek.Belegondolni is szörnyű.De legyünk bizakodóak és a marsot csak úgy kutatják,hogy hátha oda is tudnánk költözni csak úgy hobbiból ez lenne a legjobb.Egy marsi nyaralás mint az Emlékmásban Schwarzzi filmben.Most ennyi lenne ha van kérdésed írok.Amúgy fél órája megy a film amit nézni akartam,de láttam már és amúgy is inkáb írtam volna neked.

Jó éjjszakát.

Szia.

 Ja amúgy ez a sok feltevés a nevemmel is kapcsolatos Tamás a hitetlen.

 Szia.

    Szia Holdfény.

    De szólíthatsz Tamásnak mert ez a keresztnevem.

    Amúgy ez a név Anton Szandor LaVey-é.Ő egy okultista volt.Ha rákeresel nem kell egyből roszra gondolni mert mint írtam szeretem az ezoterikát ezen belűl pedig mindent.Nagyon jó lett a kaja ki is fogott rajtunk,de még maradt bőven holnapra így nem kell főznöm.Jót is aludtam utánna mert mindig lefekszem ebéd után.Igaz anyámék is jót is tesz egy kis szundikálás.

 Ha lessz még valami írok.

 Szia.

       Szia Holdfény.

  Igen jók ezek a dolgok amiket ithon csinálok.Egyrészt nem unatkozom és valami terápiának is fel lehet fogni tulajdonképpen.Anyám nyugdíjas mert el tudott menni a 40-év letöltött munkaviszony után szerencsére.De csak 58 évesek apám is.Ma kiskunhalasra ment anyám a barátnőjével melegfürdőbe.Szerencsére jó idő van rájuk.Kész lett a milánói is 11-07-re.Szerencsére nem álmodtam a volt feleségemről.igaz változó,hogy mikor álmodom nem rolla hanem csak úgy mert elnyomnak a gyógyszerek,de néha emlékszem az álmaimra.Amúgy minden ember álmodik csak nem emlékszik rá.Apám épp most mondja,hogy nagyon finomra sikerült és ha ő azt mondja akkor igaz is.

  Ennyi lenne ha történik valami érdemre való írok még ma.

  Szia.

      Szia Holdfény.

  Írtam,hogy a szívem szerint visszafogadnám a feleségem,de az agyam azt diktálná,hogy nem.Erre most olvastam egy cikket arról,hogy az agyunk működése miatt nehéz a szakíttás utánni felejtés.Végzett egy tudos ilyen kisérletet és mikor a fényképét mutatták a másik félről onnan az agyi féltekből váltott ki reakciót mint mikor a kokainmegvoná esetén aktiválodnak.És így a szerelem is egy drog.Úgy,hogy én jól bedrogoztam magam.Mert az agy nem vesz tudomást a szakíttásról.Egyszóval csak az idő begyótíttó sebei mardtak.Igaz nállam nem akar begyógyúlni.Ezt az NLCAFÉ oldalán olvastam a címe Ezt teszi a szakítás az agyaddal.Ez kicsit megnyugtatott mert így bebizonyosodott orvosilag is,hogy van ilyen.Mármint a fájdalmas szakíttás és az ídő.Szóval ez nem egy egyedüli dolog ami velem van.Ennek örülök nagyon.Igaz 15-év azért sok.Itt jön az a képbe,hogy ha ilyesmiket olvasok vagy talélok akkor elég nagy az esély arra,hogy éjjszaka rolla álmodom és így sajnos soha nem gyógyúl be a seb mivel mindig jönnek az emlékek az agyamból.A betegségemről több száz oldalt átolvastam,hogy mi,mik okozzák és ez is benne van a nagy lelki trauma,de erről is írtam már és,hogy miért nem tudom elfelejteni.Semmi érdemre méltó dolgot nem találtam mind egyforma volt szinte.Egy nagy probléma van,hogy erről a dokinömmel nem beszélhetek mert szegénynek meghalt a férje és ő még csak 53-éves.Nem lenne tisztességes felhoznom ezt a témát.Igazábol azért is örülök ennek az oldalnak mert a probléma a volt feleségem.Erről senkivel nem tudok beszélgetni és ez iszonyatos fájdalommal jár.De mint te is írtad itt kibeszélhetem magamból na és igen ez hihetetlenűl nagy megkönyebülés számomra.Olyan mintha egy ember évekik magába hordozná azt,hogy megölt valakit és teljesen tönkre megy miatta és mikor már nem bírja inkáb feladja magát és teljesen "új" ember lessz még ha örökre börtönben is marad.Szóval nagyon megörültem ennek a ciknek.

 Szia és jó éjjszakát.

  Szia Holfény.

  Köszi,hogy írtál és ilyen kedves szavakat.

  Mondtam is anyámnak,hogy találtam ezt az oldalt és,hogy válaszolnak és örült neki.Szerintem a dokinőm is fog örülni.Nekem ez nagyon sokat jelent,hogy tudok beszélgetni mert ithon azért más.Örülök annak,hogy itt a jóidő ismét és nem kell átmenem a nyagyimhoz fátbevinni mert már oda is idegesen mentem.Pedig itt lakik szinte melletünk.

Írtam,hogy szeretem az ezoterikát és az űrkutatást.Ha érdekelnek ezek a témák beszélgethetünk rolla ja egyet viszont nem írtam le a Biblia úgy mond kutatása is érdekel.És még egy dolog.Szeretek főzni annó szakács akartam lenni,de nem vettek fel így asztalos lettem végűl.Holnap Milánóit főzök már alig várom.

Még ha ma történik valami leírom.Itt száz ágra süt a nap.

Szia.

     Szia Holdfény.

 Köszi,hogy írtál.Tavaj októberben voltam felülvizsgálaton és a papír szerint nem dolgozhatok mint írtam is és semilyen terápia nem javasolt.Szerencsére mert semmilyen támogatást nem kapok az önkormányzattól.Évi 15.000-ft.Ennyit adnak a közgyógyigazolványom megszüntetése végett.Ez az összeg 2-havi gyógyszerem.Azzal az indokkal,hogy több mint 25.000-ft a nyugdíjam.Pedig ezeket a gyógyszereket nem kedvtelésből szedi az ember kivéve a narkosokat,de szerintem iylenekhez még ők sem jutnak hozzá.És még a háziorvos sem írhat fel ilyeneket.Nem járok sehová csak a dokinőmöz nem is bírnám finaszírozni az utazást és nem is látom fontosnak mert ez a betegség nem azon múlik,hogy Pl:Hetente 2-szer beszélgetnék emberekkel.Bőven elég 2-havonta.Az meg,hogy relakszálás nem az én műfajom.Elvagyok én amúgy.A volt feleségem meg,hogy miért ilyen velem nem tudom.Egy valamin szoktam gondolkodni néha.Mi lenne ha megjelenne,hogy kezdjük újra.Imádom még mindig mit régen,de nem fogadnám vissza.De ebben nem vagyok biztos.Ha meg is történne ilyen ami nem fog megkérdezném a dokinőmet,hogy mit tegyek.A szívem visszafogadná,de az agyam nem.Mivel miatta vagyok ott ahol most vagyok.Na és,hogy megcsalt mikor a legnagyob szükségem lett volna rá.De ha a dokinőm azt mondaná,hogy fogadjam vissza ha igazábol szeretem megtenném.És a gyógyszereket is abba lehetne hagyni.Egyszer megprobáltam az éjjszakaival a legkisebb adagot vettem el.Egy-két napig ment,de a 3-nap után már reggel rosszúl voltam.Ezt elmeséltem a dokinőmnek is beszéltünk is rolla,hogy nagyon kis lépésekkel abba lehet-ne hagyni hosszú folyamat persze,de lelehetne jönni.Viszont itt jön a képbe az,hogy a skizofréniát nem tudják gyógyítani csak stagnáltatni.Na,de ott van az is amit tavaj tettem ugye.Senki nem számított erre.Még én sem.szóval nem lehet abba hagyni sajnos.Örülök,hogy írsz így kitudom magam beszélni legalább és itt meg is értenek.

Szia.

   Üdv.

 Igen elég szomorú a történetem Holdfény.

 Viszont itt olvastam a társkeresőn,hogy az ilyen és hasonló betegséggel küzdőknek nem igen van arra esélyük,hogy társat találjanak.Én fenn vagyok egy oldalon írtam is egy lánynak aki rokkant,de mégsem válaszolt semmit.Igaz érzem és tudom is,hogy senkit nem bírnék elviselni magam melett.Viszont rájöttem egy dologra,hogy miért álmodok még 15-év távlatából a feleségemről vagyis olvastam.A skizofrének "megrekednek" a kiváltó ok miatt és ez fon úgy mond egy áthatólhatatlan gyürűt köréjük és ez kisértik mint Pl:Nállam a volt feleségem.Az meg tetőzi,hogy még mindig szeretem.Annyit írok rolla,hogy milyen szép volt.Felfogadtak az esküvői képek készítéséhez egy párt akik ezt csinálták.50.000-ft volt 2000-ben.Azt mondta a nő,hogy olyan szép a menyasszonyom,hogy még sminkelni sem kell .Amúgy olyan volt mint Hally Berry csak szemüveges.Ezért nem is nézek Berrys filmeket.Én a falun kívűl élek 1:Km-re.Szóval nincsen szomszéd.Most tegnap anyám elkezdett győzködni,hogy mennyek fel vele és a kis unokaöcsémmel a Lurdy házba ez ferencvárosban van.Vonattal persze.Bele mentem mert,hogy ki kell mozdulnom nem bezárkozni.A vonaton jó meleg volt,de nem izzadtam.Oda értünk semmi gond nem volt addig.Viszont mikor a mozgólépcsőn mentünk fel,hogy kajálunk valamit már akkor megszédűltem,de még mindig semmi.Felérünk és ha ott nem volt 100-ember akkor egy sem egyhelyen.Én 1-másodperc alatt leizadtam és a szivem majd ki ugrott.Levegőt is alig kaptam.Ki kelett jönnöm és leülni mert kampót nyertem egyből.Mondtam,hogy ők mennyenek csak vissza én itt el leszek.Nem hiszi el,hogy nem birom a tömeget,de most már belátta.Mivel már testi tünetk is jelentkeznek.Én amúgy ihon nagyon jól elvagyok.És itt jön a képbe az is,hogy ha össze is jönnék valakivel hogyan találkoznánk?Amúgy még a régi országos haverjaim is elhagytak annó.Pedig évekig együtt voltunk bulitzunk minden héten kétszer is.De nem is hiányzik senki.Viszont 3-éve kicsit rosszúl esett,hogy a facebookon írtam a volt feleségem hugának ő válaszolt is,de a feleségem semmit.Igaz direkt csináltam,hogy hátha ír legalább vagy megkérdezi mi van velem.1999-márciusában ismerkedtünk meg és csodálatos volt.De mégsem kérdezett felöllem.Néha megnézem a facebook oldalát rolla sehol nincsen kép viszont a kisfia és a kislány a tisztára olyanok mint ő és nézegetem.Semmit nem tudok rolluk,de bízom benne,hogy jól élnek és megtalálta a boldogságot.A családom tagjai tudnak rolla szerintem mert milyen is egy falu pletyka.De nem is kérdezem ők meg nem is beszélnek rolla.Azt viszont tudom,hogy megtudta mit tettem tavaj.Mármint az öngyilkosság.Bizakodtam benne,hogy meglátogat,de nem.Nem tudom,hogy miért nem érdeklem ennyire.Na mindegy is mert erről regényt tudnék írni.Szóval mostmár anyám is 100%-an rájött,hogy én sehová nem tudok menni.Bízom benne,hogy nem fognak más tünetek is jelentkezni.Jövő hét szombaton megyek a dokinőmhöz apám visz fel kocsival és majd megkérdezem,hogy ez ellen mit lehet tenni igaz tudom,hogy semmit több gyógyszert pedig nem akarok szedni.Amúgy olyan rendes velem a dokinőm,hogy az hihetetlen.2008-ig jártam a korházakat.Aztán bekerültem ebbe a korházba mert dolgoztam ott is igaz csak takaríttóként nem műtőben és anyám is ott dolgozott.Ő írta fel ezeket a gyógyszereket és ezektől lettem "jól".2-havonta járok és több mint 1-órát szoktunk beszélgetni.Mindenről elösször elmesélem a történteket aztán ami szóba jön.Nagyon aranyos.

Ja azt még leírom még mielött valaki megkérdezné,hogy miért nem dolgozom bármilyen hejen.Azért mert olyan fokozatban vagyok ami nem engedi.Na meg nem is bírnék ezektől a gyógyszerektől.Viszont ezt majdnem elfelejtettem egy kérdés.Miért van az,hogy nem birok aludni?Eddig minden nap ebéd után lefeküdtem és 1 esetleg 2-órát aludtam.Most pedig ha le sem fekszem fenn vagyok még hajnali 1-kór is.Minden féle képpen kipróbáltam.Nem aludtam délután,nem ettem 17-után és mégis.Szerencsére kialszom magam olyan 6-7 órákat,de azt mélyen csak bosszantó,hogy nem birok elaludni.

Na mára ennyi lenne.

Sziasztok.

   Üdv.

 Nállam akkor "kezdödött" a skizofrénia mikor imádott,Istenített feleségem kezdett kifordulni magából.Nem az a lány volt akit megismertem.A mai napig szeretem és álmodok rolla,hogy ismét együtt vagyunk.Ilyenkor a másnapom teljesen tönkremegy.Pedig 2001-októberében váltunk el.Nem tartott tovább mint 5-pec.Az annya mindent elintézett.Akkor már hetente feküdtem be korházba.Az év márciusában hagyott el hazaköltözött.Mikor a vállóperre mentem kaptam még egy jó nagy adag lökést szívemnek s lelkemnek nagy hassal jött.Szóval már abban az évben túltette megát rajtam.És ki tudja,hogy mióta csalt.Pedig a férfiasságom csúcspontján voltam mivel imádtam.Egyszóval nem bírtam feldolgozni és ez lett a vége.Nagy lelki trauma is kiválthatja a skizofréniát.Én egy életerős izmos fiatal férfi voltam.A katonaság sem volt piskóta.Éles lőszerekkel jártunk ki őrségbe és elő is léptettek igaz csak tizedessé,de ott ez nagy szám volt.Duplán csináltuk meg a kiképzést azért az egy csillagért.Szóval keményvoltam.Akkor le is százalékoltak 2001-ben.De ahová mentem mikor megmontam,hogy ilyen betegségem van elkültek.2004-ben visszavonattam a leszázalékolást.Akkor egy korházban helyezkedtem el egy nőgyógyászati műtőben.Ott sajnos egy év alatt alkoholista lettem.2-szer volt epilepsziás rohamom alkohol megvonás miatt.Napi 1:L-vodka és pár sör volt a kvantumom.Non-stopp ittam és ez szószerint értendő.Akkoriban nem szedtem semmit.Nem is volt semmi mert az ital elnyomott mindent.Még esperál beültetésem is volt,de fél évre ráittam és kezdődött minden előröl.Annyira bírtam a piát,hogy minden reggel fél L.-vodkát be kelett nyomnom,hogy magamhoz térjek.Más alkoholmérgazést kapott volna rajtam meg meg sem látszott.Kora délután viszont jött a remegés,izzadás.Még mikor együtt voltunk csak akkor ittam ha elmentünk valahová na persze nem részegségig ahogy mondani szokták szalonképesen.Othon volt sör,de nem volt lényeges mennyiség na és nem is ez volt a kiváltó ok.2004-től teltek az évek míg 2006-ban munkába menés közben jött a hang,hogy le kell szálnom és csak úgy lézengeni a városban.Napok teltek el mire úgy ahogy kitisztultam.A családom nem kell monanom,hogy mennyire kikészült.Ismét leszázalékoltak így is vagyok a mai napig.2007-óta egyátalán nem iszom.Soha nem drogoztam még egy szál füvescigi sem volt.Tavaj beszedtem 400-száz 2-ml.Rivotrilt,de nem ittam rá.Majdem ott is maradtam.Töbször hoztak vissza 3-szor kaptam vérátömlesztést.3-hétig voltam kómában.Mikor magamhoz tértem úgy ahogy csak a fejemet tudtam mozgatni.A bal oldali hasamből csövek és a jobb oldali nyakamon is még benn voltak a csövek nehogy történjen valami.Egy óriási dolog viszont történt amin még az orvosok is csodálkoztak.2-hét alatt járókerettel mindent meg tudtam csinálni köszönet ezért a gyógytórnásznőnek is.Volt egy műtétem is a jobb vállamon trombózist is kaptam ja és mindenem leált.Ezért is csodálkoztak.Utánna mikor már szinte rendben voltam közölték,hogy újabb trombózis lépett fel ott ahol a másik volt.Meg is műtöttek.Most már ott tartok,hogy ki sem mozdulok othonról csak a nagyimhoz megyek átt,de ő csak 200-m.Lakik.A pszhiáteremhez kéthavonta megyek gyógyszert íratni és beszélgetni,de már oda is kocsival visznek mert nekem nincsen jogsim.Vagy apám vagy öcsém.Reggel-este egy marék gyógyszert szedek.

Seroquel.Xr.200-mg.Welbutrin.Sr.150-mg.Rivotril.2-mg.Leponex.100-mg.Xanax.Sr.1-mg.Lamolep.225-mg.

Most valahogy kezd hiányozni a beszélgetés másokkal ezért is regisztráltam ide.Társkeresőn is vagyok,de semmi.Mivel leírtam a betegségemet is mert így korrekt.

Ithon háztartásbeli vagyok.

Ennyi lenne minden.

Viszlát.

Kedves Eszter! 

Valami nagyon félreérthető lehetett abban, amiket leírtam, ugyanis nem dolgozom! Egész életemben 3 hónapot dolgoztam összesen pontosan a betegségem miatt. Hiába próbálkoztam, ha elmegyek állásinterjúra, annyira leblokkolok hogy semmi nem jut eszembe vagy éppen dadogok össze-vissza. Teljesen leblokkol az agyam. Akarva-akaratlanul is azt éreztetem, hogy nem vagyok alkalmas a munkára, és ezeket egyiket sem tudom irányítani, mert belülről jön! Az egész életemet a szó legszorosabb értelmében teljes mértékben ellehetetlenítette ez a betegség! Se munkát találni, sem barátkozni, se pedig társat találni nem tudok miatta. A szüleimen és testvéreimen kívül gyakorlatilag senki mással nem találkozom és nem beszélek. 

Kedves Bura tagok!

Az én történetem 2004-ben, másodéves főiskolás koromban kezdődött. Egyetlen nap alatt.. 
A betegségem történetét és lényegét megpróbálom Nektek elmesélni, a kezdetektől mostanáig.

De előre szólok, hogy hosszú lesz, mert nagyon összetett és bonyolult dologról van szó!
Ez egyébként is egy olyan téma, amit azt hiszem, mindig is tabu övezett, és fog is valószínűleg, amíg világ a világ. Ugyanis csak nagyon kevesen értik meg, hogy én ettől ugyanolyan értékes ember vagyok (sőt gyakorlatilag sokkal emocionálisabb – ezáltal érzékenyebb is, de egyúttal hatalmas szívem van, nagyon-nagyon tudok szeretni – tisztán, mélyen - , megbecsülöm, ha valaki elfogad, nagyon hálás tudok lenni, tisztelni, becsülni a páromat /ha van/, nagyon szeretek adni és szerintem sokkal empatikusabb is vagyok, mint az átlag). Én az igazi értékeket képviselem (ami megfizethetetlen): szeretet, elfogadás, őszinteség, hűség, összefogás/összetartozás/egymás segítése, tisztelete, empátia, becsületesség, megbecsülés és sorolhatnám…

Hát akkor bele is kezdenék..

Kezdem a múltammal (a problémám felmerülését megelőző időszakommal):
Világ életemben egy kicsit fura fiú voltam, amolyan különc. Próbáltam beilleszkedni, de mindig csak részben sikerült. Voltak furcsaságaim, volt minden iskolában valami hülyeségem.. Általánosban is, középiskolában is, főiskolán már nem annyira, de akkor kezdődött el ez a dolog. A lényeg, hogy mindig, amikor új társaságba kerültem, gondoltam tiszta lappal indulok, stb.. De hát sosem voltam átlagos. Azért ahogy csak tudtam, próbáltam elegyedni.. és viszonylag sikerült is. Nem voltam kimagasló tanuló, olyan 3-as, 4-es körüli. Mezőgazdasági középiskolába jártam, az érettségim nagyon jól sikerült. 18 évesen volt a fénykorom: jól sikerült érettségi, ekkor jött össze a legjobban a banda, jött a nyár, első barátnő, haverok, buli, és maximálisan élveztem az életet, amennyire csak lehetett. Akkoriban imádtam bulizni. Volt egy 4-5-6 fős (attól függ, kiket számolunk bele) baráti társaságom, vittük az asszonykákat és jól éreztük magunkat.. . Mivel értelmiségi családból származom, természetes volt, hogy minden sikerüljön (másképp nem lehetett). Alap volt az érettségi, utána a főiskola. Jelentkeztem is Vásárhelyre (SZTE-MFK - volt akkor) agrár főiskolára. Itt volt egy olyan szak, hogy vadgazdálkodási és az nagyon szimpatikus volt nekem (akkoriban még nem volt válság, teljesen más volt a világ, egyszerűen nem azt néztem, miben tudnék elhelyezkedni, hanem hogy mi az, ami érdekel - még anyum mondta is, hogy nem az a lényeg, mit tanulok, hiszen ő is tanítóképzőn végzett, mégis vállalkozó lett belőle). 
Úgy tűnt, be is tudtam illeszkedni. Kollégista voltam először. Az első félév sikerült, a másodikban egy hülyeség miatt meghúztak, így + 1 év ráadás, mivel félévet kellett ismételnem. Megcsináltam a második félévet, az azt követő nyáron emlékszem, hogy anyuékkal voltunk Pécs környékén nyaralni. Az idő alatt, amíg félévet ismételtem és itthon voltam, anyum beíratott egy nyelviskolába, amit sikeresen el is végeztem (hogy addig se maradjak le). De már akkor éreztem néha egy kis furcsaságot. Kicsit másabb lettem (a haverjaimmal, vagy barátaimmal is). Nem tudnám megmondani mit éreztem, de nem vettem róla tudomást. 

Utána a főiskolán (mikor kezdtem volna a tényleges 2. évet) egyik fősulis haverommal megbeszéltem, hogy hozzá költözök albérletbe azzal az ürüggyel, hogy a koleszban nem lehet tanulni (utólag rájöttem, hogy nem ezért akartam albérletbe menni, hanem tudat alatt más miatt). Már költöztünk be, mikor kiderült, hogy haverom fél évig ott sem lesz, mert passzív féléven van (de ugyanúgy fizeti a részét), hanem az ő addigi lakótársával kellett (volna) kettesben laknom. Elmentek anyuék, elkezdtem pakolászni, és valami nagyon furcsa dolgot éreztem. Nem tudtam, hogy mi történik velem! Azt éreztem, hogy zavarban vagyok a lakótársammal, másnap még az utcán is rosszul éreztem magam és a boltokba is alig mertem bemenni. Úgy éreztem, nem tudom irányítani a viselkedésemet, a gondolataimat és az érzéseimet. Akkor azt éreztem, hogy mintha valami kiszippantotta volna belőlem azt a tartást, azt az akaraterőt, ami által addig kezemben tudtam tartani a dolgokat és az irányítást. Szó szerint, mintha az alkalmazkodási képességemet (a világhoz) elszívták volna belőlem (szinte egy szempillantás alatt!) Hívtam anyumat, elkezdtünk pszichiáterhez és pszichológusokhoz járni, egyik sem mondott semmit. Bejárós lettem (először busszal, azután még a buszozás is gondot jelentett, így ide adták papám Ladáját). Azt még hozzá kell tennem, hogy ezeken a tüneteken kívül azt is éreztem, hogy sokkal nehezebben olvasok, fogom fel, amit tanulok, nem tudom már átlátni a szöveget, mint előtte, íráskor pedig görcsölt a kezem és alig vitte a tollat (holott előtte villám gyorsan írtam). Úgy éreztem, nem fogom tudni elvégezni a sulit. De mivel akkor kerültem bele mikor oda jártam, így (ha kínszenvedéssel is) de valahogy sikerült elvégeznem (igaz a nyelvvizsgát nem csináltam meg, mert nem mertem volna idegen nyelven idegen emberek előtt beszélni). Az csak még jobban betett lelkileg, hogy ekkor szakítottunk a párommal is.

Lényeg a lényeg: hosszú éveken keresztül szociális fóbiára tippeltem. Voltunk mindenféle orvosnál, alternatív gyógymódokat is kipróbáltam (kineziológus, akupunktúra, Vargha-metodika). Mindenhova vittek már kétségbeesésükben szüleim, de semmi. Mikor elvégeztem a sulit, tulajdonképpen a saját börtönömbe költöztem be. Számítógépfüggő lettem, mert csak így tudtam a külvilággal tartani a kapcsolatot, és alig mozdultam ki. Az összes lehetséges barátommal megszakítottam a viszonyt, mert annyira szégyelltem előttük, hogy egész más ember lettem, mint előtte + velük is zavarban voltam. Akkor interneten kezdtem ismerkedni (először még viszonylag könnyen is ment), ott ismertem meg az egyik barátomat (aki egyébként lány, mert pasikkal nem leveleztem + úgy éreztem, hogy egy lány jobban megért). Szóval itt ismertem meg Csillát, akivel kb. 8-10 évig voltunk barátok (sajnos azóta összevesztünk) + Zsanit, akivel kb. 6 éve – de vele sem találkozom gyakorlatilag szinte soha, mert neki is bőven meg van a saját keresztje.. Sosem ér rá + ő is igen fura lány (Zsák a foltját megtalálja, ahogy szokták mondani..). Kb. 2 éve pedig a Zsaninak a volt párjával haverkodtam össze, hát ő sem egy hétköznapi fazon. Sajnos ő is igen csak ritkán ér rá (vele sörözni szoktunk néha napján). 

Sajnos, ahogy teltek-múltak az évek, egyre rosszabb és rosszabb lett az állapotom (hiába feküdtem bent Gyulán a pszichiátrián, hiába jártam orvosról-orvosra és pszichológushoz - egyszerűen úgy éreztem, hogy képtelen vagyok elmondani nekik, amiket érzek - hogy nincsenek rá szavak). Hogy ezeket csak átélni lehet, elmondani nem. És ez az érzés egyre erősödött bennem, és ugye a kulcsszó rá a blokk: azt érzem, hogy mindenben, szinte szó szerint mindenben le vagyok blokkolva (fizikálisan, szellemileg, érzelmileg, sokszor azt érzem, hogy nem bírom úgy kifejezni magam, vagy mimikálni, gesztikulálni, ahogy szeretném). Olyan szinten rossz állapotba kerültem, hogy kértem a dokimat, hogy had menjek el egy pszichoterápiára. Ő Szigetvárt ajánlotta - ez most volt tavaly előtt novemberben. Elmentem, de egyszerűen ott is azt éreztem, hogy senki sem ért meg és hogy semmi az, amit ott csinálnak az én problémámhoz képest. De mindegy, végig csináltam. Voltak csoportok, foglalkozások, de nagyon gagyi volt szerintem (de legalább nem itthon poshadtam). Volt munkaterápiás, szociális készségfejlesztő, kognitív, tematikus, meg ilyen-olyan csoportok. Hogy őszinte legyek, szinte semmi újdonságot nem tudtam meg, és azt éreztem, hogy amiket igen, azt képtelen lennék alkalmazni, kamatoztatni az életben (mind a blokkok miatt - ami ugyebár elmondhatatlan). 3 hónapot töltöttem ott egyébként úgy, hogy 3-szor voltam itthon. Busszal jártam haza (egy jó ideje egyébként a bevásárlás és buszozás nem okoz /annyira/ gondot, csak ha annyira vacakul vagyok, hogy még tisztálkodni sincs erőm). De minden másban egyre rosszabb és elviselhetetlenebb lett. Egyszerűen állandóan érzem a hatását, minden másodpercben, szünet nélkül. Szinte alig tudok kikapcsolni és nem rá gondolni. Egyfolytában jár az agyam (ha nem is közvetlenül ezen, de közvetve mindig érzem).

Na, a lényeg, hogy addig mindenféle bizonytalan diagnózissal felruháztak, és 10 év után, Szigetváron mondta meg a főorvos személyesen, hogy ő mit lát (hiszen 3 hónapig figyeltek tulajdonképpen, és ennyi idő alatt azért megismerhettek annyira, hogy biztosat mondjanak - nagyrészt ezért is akartam bemenni egyébként + hogy ne itthon legyek állandóan). 
A diagnózis skizoaffektív zavar (annak is a depresszív típusa) – ez ugye nem ugyan az, mint a skizofrénia!! Hanem a skizofrénia és érzelmi/hangulati zavarok keveréke tulajdonképpen. Azzal a különbséggel, hogy nekem nincsenek hallucinációim, üldözési mániám, stb. mint a skizofréniánál. Csak amiket elmondtam. Plusz a túlérzékenység + az, hogy sajátosan látok és érzek mindent, sajátosan reagálok, másképp fogom fel a dolgokat, mint a többi ember, stb. Tulajdonképpen én érzelmi zavarnak (de talán helyesebb a személyiségzavar kifejezés) szoktam mondani leegyszerűsítve. Gyakorlatilag úgy tudnám megfogalmazni, hogy az ember személyisége betegszik meg, ami miatt nem tud az addigi önmaga lenni, hanem olyan lesz, amit a betegség irányít. Ennél érthetőbben, ha akarnám, sem tudnám megmagyarázni! 

Mikor haza jöttem Szigetvárról, voltam egy állásinterjún a Tesco-nál, de nagyon leblokkoltam (persze nem is sikerült) – azt hozzá teszem, hogy az állásinterjú számomra már önmagában maga a pokol, és annyira leblokkolok, hogy semmi nem jut eszembe és csak össze-vissza beszélek, esetleg dadogok -, illetve beregisztráltam a munkaügyi kp-ba, és ott sikerült bejutnom egy targoncavezetői tanfolyamra, amit sikeresen el is végeztem. Tavaly előtt nyáron a Vasexnél voltam állásinterjún árukiadónak, de oda sem vettek fel. Ezen kívül a Barneválhoz is beadtam (jelen nevén Pannon Fine Food Kft.), ott most indult nem rég a vízi szárnyas vágás. Mindenképp targoncás állást szerettem volna, mert nem hiába végeztem el, + élveztem is. Végül a Linemarhoz is beadtam (természetesen targoncásnak), de gépkezelőnek vettek fel (aztán persze ez a kérésemre módosult, mert ami ott van az nem betanítás, hanem megmutatás). Az én problémámmal túl bonyolult volt nekem azt a gépet kezelni, amin millió gomb van úgy, hogy 2 nap alatt kellett volna megtanulnom, ami lehetetlen, + még egy rakás más dologra figyelni (sajnos a betegség miatt nagyon kevés dologra tudok összpontosítani és sokkal lassabban, mint egy átlagember), nem beszélve a rengeteg mérésről. Így lettem úgymond „mindenes”. Nekem ez óriási előrelépés volt, viszont nagyon megszenvedtem vele. Én 5000-szer nehezebben alkalmazkodom és szokom meg a dolgokat, mint egy átlagember. Szerettem volna kitörni a komfortzónámból, mert nem folytathattam azt, mint eddig, bezárva a kis világomban. Tudtam, hogy ez sehova nem vezet. Végül innen is elküldtek 3 hónap múlva. Azóta még jobban rettegek a munkától, mint azelőtt.. Én minden tőlem telhetőt megtettem, de sajnos, amit a betegségem diktál, az ellen én sem tudok tenni. Természetesen ismerkedni szintén abszolút nem tudok élőben, csak és kizárólag neten!!! De újabban neten sem. Ugyanis a mai emberek személyisége, jellemvonásai olyan távol áll az enyémhez, mint Makó a Plútóhoz. Ezért nekem ez az egyetlen lehetőségem, hogy megtaláljam életem szerelmét, aki (ha van olyan ember egyáltalán) így fogad el, a betegségemmel és minden velejárójával együtt.

Egyébként nagyon rossz állapotban tudok lenni lelkileg, hogy ha senkim sincs (a családomon kívül). Gyakorlatilag szinte se barát, se egy társ, sem munkatárs. És én egy olyan ember vagyok, aki nagyon szeretetéhes és tiszta szívből tud szeretni!! Borzalmas, mikor nincs senkim, és nem tudom ezt átadni valakinek, összebújni, simogatni az arcát, szeretgetni, csókolni, ölelni szorosan, ahogy csak lehet.. Iszonyúan hiányzik!!! :’(
Mindennél jobban megbecsülném, ha végre találnék valakit, aki elfogadna engem úgy, ahogy vagyok… Ő lenne a szemem fénye, a mindenem, az életem értelme, a levegő számomra! 

Nagyjából ez a lényege ennek a történetnek/dolognak. Köszönöm, hogy végig olvastátok, és csak reménykedni tudok benne, hogy emiatt nem fog senki elfordulni, megalázni, vagy másképp tekinteni rám. Hiszen ezt a „betegséget” nem kértem, hanem kaptam, jött. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen dolog fogja keresztülhúzni a számításaimat, mikor annyira jól ment addig minden. Csodás gyerekkorom volt, kezdtem építeni az életemet, és egyetlen nap  mindent tönkretett.. És a legrosszabb az egészben a másság. Hogy teljesen másképp érzek, gondolkodok, reagálok le dolgokat, mint a többi ember. Emiatt (és az előítéletek miatt) kirekesztettnek, végtelenül magányosnak, szó szerint egy ufonoidnak érzem magam ezen a Föld nevű bolygón az emberek közt. Úgy érzem, hogy senki, de tényleg senki nem ért meg, hiszen az embereknek fogalmuk sincs arról, mikkel kell szembenéznem minden egyes nap. A 90%-uk azt sem tudja, hogy ilyen egyáltalán létezik..

Köszönöm, hogy végigolvastad!

jó ez a rovat

Szép estét!

nem leszek szórakoztató, és sokszor meg kell majd állnom, mert a majd' 13 éves auti kisfiam nem tűr halasztást, ha akar valamit. kisbetűkkel fogok írni, mert így gyorsabb, és nekem létfontosságú a gyorsaság. néha majd "anyáskodó" leszek, de majndem mindannyiótok mamája lehetnék...

Andi vagyok, 48 éves, 170 cm, és 62 kg. szerencsésnek kellene érzenem magam, mert 3 fiam van ( 28, 20, és a ki esőmanó: 13)és meglehetősen lányos az alkatom, az arcom sem fedi a koromat. juhééé. van egy férjem.

a depresszió akkor kezdődött nálam, amikor az életem a legboldogabb szakaszát éltem, éppen megszültem, és nevelgettem a középsőmet, aki akkor 6 hónapos volt. pánik-rohamok, ( ma jókat röhögnék rajtuk, és magamon...) és rettenetes migrén ( ez utóbbit azóta szintúgy megtanultam kezelni a jó öreg Flector-por segítségégvel más semmi nem hatott, és ma sem hat.)

nem értettem: miért most? pszichológus, terápia, antidepi. hurrá. semmit nem értettem, de beszedtem mindent, mint a kisangyal, és lám: a pánik rohamok elmúltak. ( talán anélkül is elmúltak volna? már mindegy.) a férjem ápolgatta a lelkem, de valójában semmit sem értett, mindenki hibásokat keresett. igen, az anyukám alkoholista volt. igen, állandóan részegen láttam. igen, sosem foglalkozott velem amolyan anya-lánya módra. igen, 12 éves koromtól én mostam magunkra, a hugommal. igen, értelmiségi család, ciki volt nyilvánosságra hozni, nem is tettük.

18 évesen elköltöztem otthonról, belemenekültem egy gyagya házasságba, mert azt gondoltam, na most majd megmutatom! ( érdekes, gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy anyuka vagyok.) megmutattam. a fiam egészségesen, 3,15 kg-al és egy szemmel látóként született. összeroskadtam, rohadtul. könyörögtem Istenhez, ne őt, ne neki, nekem! vagy olyat, ami nem látszik, ő egy baba, nem tehet semmiről. ( érdekes, nem lettem depressziós, akkor nem.) a gyerekem apjától rövid távon elváltam, (sosem tartoztunk össze , bár ő egész életében engem tartott a valódi szerelemnek, és miután elhagytam, inni kezdett, és ma is alkoholista, ez nyomaszt rendesen) egyedül neveltem a fiamat, rengeteg pasivak kavartam, szép lány voltam. ( ma visszatekintve még mindig gyűlölöm magam, mert egyszerűen csak kurvának gondolom azt, aki akkor voltam. nem, nem bocsájtottam meg, hogy rossz anya voltam. ( máig vezekelek)

aztán 25 évesen megisemrekedtem a jelenlegi férjemmel, a fiam akkor már 5-6 éves volt. azonnal imédták egymást, és mi is ketten. maga volt a kánaán.

2 évre rá ( 28 évesen) megszületett a középsőm, akit valszeg ajándékba küldtek le nekem, mert egészséges, gyönyörű, és mindenben a támaszom volt-van.

6 hónapos korától vagyok hivatalosan is depressziós. gyógyszerek, újabb gyógyszerek, váltások, remények, közben elveszettetem magam. valahogy eltűntem a gyógyszerek melléhatásaiban, vagy valami másban. eltompultam. eltűnt a motivációm.

folyt. köv. fürdetek.

A blogomban írom folyamatosan a történetemet. Ha valakit érdekel, olvassa el.

Memorials! Írtam neked privát üzenetet. A linket szerintem ideteheted, nem hiszem hogy bárkit is zavarna.

Én szívesen megosztom az én történetemet. Blogban leírtam, csak nem tudom, ide linkelhetem-e vagy sem.

Eszter, ezt a választ nekem küldted? - tehát rám gondltál, hogy a gyógyulásomat is megírom?

ugye?

 :)

oké, dolgozom rajta...

Eszter,

az en "bemutatom a csaladom" c. tortenetet is kozolheted itt, a tortenetek kozott.

udv

amarilla