Én egy 38 éves férfi vagyok.Ez év áprilisában kezdődtek a problémáim.Konkrétan alvászavarral kezdődött az egész.Hozzátartozik,hogy 3 műszakban dolgozom,és sajnos innentől kezdve még nehezebb volt az alvás.Szeptemberben mentem el a pszichiátriai szakrendelésre.Ott a doktornő nem igazán foglalkozott velem csak felírta a Remeron nevű gyógyszert.Ami helyrehozta az alvásomat és az étvágyamat.Kicsit javított a levert hangulatomon is.Az lenne a problémám,hogy a héten éjszakás voltam és vagy három napja nagyon nagy szomorúság tör rám szinte állandóan.Férfi léttemre a sírás környékez mindíg,és az öngyilkosságon gondolkodom és nem tuudom mit tegyek,nagyon félek
Kedves helpless,
minden, amit leírt, súlyos, nagy valószínüséggel biológiailag meghatározott depresszióra utalnak, ami általában jól kezelhető gyógyszerekkel. A Remeron egy jó antidepresszívum, ami eszerint idáig segített is. Lehet, hogy a visszaesése összefügg a rendezetletlen alvási lehetőséggel, éjszakázással. Az is lehet, hogy a depressziója más okból erősödött fel és már nem elég a beállított adag, vagy más gyógyszeres kiegészítésre, esetleg gyógyszermódosításra lenne szükség. Az is előfordul, hogy a súlyos depresszió a gyomorban olyan felszívódási zavart okoz, hogy a szájon át adott gyógyszerek nem szívódnak fel. Ilyenkor pár nap alatt csodával határos javulás érhető el infúzióban adott antidepresszívummal. Én mindenképp egy rövid kórházi befekvést ajánlanék, mert ha ennyire rosszul van, akkor leggyorsabb és legbiztonságosabb gyógyszerváltoztatást kell választani.
FELTÉTLENÜL MENJEN EL AZONNAL, illetrve amint lehet, A KEZELŐORVOSÁHOZ, ÉS MONDJA EL A NEKEM LEÍRT PROBLÉMÁIT ÉS FÉLELMEIT! KÉRHETI NYUGODTAN A KÓRHÁZI KEZELÉSÉT, ILLETVE HA Ő FELAJÁNLJA, NYUGODTAN FOGADJA EL. (mAI körülmények között nem kell attól tartana, hoyg a szükségesnél hosszabb időre bent tartják, a kórházi kezelés biztosan nem fogja jobban megzavarni az életét, mint maga a betegség, és minden esélye megvan arra, hogy az egész szörnyű állapot a gyógyszermódosítással szépen elmúljon, elszálljon, mint egy rémálom. )
Addig is, amíg segítséghez jut, használjon ki minden emberi kontaktuslehetőséget! Lehetőleg ne maradjon egyedül, próbálja megszervezni, hogy mindig legyen valaki a közelében. Írja össze, hogy hány olyan ismerőse van, akiket felhívhat telefonon, akikkel beszélgethet bármiről, ami érdekli, vagy amire oda tud figyelni. Próbálja kitölteni az idejét, végezzen olyan tevékenységeket, amikre képes odafigyelni, amik lekötik az érdeklődését. Írja ki magának nagy betűkkel egy jól látható helyen elhelyezett lapra, hogy „Ez csak egy depresszió. Egyszer már jobban lettem, most is jobban leszek. Egyszer már segített rajtam gyógyszer, lehet, hogy változtatni kell rajta, de számíthatok rá, hogy most is fog segíteni. ” – vagy valami hasonlót.
Ha időközben mégrosszabbul lenne, nyugodtan beállíthat ezekkel a panaszokkal akár éjszaka, ügyeleti időben is a területileg illetékes pszichiátriai osztályra és önként kérheti felvételét. Kihívhatja a mentőt is ugyanezzel a kéréssel.
Nagyon remélem, hogy nincs ennyire rosszul, de le akartam írni minden lehetőséget. Mindenképpen kérjen segítséget legkésőbb holnap! A deprsszió spontán alakulása kiszámíthatatlan. Váratlan javulás és váratlan rosszabbodás éppúgy előfordulhat. Az utóbbit nem szabad kockáztatni, mert kiszámíthatlan az is, hogy milyen tünetekkel jár.
Feltétlenül várom a jelentkezését!
Együttérzésse és üdvözlettel: Éva
Jó estét! Nem tudom hogy jó helyre írok e, mert csak most csatlakoztam a csoporthoz, de a gyermekem szinten depressziótól szrnved. Sír csak sír, de nem egszerű sírásról van szo. Azt mondja mindenkiben csalódott, már az orvosi kezelést is elutasítja és teljesen tanácstalan vagyok és tehetetllen. Mar lassan én is félek. Az orvosban nem bízik. Mit csináljak?