udv doktorno
azt igy roviden meg lehet mondani, hogy hol huzodik meg a hatar az elmebaj es a „normal” allapot kozott? szoval, pl ha valaki a duhet nem tudja megfeleloen kezelni, es nem epp szep szavakkal illeti a masikat, annak mar pszichiater kell?
tudom, eleg primitivul hangzik a kerdesem, de ..
Igen, természetesen nincs éles határ. Amúgy a kifejezést, akár az „elmebetegséget” nem is használjuk, egyfelöl pejoratív színezete miatt, másfelöl azért, mert a pszichiátriai zavarok nem egyértelmű betegségegységek, ezért állandóan változnakis az elnevezések és az elnevezések mögött álló fogalmak határai is.
Az a lényeg, hogy amennyiben valakinek olyan lelki- illetve viselkedési problémája van, ami zavarja az életét, beleértve a kapcsolatait is, érdemes lelki segítséget kérnie, függetlenül attól, hogy beteg vagy nem, besorolható-e a problémája valamilyen diagnosztikus dobozba, vagy nem.
Az indulatszabályozási nehézségek lehetnek súlyos pszichiátriai zavarok részjelenségei, de kialakulhatnak átmeneti stresszhelyzet hatására is, és az is lehet, hogy csak bizonyos típusú kapcsolatokban jelennek meg, ilyenkor az érintett személy valamely régebbi kapcsolatában megélt negítív élményeiből származhatnak. Amennyiben hosszú távúak, akkor nagy valószínűséggel személyiségproblémákkal függenek össze. Szükséges lehet egy alapvizsgálat ezek elkülönítésére és utána akkor is érdemes egy pszichoterápiába belefogni, ha nem születik pszichiátriai diagnózis. A M. Linehan féle lelki készségfejlesztő tréning többek közt erre a problémára lett kitalálva.
Tehát, ha visszatérően vannak valakinek ilyen gondjai, érdemes előbb tisztázni a probléma eredetét és utána megfelelő segítséget kérni.
Üdv., Éva