A csoportos pszichoterápia, az egyéni terápiához hasonlóan, az élet nehézségeivel való megküzdés képességének fejlesztésében segít. De míg az egyéni terápiában a résztvevő mindössze egy emberrel (a terapeutával) találkozik, addig a csoportterápiában az ülések egy egész csoport és egy vagy két terapeuta társaságában zajlanak. A csoportterápia a személyközi viszonyokra (interakciókra) helyezi a hangsúlyt, így a kapcsolati problémák jól megközelíthetők a csoportokban.
A csoportterápia célja, hogy segítsen megoldást találni az érzelmi nehézségekre, ösztönözze a csoport résztveveőinek személyes fejlődését. A terapeuta (akit csoportvezetőnek is hívnak) úgy választja ki a csoport leendő tagjait, hogy legyenek köztük olyanok, akik számára hasznos lesz a terápia, és olyanok, akik jó hatással lehetnek a csoport többi tagjára.
Hogyan működik a csoportterápia?
A csoport tagjai megosztják a többiekkel személyes problémáikat. A résztvevő beszélhet azokról az eseményekről, melyeket az elmúlt héten élt át, az erre adott reakcióiról, a problémákról, melyekkel megbirkózott, stb. A tagok megoszthatják a korábbi üléseken történtekkel kapcsolatos érzéseiket és gondolataikat is, kapcsolódhatnak a többiek által felvetett kérdésekhez vagy a csoportvezető szavaihoz. A többi résztvevő reagál rájuk, visszajelzést ad, bátorít, támogat vagy kritizál. A társalgás tárgyát nem a csoportvezető határozza meg, hanem spontán módon alakul a csoportban. A csoport támogatás és erő, időnként pedig stressz forrása. A többiektől kapott visszajelzés a résztvevők segítségére lehet abban, hogy tudatossá tegyék hibás (maladaptív) viselkedésmintázataikat, megváltoztassák nézeteiket és konstruktívabb, hatékonyabb válaszmódokat sajátítsanak el. A csoport az új viselkedésformák gyakorlásának laboratóriuma lehet.
Gyakran előfordul, hogy a többi csoporttag valamelyike olyan személyt jelképez az ember múltjából vagy jelenéből, akivel problémája van. A csoportterápiában lehetősége nyílik arra, hogy feldolgozza ezeket a helyzeteket.
Kinek jó a csoportterápia?
A csoport-pszichoterápia számos probléma és nehézség kezelésére alkalmas: segíthet azoknak, akik fejleszteni szeretnék társas készségeiket, és azoknak is, akik érzelmi problémákkal, szorongással, depresszióval küszködnek. Léteznek támogató csoportok olyan emberek számára, akik hasonló helyzetben vagy krízisben vannak (például csoportok szenvedélybetegek hozzátartozói, gyászoló szülők, szexuálisan bántalmazott nők számára), de általában az a cél, hogy egy terápiás csoport annyira heterogén legyen, amennyire lehetséges, hogy kicsiben leképezze a világot. Ezért a csoport összeállításakor a vezető egyaránt bevon nőket és férfiakat, időseket és fiatalokat, házasokat és egyedülállókat.
A csoportok különösen hasznosak személyközi problémákkal, kapcsolati nehézségekkel küszködők számára. Akár munkahelyi, akár társkapcsolati, akár általános társas nehézségekről van szó, a résztvevők sokat profitálhatnak belőle.
Ha az ember az intimitással, bizalommal, önbecsüléssel kapcsolatos társas nehézségekkel néz szembe, a csoportterápiában zajló interakciók segítenek a kapcsolatokat romboló mintázatok azonosításában, megjelenítésében és megváltoztatásában. A csoportterápia nagy előnye, hogy "itt és most" foglalkozik ezekkel a mintázatokkal, csoporthelyzetben, mely hasonlít a való élethez és annak interperszonális történéseihez.
Milyen típusú csoportok vannak?
Sokféle csoport létezik. A csoport a használt technikák szerint lehet verbális, expresszív, pszichodráma, stb., megközelítés szerint szintén többféle (analitikus, viselkedéslélektani, Gestalt) iskola elveit követő. Lehet klasszikus pszichoterápiás csoport, ahol a folyamatokra összpontosítanak és "pszihoedukációs", felvilágosító, amelyik jobban hasonlít egy tanfolyamra. A pszihoedukációs csoportok általában a leggyakoribb kérdésekkel: fontos kapcsolatokkal, dühvel, stressz-kezeléssel, stb. foglalkoznak. Mindegyik megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai, és a leendő résztvevőknek érdemes a szakembereknél érdeklődni, melyik módszer illik leginkább a személyiségükhöz.
Hogyan válasszuk csoportterapeutát?
A választott terapeuta legyen jól képzett, megbízható és etikai szempontból kikezdhetetlen. Ha részt vesz egyéni terápiában is, akkor beszélje meg terapeutájával, hogy választott csoportja és az egyéni terápia működik-e együtt. Egy tapasztalt csoportterapeuta kikérdezi önt, mielőtt belépne a csoportba, és egyúttal választ ad a kérdésekre is. Megkérdezheti leendő terapeutáját, milyen tapasztalatokkal rendelkezik általában terapeutaként, illetve e sajátos területen. Tisztázza a költségeket (pl. a kihagyott ülések árát), de mindenekelőtt higgyen az érzéseinek: ha úgy érzi, nem bízik a terapeutában, keressen mást!
Mit várnak a résztvevőktől?
A csoporttagok feladata, hogy minden héten megjelenjenek, és időben érkezzenek. Alapelvárás, hogy a tagok által a csoportban feltárt információkat mindenki köteles bizalmasan kezelni. Egyes csoportokban a résztvevőket arra kérik, hogy bizonyos időtartamra (általában 3-6 hónap) kötelezzék el magukat a csoport mellett. Egy csoport résztvevőjeként nem várják öntől, hogy beszéljen, felfedjen bármilyen intim élményt, ha nem szeretné. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy minél aktívabban tud részt venni, minél nyitottabban képes beszélni önmagáról, érzéseiről és gondolatairól, annál több haszna lesz a csoportterápiából.
Technikai részletek
Egy csoportnak általában 8-12 tagja van. 15 fő felett lehetetlen terápiás légkört teremteni, minden tagra elég időt szánni. Az ülések hossza másfél órától három óráig terjed, a gyakoriság heti egy vagy két ülés. Hogy mennyi ideig marad együtt a csoport, az sok tényezőtől függ, elsősorban a problémák súlyosságától és a kitűzött céltól. Lehet néhány hónap vagy néhány év. A csoport hatását általában négy-hat hónap után kezdik érezni a tagok.
Up.
Szóval számtalan terápia után azon gondolkozom, hogy lehet, hogy nekem jobb lenne, mint az egyéni. Valaki járt csoportterápiára? (Az igen nem elegendő válasz. 🙂 )
Szóval számtalan terápia után azon gondolkozom, hogy lehet, hogy nekem jobb lenne, mint az egyéni. Valaki járt csoportterápiára? (Az igen nem elegendő válasz. 🙂 )
Én járok, de én egy ingyenes kísérleti program keretén belül.
Szóval oda sajnos nem tudsz jönni.
Nem rossz, de én annyira nem szeretem, nekem sokkal nehezebb megnyílnom a csoportban.
Én szeretem a csoportot is, megkockáztatom, nekem jobb, mint az egyéni. (Már ha szőrösszívűen nézem, hideg fejjel, khm…)
Egyéniben ugyanis nem hangzanak el sorstárs történetek, amelyekből lehet(ne) tanulni, kevésbé érzem hitelesnek.
Habár elvileg pont ezért is fizetünk nem kevés pénzeket egyéniben, hogy a figyelem osztatlanul ránk irányuljon, pont nem szeretem, zavar. Kiidegel. 😀 Úgy érzem, éppen „szerepelek”, ettől szorongok.
A csoport viszont nagyobb fegyelmet igényel(hetente megjelenni, figyelni, részt venni, alkalmazkodni) az egyéninél.
Engem még kamera is vesz egyénin és szinte észre sem veszem. Sőt, megnyugató, hogy ilyen fontos a mondandóm stb. Én sem gondoltam volna magamról, hogy így érzek majd.
De hiúságot nem érzek, tehát nem azért szerintem.
Köszi a válaszokat, lányok! 🙂
Én se szeretek szerepelni, de csoportban pont hogy jobban bele tudok simulna a nagy egészbe, kevesebbet „kell” beszélnem, nagyjából meghatározott idő jut rám. Egyéniben pedig mintha reflektorfényben állnék…
Az biztos, hogy pszichodrámára nem megyek.
Egy illető azt javasolta, hogy lehetőleg valami non-verbális terápiára menjek (mozgásterápia). Ez tetszik is meg nem is. Baromira nincs kedvem hozzá. Zavarna sok minden.
De lehet, hogy ezt kellene választani.
Majd lehet, ezt a témát áthúzom valami általános terápiás topikba, de igen, kezdek vagy kezdünk arra jutni az orvossal, hogy a verbális módszerek nem feltétlenül jók mindenkinek…
Ha extrém visszahúzódó vagy vagy szorongós, zárkózott, introvetrált, nehezebb egy fotelbe kicsapva megnyílni egyéniben…nem is tudom, lehet-e. 🙁
Nehéz elképzelnem, hogy egyéniben hogy nem lehet megnyílni. Persze elfogadom, hogy van ilyen. A csoportban már jóval nehezebb. Sok ember… brrr…
A megnyílás hiánya nem feltétlen látszik hamar, simán el lehet úgy beszélgetni terápián is, hogy csak beszélsz, beszélsz valamiről, másokról, akármiről, de közben magadról valahogy nem sokat mondasz, lelkileg elzárkózol.
Értem.
Hát én magamról beszéltem és a problémáimról, de ezzel sem lettünk beljebb kábé semmivel.
A csoport talán sokkal jobb visszajelzést ad, hogy milyen ember vagyok.
Én is magamról beszéltem nagyrészt, csak valahogy nem elég „mélyen”. ELVILEG már magában ez adhat(na) valami megkönnyebbülést, hogy magadról beszélsz és valaki meghallgat.
Szerintem a csoport kevésbé adhat ilyen visszajelzést, mert könnyebben átfordulna minősítésésbe, ha feltételezzük, hogy nem csak pozitívan kommentelnek.
Ezt hívják „ventillálásnak”. Amikor az ember elmondja azokat a dolgokat, amik aktuálisan problémásak. De a terapok általában leállítják, mondván, hogy fontosabb dolgokról beszélj. Mi a fenéért múlna el az agorafóbiám attól, hogy beszélek?? Áááááá.
Ami még nagyon érdekes, mikor szóba kerül hogy azért érdemes a terápiában megbeszélni ezt-azt és figyelni a viselkedésed, mert az „modellezi” azt is, ahogy a valóságban reagálsz.
Hát, maga a terápiás helyzet is FULL mesterséges, már hogy reagálnék mindenben úgy, ahogy a kliens-orvos közegben?.
Nah, végre megértettem, hogy mit írtál. 🙂 Szerintem ezért van jóval több értelme a csoportterápiának, mert a nagy lófüttyöt modellezi az egyéni terápia azt, hogy a való világban hogyan működök. A csoportban már inkább. Például nekem nagyon meglepő volt, hogy Thegyen hogyan viselkedtem nagycsoporton ill. a két kiscsoportban. Mindegyikben máshogy voltam jelen egyébként, szóval……… passz. Mert ha mindegyikben másként viselkedek, akkor mi van? Melyik az igazi énem?
Ez is egy szempont, amit írtál.
Csoportban pl. aktív vagyok(magamhoz képest), csinálom a házikat, láthatóan kevésbé szorongok, lazább vagyok, egyéniben pedig mintha oda lennék passzírozva a fotelhoz, enyhe bánultság.
Plusz csoportban hogyha elszállok közben valahova agyilag(azaz kevésbé figyelek), van idő, hogy visszatérítsem magam(nézelődöm, igazgatom a testem, pásztázom magam), elmerülök mások beszédében, egyéniben erre nincs mód, sürgetőbb a kényszer, nagyobba rám irányuló fókusz.
Egyébként kezdem úgy gondolni, nem igaz az a nézet se, hogy a csoport a lovaskocsi, az egyéni terápia pedig egy Merci(a haladási-előrejutási, fejlődési lehetőségeket tekintve). 🙂
up
Tényleg! Pszichodrámára „beíratott” az egyik doki, nekem semmi, mondjuk jó statiszta voltam, és kész. De láttam nem egy olyat, akinek katartikus élmény volt.
Mondjuk rajtam kívül még 2 piás volt, ők ugyanúgy reagáltak, mint én. Lehet, h a pia pszichodráma-rezisztenciát okoz?
Az ész okoz pszichodráma-rezisztanciát.
Ne már… Akkor lítium mellett jó lehet! (Önelégült 🙂 smiley.)
Jaj Kleó, de jót röhögtem. 🙂 Jól van, legyél csak önelégült. Akkor az a javaslatod, hogy járjak pszichodrámára?
Neeem! Cseréld le a lítiumot.
Szerintem egy olyan csoport lenne jó, ahol kémiai kísérleteket végzünk együtt. Előkerülhet a lítium is.
Mint a főzős randi 🙂
Aztán úgy járunk, mint amikor a potenciális vevőt végigvezetik, és közli az eladó: – Itt egy vegyész lakott, és sajnos ennek vannak nyomai a lakásban. – Á, akkor az a nagy színes folt a mennyezeten is valami vegyi anyag, ugye? – Nem. Az a vegyész.
Átmentem a gyógyszer topikba.
🙂
Elképzeltem ahogy csereberéljük a gyszereket.
(Thalassa Házban egy időben ez ment…)
Lenne nyereményjáték + zsákbamacska is!!
Hát csináld meg, ha már így bezsongtál!
Most mán nna. Melyik hsz-ra kéne válaszolnom, Klejó?
Hát erre, h meg-e csinálod-e-é?
Mán hogy csinálnám meg, amikor illegális? 🙂
?????
Kiscsillag, ez rossz ötlet volt. annyi mindent szedsz már, nézem a Gyógyszerek rovatot, zsong a fejem tőle.
Van egy hatóanyag, elkezded szedni +2 hét és véglegesen kifejti a hatását. Vagy nem, akkor lehet újra sorba állni, kb. 15 gógyszert kipróbáltam már. 2002-ben keztem az ipart, a végleges kombót 2014-ben találtam el. Azóta stabilan vagyok.
Miről beszélgetünk? Az én verzióm szerint Csillag viccelt azzal, hogy gyógyszereket csereberélhetnénk, erre én azt mondtam, hogy igen (viccből), erre te azt mondtad, hogy miért nem csináljuk meg (gondolom szintén viccből), erre azt írtam, hogy azért, mert illegális (ezt komolyan).
Szerinted miről van szó?
De ezt miért ide írtad? *elgondolkodva csodálkozós szmájli*
Hát csináld meg, ha már így bezsongtál!
Roxy! Én ezt a csopiterápiás topicra értettem.
Akkor totál félreértettük egymást. (Jó-jó, én értettelek félre téged.)
Jól van, hát tudtommal csak Krisz hozhat létre új topikot, ami a főoldalon is megjelenik.
De kutathatok is olyan topik után, amiben alig egy pár hsz. van, azt át lehetne csinálni csoportterápiásnak.
Nem, most kivételesen! én csináltam hülyén, nem utaltam oda rá.
Oksa.
Sziasztok
27 éves vagyok
Sajnos kis korom óta depresszióban élek
Sajnos állandóan ég és viszked a fejborom és nem fáj mikor kiszedem
Azt mondta a pszihater hogy ez szorongás végett van
Sajnos a gyógyszerek nem segítettek semmit és szeretném kérni tőletek a segítséget hogy ez véglegesen elmuljon
Köszönöm szépen
Zoli
Ez kényszeres, lehet kezelni azért. Terápiába nem jársz?