A siker titka a család

A család a legfontosabb és legősibb kapcsolatrendszer, csoport a társadalomban, amelynek legnagyobb a személyiségformáló hatása. Ez a személyiség integrálódásának és szocializációjának színtere. Önálló, komplex működési egység saját értékekkel, szokásokkal, dinamikával. A család vérségi, érzelmi kapcsolatokra épülő rendszer, amelybe beletartozik a csoportot alkotók múltja, jelene és jövője. Ami itt történik, hat a tagokra és magára a családi rendszerre is. A családtagokat erős érzelmi szálak kötik össze, közös kódrendszer alapján kommunikálnak, alkalmazkodnak egymáshoz, és valósítják meg önmagukat. Az egyén viselkedését is jobban meg lehet érteni, ha azt családi összefüggésben vizsgáljuk.

Az egészséges családi rendszer tartalmazza azokat az eszközöket, amelyekkel a működészavarok csökkenthetők, illetve megszüntethetők. Gyakran azonban a család neurotizáló tényezővé válhat. Sok vizsgálat bizonyítja, hogy a beilleszkedési- és viselkedési problémák, a pszichoszomatikus betegségek, szenvedélybetegségek mögött gyakran a családi élet zavarai húzódnak meg. A kóros családi rendszerekre a problémák konzerválása jellemző. A családon belül megtanult minták patológiás tünetekhez, betegségekhez is vezethetnek.

Az egyéni kríziseknek legtöbbször családi vetülete is van. Ezért nagyon hatásos a családterápia szorongásos gyermekkori zavarok, evési zavarok, (anorexia nervosa, bulimia nervosa), súlyos pszichoszomatikus megbetegedések, öngyilkossági kísérletek, gyász, munkahely elvesztése, szenvedélybetegségek (alkoholizmus, narkománia, játékszenvedély), szexuális diszfunkciók, családi konfliktusok esetén.

Szakemberek rájöttek, hogy a csoporton belüli modelleket meg lehet változtatni. A modern családterápia célja, hogy meghatározza a zavarokat fenntartó mechanizmusokat, és aktív beavatkozásokkal megszüntesse őket. A családterápiás módszer a pszichoanalízis, a csoportterápia és a szociálpszichológia alapjain fejlődött ki, de felhasználta a kultúraantropológia és a kibernetika kutatási eredményeit is. Először az ötvenes években alkalmazták az Egyesült Államokban. A szakemberek a pszichózisok gyógyításának hatékonyabb módszerét keresve kezdték el a betegeket a családtagokkal együtt kezelni. Megfigyelték ugyanis, hogy a páciensek viselkedését, állapotát nagymértékben befolyásolta a hozzátartozók jelenléte. A pszichiátriai megbetegedések kialakulásában, illetve fennmaradásában szerepet játszó tényezők közül a kutatók egyre nagyobb szerepet tulajdonítottak a páciens közvetlen környezetéből származó hatásoknak.

A családterápia azonban nem csak a már létrejött családi működési zavarokkal foglalkozik, hanem elsődleges célja a zavarok, tünetek, betegségek következő generációra történő „átörökítésének” megelőzése. Olyan hatékony pszichoterápiás módszerről van szó, amellyel a szakemberek a tüneteket hordozó egyénnel és annak családjával együttműködve megváltoztatják a család viselkedését, lehetőség szerint optimalizálják a családi rendszer működését.

Minden család működésében előrelátható interakciós mintázatok (forgatókönyvek) figyelhetők meg – ezek a viselkedési formák nemzedékről nemzedékre hagyományozódnak. Valamennyien találkozhattunk például olyan alkoholista gyermekével, aki számtalanszor megfogadta, hogy nem követi majd apja-anyja példáját, majd a későbbiekben vele is előfordult, hogy az alkoholba fojtotta mindennapi gondjait. Ha például a szülők közt mindennapos a veszekedés, verekedés, ennek előbb-utóbb hatása lesz a gyermek tanulására vagy viselkedésére.

Rendszerszemlélet jellemzi a családterápiát. Egy gyerek betegségének okát a terapeuta nem valamilyen fertőzésben keresi egyéni oknyomozással, hanem úgy fogja fel a betegséget, mint ami a hibás rendszer működését fejezi ki. A választ így könnyebben megtalálható, és nagyon gyakran kiderül, hogy a beteg gyerek a rossz házasság „tünete”.

Amennyiben a terápia eredményes, nem csak a konkrét zavart okozó problémákra derül fény, de kisebb lesz a szomatikus tünet megjelenésének valószínűsége a következő generációkban is.

Persányi Norina