A családterápia a családot egyedi társas rendszerként tekinti, melynek saját struktúrája és kommunikációs rendszere van. A családi kommunikációs mintázatokat számos tényező alakítja, például a szülők értékrendszere és hiedelmei, valamennyi családtag személyisége, és a távolabbi családtagok (nagyszülők, nagynénik, nagybácsik) befolyása. Ezek a tényezők alakítják ki a családok egyedi „személyiségét”, mely erős hatással van a tagokra.
A családterápia elmélete az egyén betegségét egy nagyobb családi probléma tüneteként tekinti. Ha csak a beteg kap kezelést, akkor a tünet eltűnhet, de a betegség marad, és előfordulhat, hogy egy másik családtag betegszik meg, ezért a valódi problémát kell vizsgálni és kezelni. Egy másik alapkoncepció, hogy egyetlen családtag változása hatással van mind a családi struktúrára, mind az egyes tagokra.
Miből áll a családterápia?
A terápia során a családterapeuta:
- Megtanítja a családtagokat arra, hogy általában hogyan működnek a családok, és hogy milyen az ő saját családjuk működése
- Segít abban, hogy a család kevésbé koncentráljon a betegnek tekintett tagra, és inkább a családra, mit egészre fordítsa a figyelmét
- Támogatja a konfliktusok és szorongások feltárását, és segíti a családot a megoldási stratégiák kialakításában
- Erősíti a családtagokat, hogy együtt tudjanak dolgozni problémáikon
- Megtanítja a családi konfliktusok kezelésének módszereit
A terápiás ülések során a család erősségeit használják fel a problémáik kezelésére. Minden tag felelősséget vállal a problémáért. Előfordulhat, hogy egyes tagoknak többet kell változtatniuk a viselkedésükön, mint másoknak.
A családterápia aktív bevonódást igényel, a tagok gyakran kapnak különböző feladatokat. A terapeuta kérheti például a szülőket arra, hogy több felelősséget adjanak át a gyerekeknek.
A szükséges ülések száma a problémák súlyától függ, és az is befolyásolja, hogy a tagok mennyire hajlandók részt venni a terápiában. A család és a terapeuta lefekteti a közös célokat, és azt is megbeszélik, hogy mennyi időbe kerül ezek elérése. Az egyes üléseken nem feltétlenül vesz részt az összes családtag.
Alkalmazási területek
A családterápiát sokféle családtípusban alkalmazzák sikeresen, és számos különböző helyzetben tud segíteni, például:
- A szülők kapcsolata konfliktusos
- A gyereknek viselkedéses vagy iskolai problémái vannak
- A gyerekek nem jönnek ki egymással
- Valamelyik családtag krónikus pszichés zavartól szenved, például súlyos depressziós vagy alkoholbeteg
A családterápia „megelőzésként” is hasznos lehet: vannak, akik akkor fordulnak terapeutához, amikor az életükben valamilyen nagyobb változás várható. Például ha egy összeházasodni készülő pár mindkét tagjának vannak gyerekei a korábbi házasságokból, kérhetik családterapeuta segítségét abban, hogy megtanulják, hogyan éljenek együtt.
A családterápia elemei az egyéni terápiákban is alkalmazhatók, és különösen sokat segítenek azoknak, akik problémás családból jönnek: a családterápiás koncepciók használata sokat segíthet azoknak a felnőtteknek a terápiájában, akik rosszul működő családban nőttek fel.
Mennyire hatékony?
A családterápia hasznos a családon belüli kapcsolati problémák kezelésében, és segíti a tünetek, például az evészavarok vagy az alkohollal kapcsolatos problémák enyhítését. Szükség lehet azonban mellette speciális (pl. kognitív vagy gyógyszeres) kezelésre is.
A családterápia akkor a leghatékonyabb, ha minden családtag együttműködik a közös cél elérése érdekében, de a kezelés még akkor is hasznos lehet a többiek számára, ha valamelyik tag visszautasítja a terápiában való részvételt.