Hangulatstabilizálók

A hangulatstabilizálók, más néven hangulat-kiegyenlítők vagy fázisprofilaktikumok, olyan szerek, amelyek a hangulati ingadozást csillapítják. Általában hosszú távon kell szedni őket, és fontos a folyamatos szedésük, mivel a lényegük az, hogy megelőzik a hangulati "esést" vagy éppen a mániát.

E szerek közt a legrégebb óta a lítiumot ismerjük (egy a természetben előforduló elemet), amelyet különösen mániás betegeknek adnak.

Az újabb hangulat-stabilizálók gyakran epilepszia-elleni szerként (antiepileptikumként) kezdték "pályájukat", mielőtt kiderült volna, hogy a hangulatbetegségekkel és egyes személyiségzavarokkal járó gyors és fájdalmas hangulatváltozásokat ki tudják küszöbölni.

Jelenleg Magyarországon hangulatstabilizálókat bipoláris depresszióra adnak, de mivel egyre gyakrabban fordul elő, hogy különösen a borderline személyiségzavarban (labilis személyiség) szenvedők is kapnak ilyen szert, az utóbbiakat gyakran bipoláris II. betegként is diagnosztizálják (egyszerűen csak azért, hogy fel lehessen írni nekik ezeket a szereket).

A hangulatstabilizálóknak változó hatásai vannak, egyeseknél álmosságot okoznak, másoknál némi hízást, és nem mindenkinél hat ugyanaz a szer. A lítiumot ugyan minden esetben hatékonynak tartják, de mivel nagyon szoros orvosi ellenőrzés mellett lehet csak szedni, ma gyakran írnak fel valamilyen más szert. Ezek közé tartozik a Lamolep (lamotrigine), a Tegretol (carbamazepine) és a Depakine (valproinsav).