28 éves férfi vagyok,de elveszett,magányos,egyedül anyukám szeret,nem igazán számithatok másra. van pár ismerősöm „barátom” de velük nem járok el sehova mert félek kimozdulni messzebre. a nőket félek leszólítani nem volt sosem olyan hogy leszolítottam volna. szűz vagyok és anyukámmal élek. nem tudok levállni róla,külön életet élni,mert egy nyomorék vagyok. ostorozom magam folyton,kinek kell egy életunt csávó aki még elmebeteg is , és nem dolgozik,mert nem igazán tudok. lusta vagyok mindenhez,elkezdek valamit nem tudom befejezni. igazából csak beteg nőkkel volt valami az se párkapcsolat csak majdnem szex,mert rá paráztam. kezdek beletörődni a helyzetembe,mert a nőknek csak a bevevaló csávók kellekenek. ha már sokat beszélgetek egy lánnyal az derül ki hogy csak barátok maradunk semmi más,hát no comment. szerintetek mi lesz velem? Üdvözlettel!
Szerző:
Miért is érdekelné bárkit mivan velem
Hiába írod ezt le ötvenedszer és még 50x nekünk, és hiába mondunk rá bármit, úgyse fogadod meg.
Én is hasonló cipöben jarok nekem sem volt még párkapcsolatom és én is undorodom az élettől mint itt sokan mások ha van kedved beszgetni esetleg akk csapassuk. Csak van vmi hobbid.