Ez a selejtezés egy kész trauma…
Ma sikerült végre eladnom két szatyornyi gyerekruhát ,nagyon olcsón – mennyit dolgoztam vele istenem! kimosni, lefotózni, felrakni az internetre, listát írni a cuccokról –
és akkor ma a faszi, aki elvitte, visszaírt, hogy a ruhák nem jók mert nagyon használtak.
anyád – hozd vissza de azonnal. márkás cuccok voltak, a legjobb csomag, fillérekért adtam oda, és nem volt foltos ,egész biztosan nem.
ami meg az volt, azt külön kis szatyorkába tettem és mondtam, hogy az gratis.
a derekam meg egy hétig fájt attól, hogy a könyveimet cipelgettem.
és még nem vagyok kész…
de a gyerekruhát holnap elpasszolom a barátaimnak, az biztos.
kész, az eladási próbálkozásnak vége.
nagoyn el vagyok fáradva.
dögöljön meg ez a hülye is ma.
és jöjjön vissza a pénzéért.
Szerző:
Mondanom sem kell, hogy nem jött vissza. Biztos voltam benne. Tudtam, hogy rá fog jönni, hogy nem vertem át.
Ma még két vásárló jelentkezett. Basszus. Néha a türelem a legjobb tanácsadó.