Közösségi Pszichiátria Konferencia

Rövid beszámolót szeretnék adni a Közösségi Pszichiátriai Konferenciáról, amelyen az a megtiszteltetés ért, hogy átadták nekem a Nyitnikék Antistigma Mozgalom díját.

A Búra közössége és látogatói biztosan hozzám hasonló örömmel hallották volna, hogy a pszichiátriai segítésnek ez a progresszív ága nem elkülöníteni és ágyhoz kötözni akarja „a beteget”. Nem is betegekről, hanem „felhasználókról” beszélnek, akiket a saját társas világukban kell hogy segítsen a segítő, mindaddig, míg ez lehetséges. A konferencián a „felhasználók” — vagyis mi — ingyenesen vehettek részt, és szép számban meg is jelentek, beszámoltak tapasztaltairól, gyógyulási történetükről, munkahelyi nehézségekről és jogi és egyéb rémdrámákról.

A magyar közösségi pszichiátriai mozgalom a sorstársi segítésnek is híve, és általában megpróbálja lebontani a falat a „szakma” és azok között, akik a szakma segítségét igénybe veszik: nemcsak a pszichés problémával élők, hanem a hozzátartozóik is. Ezért több intézmény is támogatja az önsegítő csoportok indítását. Ezekről igyekszem majd beszámolni.

Az egynapos konferenciába egy heti mondanivalót pakoltak, így mindent nem tudtam meghallgatni, a programot megtekinthetitek itt.  A Búra olyan régi kedves barátai is előadtak, mint Ratkóczi Éva — a borderline-ok dialektikus terápiájáról –, és Unoka Zsolt — a séma-diagnosztikáról. A közösségi pszichiátriai mozgalom motorja Magyarországon dr. Harangozó Judit: többet megtudhattok róla ezen a linken.

A konferencia számomra sok revelatív pillanatot hozott. Bátorítanálak titeket is arra, hogy tájékozódjatok a közösségi pszichiátriáról, ha pedig vannak már tapasztalataitok, számoljatok be róluk.

e