Sziasztok,
mivel úgy érzem, hogy sok olyan ember van ezen az oldalon, akinek valószínű hasonló problémái vannak, mint az egyik barátomnak, ezért regisztráltam, hogy hátha ti többet tudtok nekem mondani, mint a leírások, amiket az interneten olvastam.
A barátom depressziós, szorongás pánikroham és valószínű van még emellett más probléma is, vannak jobb és rosszabb pillanatai, mint mindenkinek, de végre rászánta magát, hogy szakembertől kérjen segítséget. A gyógyszereit még most állítják be… vagy inkább próbálkoznak… viszont némelyiknek vannak mellékhatásai…
Sokat beszélgetünk, van amikor tudok neki segíteni, van amikor nem, mert egyszerűen annyira kizár mindenkit. Azt szeretném kérdezni, hogy hogy segíthetnék neki, hogy könnyebb legyen? Nektek mi válik be ilyenkor, mit szeretnétek, ha valaki mondana nektek vagy máshogy segítene?
Szerző:
Szia,
példamutató vagy, becsülendő és tiszteletre méltó, ez már önmagában életmentő a barátod számára.
Segíteni nehéz, mert ha nem éled át azt, amit ő, vagyis kívül vagy a problémán, ezért más oldalát látod az ő megpróbáltatásainak. Amikor tudsz neki segíteni, akkor benne vagy a problémájában az empátiád által, illetve beengedet. Ilyenkor nagyon érzékeny talajon vagytok mindketten, te elnyerted a bizalmát, ő pedig feléd nyújtja a karját.
Amit nem szabad mondani: kliséket, azt, hogy érted mit érez, minden rendben lesz, elbagatellizálni a problémáját stb.
A metakommunikáció fontosabb néha, mint a beszélgetés. Egy figyelmes, megértő empata egy fix pont, ahova vissza lehet térni, egy biztonságot nyújtó intim kuckó, ahol önmaga lehet másod magával.
Kísérni a hangulat változásait, vele lenni, amikor fent van, és vissza kísérni a fix pontra, vele lenni, amikor lent van, és vissza kísérni a fix pontra, ez az emberi jelenlét nélkülözhetetlen, enélkül lerombolhatatlan falakat épít.
A kizárás önvédelmi mechanizmus, azt üzeni a külvilágnak, hogy jobb bent egyedül, mint kint veletek, mert nem tudtok/akartok segíteni. Erre szüksége van, hogy ertelmezze a saját helyzetét, hol és hogyan illik bele a világba. Az nem baj, ha nem illik bele teljesen, mert a külvilág lehet sokkal problémásabb, mint ő.
Sajnálni, vagy biztatni? Aki engem sajnál, azt félvállról sem veszem. Olyan vagyok, amilyen, és én igy vagyok jól, ebben biztatást kapni kincs. Nem vagyunk elromolva sőt, ez az egészséges valaszunk egy abnormális világra.