Írni szoktam az álmaimat felkelés után, hogy ne felejtsem el őket. Nagyon zavaros és eseménydús álmaim szoktak lenni, amikre emlékszek. Következzen egy nemrégi, melybe van egy visszatérő motívum is.
A Tiszán voltunk a régi egyetemi osztálytársaimmal. Abban csináltuk a feladatokat. De ez a Tisza patakszerű volt. Élt benne 3 skorpiószerű lény. Egy kicsi megcsípett, de ezek úgy csíptek, hogy a bőr alá fúródtak. Akkor derült ki, hogy van köztük egy halálos is. ami engem megcsípett nem a legártalmatlanabb alakú volt.A középsőnek néztük, ami nem is a halálos. De aztán eszembe jutott, hogy, mi van, ha nem az egész jött ki a bőrömből. a legártalmatlanabb inkább széles fajta. A középső hosszúkás és egy elemből áll, míg a halálos hosszúkás, de két elemből áll. mesélték, hogy volt már aki meghalt miatta. Ezt inkább nem írom, hogy hogy történik, mert elég szörnyű.Nagyon féltem,hogy én is így járok.Később még kiderült, hogy nagyon sok ilyen skorpiszerű lény fúródott belém. Volt mindenféle alakú. Én mégis reménykedtem, hogy egyik se a halálos. Aztán a diófához dörzsölődtem hozzá, de mondták, hogy ez nagyon veszélyes, mert ez az állat a diófát nagyon szereti, mégse csak a vízben volt, és én megilyedtem, hogy mi van ha a Körösnél és a mi diófánknál is van ilyen.
Sokféle álmom szokott lenni egyébként, de van egy elem ami gyakran visszatér. Ez az, hogy valami módon halálos veszélybe kerülök, amiből nincs menekvés. Pl. megmondják, hogy halálos beteg vagyok. Mérgező köd kerít be minket és hasonlók.
Kisgyerekkoromóta van halálfélelmem. Pl. gyerekként féltem ha megkarmol egy cica, hogy mi van ha veszett, vagy a Kincskereső kisködmön után attól, hogy torokgyíkot kapott. íezt rendesen be is képzeltem magamnak. Aztán a felnőttkor felé tartva néha pánikrohamok törtek rám, melyeknek csak annyi volt a tartalma, hogy egyszer meghalunk. És akkor nagyon féltem.Akkor is képzeltem be magamnak mindenféle betegséget. Mára nagyrészt elmúltak ezek a dolgok, de az álmaimat elnézve, talán a tudatalattimba még mindig kísértenek?
Szerző:
