Létrával támasztom ki a szívem,
hogy nehogy becsapódjon előtted.
Ódon bádogajtaja- nyomorom közönyös
és bamba őrszeme- a sokadik guberátor előtt
óhajt bezárattatni.
Azelőtt jöttek hozzám sokan, élet-avagy öncélt kukázni belőlem,
összejárkáltak, céljaik gondosan kiválogatták, a lom meg itt maradt a nyakamon.
Nehéz a létra, alig bírom. Lábad nyomán kong-bong a bádog,
vigyázz, neki ne menj! (Nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz.)
Benned egyszerre reméltem takarítót, új lakót, netán lakberendezőt,
az ajtót azért tartottam nyitva neked.
Üres üvegek, sáros csizmanyomok fogadtak,
ajtómat is elvitted a MÉH-be–Nem kong már a bádog-, EMBEREK!
SZABAD A KI-BE JÁRÁS!