Részleteim…
Úrnőm, a Nagy Út nem bonyolult.Tízezer ősöd végtelenbe nyúló suttogó lánca, csillagútjaid kanyargó vándorlásai hoztak el a Mába, a Változás Viharába…
A felperzselt mezők kóbor Árvalányhaja vagy,a Szeles Város viharos sikátoraiban.Poshadt tócsák és föstösen vibráló neonok repkedő tündére,aki azt hiszi,léte csak a testbe zárt sóvárgás csupán…De én látom az ellobbanó fátyol mögött a lélekmagba zárt ragyogást,összehúzom létezésed hamvait és megállíttom az önmagába forduló időt,mert visszatérsz majd a Hallhatatlanság Viharának zúgásával a füledben, és Magadra ismersz! A Világ ijesztő távoli tükörnek tűnik akkor majd,más íze lesz a szavaknak és idegen illata lesz az érintésnek.de én ott leszek veled.Rongyos kezeimmel felemellek a hegyek felhői fölé és sivatag szememből élő vizek forrása fakad majd,hogy láthatom a Főnix születését.
Szerző:
