Napokban ezt irtam,de tudom hogy nem valami kifinomult a stílusa,stilisztikailag sem tökéletes és verset írni sem valami egyedi dolog. Szóval kezdetleges,de egyik éjjel így éreztem magamat.(tudom elég szar,fos,nemtelen és igénytelen,de nem vagyok költő,maximum pénzköltő.)
Remény
S mondd az üres alagútba miért nem tőr be a fény?
Hová tűnt el a tündöklő remény?
Hiába,,Hiába minden próba
Leestem a leszegett hóba.
Minden kiút reménytelen
Elveszek a sötétségben.
Nem tőr be a napfény
Mert a néma sikolyt
Nem hallja más csak
Én.
S mondd a végtelen erdőbe miért ritka a fény?
Mi értelme mindennek?
Ha nem jön el a remény.
Van értelme bárminek?!
Hogy ki vagyok én és minek?
Leláncolt testem
Egész nap lestem
De csak törött üvegre leltem
Elveszett a lelkem.
Szerző:
Blog kommentek: 42Blog bejegyzések: 3Regisztráció: 11-01-2018
Ne fikázd magad, arra vannak a barátok és ismerősök. Szerintem elég kifejező amit írtál. Bárcsak a rivotril áztatta agyamból ennyire telne…
kár ostoroznod magad, rendben van a vers, kifejező és egyéni
Örülök hogy tetszik nektek,de én ilyen túl önkritikus vagyok sajnos :/
fejlődni, jobbá s jobbá lenni csak akkor lehet, ha az ember kritikus önmagával és a környezetével 😉