Rehab – End Game

Uccsó hét a szakkörben. A minimálbér jövőre 15%-kal nő, a létszám 15%-kal csökken. Tehát 4-5 főt majd át kell helyezni máshová – ennek folyományaként kitört a pánik, ilyennek még nem láttam a munkatársaimat, mintha ugyan orosz rulettre kényszerítenék őket erőszakkal, mindenkit naponta kiver a víz, pánikol, foggal-körömmel ragaszkodnának a munkahelyükhöz. Mondjuk, nyilván nem túl szép dolog, hogy egy ilyen valóságshow-elemet bedobjon  rehabilitációs munkahelyekre, de hát az már tudjuk, hogy ez a konzervatív-kereszténydemokrata kormány annyira érzékeny szociálisan, mint a két hetes bakancsomnak a levált cipőtalpa. Nem is ezért szeretjük őket, hanem a… miért is? Ja, semmiért. Populista, műmagyar, tolvaj csürhe.

Hát, szóval azért nem írtam eddig, mert 1. twitterkedtem, 2. undergroundkodtam, 3. szegény nőmnek minden nap úgy kellett éjszaka leválasztani a számat a marmonkannáról, hogy másnap be tudjak valahogy vergődni a melóba aktívan pihentem. A melóban aztán uccsó hétre bekerültem a gyengélkedőbe, az úgynevezett 3. műhelybe, ahol eléggé freesyte-ban folyik a munka tevékenység. Sajnos táppénzre is kellett mennem pár napra, mert önszorgalomból egy tudományos megfigyelést végeztem, ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy a krónikus alkoholizmus mennyire befolyásolja az abilify maintena depot injekció gyógyászati értékét a mellékhatások tekintetében. Pf.

Hadd mondjam el, hogy még nem értem teljesen a végére, de egyelőre a kutatási eredményeim titkosak, majd a kritikus pillanatban csodafegyverként publikálom őket. Ja, igen, a meló: nyomatékosan megkértek, hogy légyszíves legalább abban az 1-2 órában mutassak némi hajlandóságot a józanságra, ameddig ott vagyok, mert az anyagbeszerző szabadságon van, és én végzem a munkáját, szóval gyakran sétálgatok a városban helyettesítő munkakörömből kifolyólag. A múltkor 2, 5 óráig intéztem a táppénzes papíromat, mert útközben 4l árpakólát kellett anyagbeszereznem, utána meg a piacon ellenőriztem a lacipecsenyés termékeinek minőségét, természetesen mindezt tiszán tudományos érdeklődésből, és szigorúan önszorgalomból. Hát, ilyen a lájf. 

Szerző:

Belépett: 2 hét

Robo-san

Blog kommentek: 1445Blog bejegyzések: 31Regisztráció: 10-08-2010

8 gondolat erről: “Rehab – End Game”

  1. Roboman,

    Te nem akarod a munka piacán real life-ban kipróbálni magad? Miért ragaszkodsz még a rehab munkához?

    Az írásaidból kiindulva egy elég tökös pasas vagy, akinek van sütnivalója is, nem értem miért kell rehab munkán tengődni.

  2. Húha, megpróbálok egyszerre mindekinek válaszolni. Eszter, why, kormoskandur, CatEye kösz a reakciókat. Hát az egyesület történetéről hosszan lehetne beszélni, egy nyíregyházi székhelyű, skizofrének számára létrejött, segítő, támogató jellegű szervezetről van szó, akik azért minden mentális betegségben szenvedőnek megpróbálnak segíteni, de mivel a rövid neve Pszichotikusok Egyesülete, nyilván a tagok többsége a skizofréniával valamilyen módon kapcsolatba került személy, vagy beteg, vagy hozzátartozó. Amúgy tag bárki lehet. Ez egy érdekvédelmi egyesület, jogilag az én ügyemben emelte fel először a szavát hivatalos helyen egy tagért, a pszichiátriával szemben, de inkább mondjuk úgy, hogy az igazságtalanság ellen, ennek amúgy reméljük, hogy nem lesz folytatása, nem azért, mintha sajnálnám másoktól a segítséget, hanem azért, mert remélem, hogy nem sűrűn kell, hogy „a mai világba” ilyen kirívó esetek, és igazságtalanságok előforduljanak. Bár a tagok 90+ százaléka skizofrén, 2013 március 1-jén megindult itt egy munkarehabilitáció is, az ebben résztvevők, vagyis a foglalkoztatottak száma 25-30 főre tehető. Itt megváltozott munkaképesséűeket alkalmaznak, elsősorban nem rehabilitálható, vagyis B2 C2 kategóriás leszázalékoltakat, kevés hely van a B1 C1 kategóriásoknak is fenntarva. Kezdetben mindenféle betegséggel leszázalékolt betegek jöhettek ide, de most már jellemzően inkább skizókkal töltik be a munkaköröket, ez most tendencia, de nem bizti, h mindig így lesz. Az egyesületi munkarehab fő profilja a szőnyegszövés, és a papírból font kosarak, és kézműves termékek készítése és értékesítése. Van egy 2-3 fős varroda is, ahol táskákat, női dolgokat, meg ilyesmiket készítenek, de amúgy megrendelésre gyöngyfűzés, gyöngyszövés, meg minden van, ami a kézműves termékek kategóriájába beleesik, szóval bizonyos keretek között rugalmasan kezeli és teljesíti a munkahely a megrendeléseket.

    Nekem itt a munkaviszonyom a kezdetektől, tehát 2013 március 1-től papíron december 31-ig, gyakorlatilag pedig a tegnapi napig tartott, tehát leszámoltam, vagy mi, asszem így mondják. Szóval kiadták a maradék lóvét, és lepapírozták az elbocsájtó szép üzeneteket, aztán jól berúgtam. Nyilván egyesületi tag maradtam, de a munkarehab része eddig tartott. Arról, hogy mit fogok csinálni, annyit, hogy Pestre járok egy szoftverfejlesztő tanfolyamra, és a hátralévő időt nyugodtan zekinthetjük akár vizsgaidőszaknak is januártól márciusig, mert az alkalmazásfejlesztés órák mellett egyre inkább a vizsgákra tevődik már a hangsúly, meg ilyen-olyan számonkérésekre, megmérettetésekre, Aztán ez eltart március végéig, utána pedig vagy elhelyezkedem, mint programozó valahol, vagy vállalkozni fogok szoftveres dolgok írására pénzért, esetleg maximum sörért. Szóval egyelőre ebben szeretnék dolgozni, mellette meg valami aranyosabb egyetemi szakot elvégezni, mint pl a magyar, ez újabb 5 éves terv, és tovább már én sem tudom. Visszakanyarodva az egyesületi témára, a munkarehab visszavárna engem, ha nagyon legatyásodnék, de én megígértem magamnak, hogy lehetőleg nem megyek vissza a rehabra, ti. bízom magamban és a képességeimben. A 4-5 órás patyerolásból meg elegem van, meg utána úgyis mindig a kocsmában (Fehér Egér) kötök ki, szóval gyakorlatilag erre keresem a pénzt. Szóval. Így 40e fizetéstől esek el, de annyit piára is költök alsó hangon, amire jórészt a munkahelyi stressz miatt volt szükségem, tehát mostantól nem nagyon lesz semmi. Se kötött munkaidő, se Fehér Egér. Blablabla sztem most befejezem, mert lassan reggel lesz, és én mostanában van, h órákig lököm a se eleje, se vége-hossza dunát, ami érdekes, mert alapvetően egy csendes, introvertált ember vagyok, viszont alkohol és/vagy bizonyos emberek felé nagyon is közlékeny. Ezért is nyúlt ez ilyen hosszúra, mindenkinek minden jót, és köszönöm a figyelmet.

Írj megjegyzést