Kiskorunkban talán 4 éves lehettem mikor apu beleültetett a tenyerébe és felemelt a mennyezet felé.Én lenéztem és elkezdtem félni hogy tegyen le.Utána jött a 2 évvel fiatalabb húgom.
-Ő nem fél-mondta és nevetett elégedetten.
És azóta is ő a kedvence,én pedig eltávolodtam … kiskoromban biztos irigy lehettem rá,feldühített mikor nyert a társasban,sokat veszekedtünk…
Emlékszem ahogy néztem,mikor együtt játszottak.A hátára ült és lovacskáztak,de nem emlékszek ilyen pillanatokra velem.Biztos én már nagy voltam…(?)Ez a testvérféltékenység és még sok más felrémlik.Hogy őt vitték magukkal engem pedig otthagytak rokonoknál,mamámnál… Mert ő volt a kicsi. De én ezt máshogy értelmeztem nyilván mert ezekre emlékszem csak.És hogy a hátam mögött szidott az anyám amikor hülyeséget csináltam… nem beszélte meg velünk a dolgokat és én ma sem tudom vele megbeszélni a dolgaimat.
Ezzel a belső gyermekkel is sok mindent meg kell beszélnem….
De vele nem tudom…
Szerző:
Anyukáddal vagy a belső gyermekkel nem tudod megbeszélni?
Egyszerűen képtelen vagyok felhozni bármilyen témát ezzel kapcsolatban anyunak annyira nem megy….