Régi barátnő

Olyan jó volt találkozni egy régi régi barátnőmmel.

Egy pszicho-kurzuson ismerkedtünk meg jó sok sok sok évvel ezelőtt. aztán én eljöttem Mo.ról. Tehát igazából sosem töltöttünk valami sok időt együtt ,de mégis, számon tartjuk egymást. 

Tudtuk egymásról, hogy bántalmazott gyerekek voltunk. de most hangzott el először nyíltan tőle  hogy ő is borderline. 

ő pszichológus lett. ez anynira nagyszerű! Annyira felnézek rá! És ő is mondta, hogy hát, azok a pszichok, akik könyvből tanulták a pszichológiát ,nem lesznek feltétlenül nagoyn jó pszichológusok… 

és nagoyn fájt is hallani, jhogy a szakma nem szereti a borderline-okat.

(ezen tk. egészen meglepődtem… miért nem? mert nehéz velük együtt dolgozni. de hát ez nem kihívás? – és nem a legnagyobb eredményeket éppen velük lehet elérni??)

 

jó volt látni, ohgy milyen jól veszi az akadályokat az életében.

Megdöbbentem, hogyf az anyja kizáró gondnokság alatt áll. 

És most húsbavágóan érzékelem, hogy milyen az, maikor megbolondul az ember anyja.

Az enyém is nagoyn közel csúszott most ehhez….

Ő fogalmazta meg, hogy úgy érzi, hogy elvettek tőle valamit, végérvényesen.

Ez már bennem is tudatossá vált. Én úgy modtam, ohgy olyan, mintha mi rossz sorba álltunk volna a Mikulásnál, és a mi csomagunkban nem csoki hanem szar lett volna.

(:::::)

 

Jó volt megölelni, olyan jó volt érezni a figyelmét rajtam. olyan jó volt látni ,hgoy sikerülhet! Neki is sikerült!

én is megyek tovább………

tlaán még a kapcsolatunkra is jobban tudunk vigyázni mostantól?

jó lenne… szükségünk van egymásra…