R. Negyedik közlés
cirkálnak folyamatosan..felettem
nem csak hallom és érzem..tudom hogy itt vannak
mellettem..a megszokott helyemen …
a helyemben…a fejemben
megörjít…
szószerinti értelmében feszegeti az elmém idegrendszerének határait ..
érdekes módon nyugodtan zihálok
kimegyek
sóhajtok eggyet a friss esőt sejtető levegőből
fúj is a kissé…megszokott klisé
de én azért látom benne a szépet
ilyenkor sok minden mozog..legfőképpen a fák. amiknek ágait a szél sebes kis csapkodásai ide oda rángatnak.
ide? oda?
teljesen mindegy hogy hova.. teljesen mindegy hogy mikor.. mindegy a miért
a kiért..az ok.. vagy az abból kikerekedő sablonos okozat
ez az amit nem bíírok tovább
hogy viselhette el ez a test valaha azt hogy
‘csak egy sorvadó szép lassan csendben elmúló kis gondolat legyen pár ember fejében
talán pár évig.. évitizedik…
ezért?
ezért áldozunk fel mindent ?
egy nőért? gyerekekért? akikben lehet ott van jövőnk géniusza?
jövő?
nevetnék…
de már egy hónapja nem megy
nem is akarok
nem is tudnék
nem tudnék másképp..csak gúnyósan kacagni ezen az amatőr tőrbe csalt cirkuszon amit világnak nevezünk.
ki akar egy ilyen világban élni?
én miért akarnék egy ilyen világban élni?
de hát nincs hova bújni
…zakatol a szívem
végre
érzem ahogy a testemet átjárja a furcsa adrenalinlöket
csinálnom kell valamit
…
…..
de ők néznek
valahonnan mindig érzem azt megmagyarázhatatlan érzést hogy néznek
lehet csak tézis..lehet csak egy téves eszme
..megint
bizseregni kezdenek a végtagjaim de tudom még őket mozgatni
kicsit darabosan mozgok.érzem ahogy a testem inkább csak cselekszik mielőtt gondolkodna…mielőtt gondolkodhatnék.ÉN.
nem ijesztő már megszoktam.
jó helyen vagyok fekszem egy beton híd alatt
már kirohantam idáig
hogy savvá váló véremtől szétdurranó elenyésző elmémet a hideg betonra tehessem.
ez az én terápiám.
felöttem autók monoton zaját hallom
mindenki megy valahova .minden egyes apró kis ember éli a monoton kis megszokott kényszer életét.
nem hibáztatom őket.
ezeket az emberek csodálom is..
képesek feláldozni időjüket arra hogy segítség a családjukat
hmm család
vajon az mi valójában..
..valóban
mim van?
egy szál cigi.. gyufa..
szeretem a megsodort cigit..nem segít sokat..de viszonylag megnyugtat
mielőtt leesne a parázs egy isteni szikrával felérő gondolatom támad
persze csak nekem ilyen szenzációs
felmászok a hídra hát… már az agyam csak felfogja amit e test cselekszik.. nem tesz ellene semmit
késő van már.. a szürkületből egy pillanat alatt sötét éjszaka lesz.. mintha szemerkélne is már
nem baj
szeretem az esőt a kocsik zaja elcsendesett…pár kósza utó zaját hallom
hisz már szinte itt állok teljesen alattuk a híd közepénél
itt fel tudok mászni…egészen a két sáv közé
az egyik oldal erre halad a másik oldal ellenkezőleg
rendszerint…törvényszerűen…talán az utolsó hasznos törvény amit hoztak
bizsergést érzek.
felmászámok még jobban és felállok.
látom ahogy az autók sebesen illanak el mellettem villogó sebes kis fénnyalábokként az éjszakában.
fehér fény.. piros.. fehér.. piros.. piros fehér …dudaa
mitörténik??!!
autók közt állok.. talpig feketében …
hol vagyok …miért?
a kérdések már lefelemenet fogalmazódnak meg bennem.
rohanok. már pánikszerűen..aztán ahogy ismerőssé válik a környezet haza felé veszem az irány a kihalt negyedből…
rohanok egészen a romos kis lakóházunkig… csak én csapok zajt sebes vágtámmal az éjszakában.
a házamba érve az üresség nyugalma kerített groteszk nyugalmába…mintha hiányzo..
álllj…
…
valamit elhagytam…valamit ami fontos volt …
furán fogalmam sincs mi az annyira keresem …de nincs meg sehol
de valamit elvesztettem mert hiányérzetem van…
talán egy ékszert?…nem igazán hordok
pénzt?…nem nagyon van..
leülök..
keresem
össze vagyok zavarodva.. vajon ez megtörtént?
vajon itt voltam végig?
vajon csak képzeltem?
vajon csak az időmből vesztettem megint?..vajon nem is vesztettem el semmi hasznosat?
hiszen ha nincs hasznom nincs mit vesztenem
nem akarok önmagam lenni
Szerző:
