R.Harmadik közlés – Napos oldal
Nem tudom milyen a napos oldal.
A körülöttem élők tudják.Vannak nehéz napok de akkor is van napos oldal ..mondják..
Én bármerről nézem viszont még ha meg is pillantom egy pillanatra a nap sugarát..
tekintetem menten az árnyékra vetül ami a másik oldalról napsütötte objektumról vetül.
mert árnyoldala is van mindennek nem?
Valaki mindenben látja a napos oldalt..talán én mindenben látom az árnyoldalt.
Persze a norma azt mondja ez rossz.
Én erre csak azt mondom reális.
Nem tudom milyen a napos oldal..
de keresem.
Segítek édesanyámnak ki festeni a ház oldalát .Megengedte hogy bizonyos keretek közt a saját izlésemnek tetszően bármit festhetek.
Keretek.Na de nem baj.Hátha sikerül keretek közt is valami olyat alkotnom ami tetszik neki is.
Persze ha nem tetszik neki akkor is hatalmas mosollyal
azt mondja meglátván wháoo..ez nagyon jó 🙂
Mi mást mondana …ő az Anyukám.De mégha tudom is ezt
örülök neki hogy azzal h örömöt akarok neki szerezni elég ahhoz hogy örüljön . és ha ő miattam örül az nekem is egy
kis örömfolt a szürke lapokon.
Hamár kimozdultam sétálok eggyet …egy kis közért a központban beugrok valami olcsó mérgező löttyért..
ami legalább finom .
Látok egy kedves arcú lányt már befele menet …ő is felpillant rám majd egyből visszaszegeződik tekintete a mobiljára.
Bent azon tűnődöm vajon kire vár …egy barátnőre? hozzátartozóra? …esetleg egy most örök szerelmének hitt férfiúra?
Kilépve még mindig ugyanúgy áll …mozdulatlanul.
Nem ebben a világban van…egy 5 x 10 cm-es kijelzőn keresztül bámulja a világot.
Ezek lettek az emberek …csak héjak.. amik akkor jönnek csak ki ha már olyan dolog kell nekik amit a mobil telefonjuk vagy az internet nem adhat meg.
Bár nem lepődnek meg ha hamarosan mindent ” megoldanának.
Bent még a napos oldalról gondolkoztam.
Vajon ha megszólítom kedvesen és megkínálom csokival
elmondom neki ,hogy semmit nem akarok csak egy pár mondatot viszont hátha az ő személyében ,szavaiban megcsillan
egy kicsit a napfény.
De ahogy újra rápillantottam kifele jövet már nem rá összpontosult a figyelmem.
Felette az égen már gyűltek a hű záport hoző felhők…újra szürke minden …megint…még mindig…
De nem baj.. nem kell sütnie napnak ahhoz hogy láthassam a napos oldalt.
Mintahogy nem kell ahhoz sötétnek lennie sem hogy lássam az árnyoldalt.
Elindulok hát felé de ő abban a pillanatban felkapja a telefonját beleszól csilingelő hangjával és már fordul is a célja irányába.
csak egy hívásra várt …nem tudom meg ki ő?…kire várt? ..hova megy?.
Valószínelg nem mondta volna el úgy se hisz zavarában valami ziccert kihasználva hirtelen úgyis dolga akadt volna…mégha nem is.
De lehet ha Azinterneten ráírok és megkérdezem ..otthon a biztonságos ágyárol majd talán elmondja ezeket.
Talán egy két lájkot is kapok egy-egy fancsali képemre.
Talán ez nekem nem is kell.Engem ez nem tölt el euforivál …nem ad semmit.
a Legtöbbeknek a Napos oldal egy közösségi oldal
az én Napos oldalam nem ez…még nem tudom mi az…
de Keresem
nem akarok önmagam lenni
Szerző:
Szépen írsz!
Köszönöm szépen !!