aki bipoláris az tudja milyen amikor rá szakad a világ összes létező sötétsége
olyan mintha csak a rossz érzéseket venném észre egy szelektív „hulladékgyűjtőben
mintha mindenki fájdalma bennem összpontosulna
nemrég még őrültként cikáztam fel alá a városban …nem is értem
jó pár napja fekszem.utálom ezt az epizódot.
utálom magam és egyenesen gyűlölöm a betegségemet.
hányingerem van a színektől az emberektől az ételektől a tablettáktól.
ami máskor megédesíti a napjaimat
most monoton kényszercselekvésnek tűnik.
felkavar amikor azt mondják minden rendben lesz.
MERT NEM LESZ !
sosem változik semmi …az évek alatt a gyógyulás fénye egyre csak halványodik
a segítő hangokat tompán hallom.
„jól vagy?”
nem…nem vagyok jól.
sosem éreztem magam rosszabbul és sosem vágytam még ennyire
a halált.
az elmúlás a békés semmivel kecsegtet.
csak egy probléma vagyok ezen a ‘halvány kék pöttyön.
nem nyugtat és nem érdekel semmi…
csak nem akarok többé itt lenni
..én csak nem akarok önmagam lenni.
Szerző:
