Tegnap lezártuk a közös munkát a mh.i pszichommal. Megkérdezte, mi nem volt jó, és meg is mondtam neki. Elviselte.
És mondtam, hogy egy tranzakcióanalitikus tanárral fogok most dolgozni, az előző terapom is tranzakció analitikus volt. És hogy hozzá majd akkor jövök, ha konzultálni akarok a mh.i dolgaimról. Nagyon aranyosan bólogatott, tetszett neki a döntésem.
És nyilván kihallotta a szavaimból, hogy egy tapasztalt öreg róka lesz most a terapom….
Mert ő az itteni következő évi konferencia főszervezője pl.
És már az első ülésünk is olyan megnyugtató volt…. Mert tudja, hogy nem kell mondania semmit – elég, ha elhomályosul a tekintete, vagy csillog a szeme és mosolyog.
pontosan erre van szükségem. egy szerető apai tekintetre. és hogy locsoghassak neki, meg sírhassak neki. a szemével fog simogatni és kedvesen fogja még a hüléyeségeimet is elnézni nekem és visszajelezni.
A következő év így alakul: minden páros héten zeneterap – vele még szeretetmintákat akarunk vésni a lelkembe, és relaxálni-
és minden páratlan héten verbális terápia a tranzakció analitikus „tanárommal”. Merthogy onann ismerem őt, hogy folytatni akartam a magyarországi TA-s tanulmányaimat itt. és már régóta kapcsolatban vagyok vele… csak nem tudtam még elég jól a nyelvet, meg minden.
de most terápiába megyek először hozzá úgy látszik. nagyon jó lesz, már érzem.
biztonságban érzem magam végre.
Szerző:
