a mai napom eddig határozottan jobb, mint az elmúlt hetem. szinte semmi sem történt, de jobb. talán kezd hatni a meditáció. nagyon remélem, mert az hosszútávon is hat.
volt egy nagyon morbid 40 perces telefonos állásinterjúm, ami teljesen felkészületlenűl ért. azt hiszem, hogy elszúrtam, de ezen nem borulok ki. jövő hétre van már 2 interjúm, koncentrálok azokra. igazából utólag átgondolva teljesen jó válaszokat adtam, de nem voltam koncentrált és magabiztos. szétszórt viszont annál inkább.
a munkámmal haladtam szépen, de igazából a felmondási időmben különösebb motiváció nélkül működök. elküldtem néhány önéletrajzot, ami hasznos.
tegnap ketteske barátnőmmel ittam, késett egy csomót és hamarosan lépett is a pasijához. több időt töltöttem a felöltözéssel mint vele. árulásnak veszem, hogy amint valaki méltóztatik megdugni máris lapátra kerülnek a barátok. ezt nem először játszotta el. elmondtam neki a problémát, de nem reagált rá. kár érte, de biztos, hogy nem fogom pátyolgatni amikor ez a pasi is lapátra teszi. ezt már sok emberrel eljátszottam, unom. nem vezet sehova. keresek olyan barátokat, akiknek nem csak akkor kellek, amikor valami bajuk van.
álompasival kapcsolatban rosszalkodtam és itt szeretnék gyónni. tegnap este minden akaratom ellenére rengeteget gondoltam rá. több órát. annyira, hogy lefeküdtem egy számomra teljesen érdektelen sráccal és közben végig rá gondoltam. ha valami nem segít túllépni rajta, akkor ez az. destruktív dolog a legjavából. valami csoda folytán ma nem gondoltam annyit álompasira, mint egyébként szoktam. nagyon furán működök, nem értem magam.
ma van a hivatalos napja annak, hogy feladtam, hogy keresni fog. múlt csütörtökön volt az, amikor eldöntöttem, hogy utoljára kerestem (amit természetesen tartottam is), ma meg az, amikor tudomásul vettem, hogy nincs értelme várni a hívását, mert ez nem fog megtörténni. a biztos rossz felszabadító érzés a bizonytalanhoz képest.
kikotortam az agyamból a régi bölcsességemet, miszerint aki szeret, az mellettem marad, aki meg nem, azzal úgysem vesztek semmit. győzködöm magam, hogy ilyen egyszerű az egész és ellenállok a kísértésnek, hogy önmagamat ostorozzam, amiért nem vagyok elég jó neki.
a legjobb dolog jelenleg az, hogy Casanova lekopott. őszintén örülök a hiányának.
további pozitív fejlemény, hogy az egyik barátnőmmel megbeszéltük, hogy együtt karácsonyozunk, amivel túl fogom élni a rettegett ünnepeket. veszünk egy csomó piát, kemény rockot hallgatunk és egyáltalán nem karácsonyi filmeket fogunk nézni. nem csak túlélem, de jó is lesz. talán veszek egy rózsaszín műfenyőt is a giccs kedvéért.
Szerző:
