Délelőtt haluztam (a változatosság kedvéért).
Még jó, hogy akkor jött rám, amikor már a m.helyen voltam.
Különben nem is tudom, hogy jutottam volna be.
Így is nehéz volt ezen a csúszós úton vezetni.
Én úgy éreztem, nem durva, de mindenki észrevette.
Mellényúlkáltam a dolgoknak, kolléganőm akart adni valamit, harmadik próbálkozásra meg is tudtam fogni.
Másik kolléganőm meg mondott valamit, persze semmit nem értettem belőle, úgyhogy 3 perc után megint rákérdeztem.
Na, akkor már megkérdezték, hogy jól vagyok-e.
Mondtam, persze, de közölték, hogy nem úgy nézek ki.
pfff
Szóval gáz voltam, de már jól vagyok.
Legalábbis nagyjából.
Érdekes ez,ha valaki rám néz, akkor csak a jó kis „csomagolást” látja, de rémálmaiban sem gondolná, mi van a felszín alatt.
Ki tudja, mi rejtőzik a kék szemeim mögött?
Még én sem.