Haverommal elmentünk gyrosozni. Most kivételesen jó volt, és nem volt hányingerünk tőle mint ahogy szokás a kőrtérről hazatartó félórás buszúton. De most nem is a hagyományos utat tettünk meg , hanem miután betértünk az egyik dohányboltba, javaslatot tett miszerint menjünk ,nézzük meg a „Jacko Fát”, ami a nevéből hallhatóan egy Michael Jackson emlékhely.
Fel is száltunk a villamosra ,a Deák Térhez tartva , néztem a várost. Ahogy beljebb kerültünk Pestbe , azzal eggyüt a villamos is megtelt élettel, szép nők, és mi szemnek szájna splendid, közben megjegyeztem haveromnak hogy mien jó volt most a gyros, és hála az égnek hogy még nem kell hánynom.
Aztán oda is értünk, a végállomás, Deák ferenc tér, világok keresztútja, külföldiek mindenhol, a legtöbb spanyol volt de voltak itt ázsiaiak meg angolok is.
Sokkoló volt, a szépsége ennek a hatalmas forgatagnak , az aktív életnek, felemelő volt.
A váci utcába is becsekkoltunk, ez volt a legjobb, mindenhol nyüzsögtek a jólöltözött emberek, az utcát élet töltötte meg, s a mályamat irigység.
Megcsekkoltuk a fát és el is indultunk haza…
De az amit ott láttam ,gondolkodóba ejtett, sok boldog ember.
Mindenki éli az életét, és boldogok, valszeg normális és sikeres életet vezetnek, vannak barátaik, szerelmeik, szüleik, akikben megbízhatnak.És adottságaik által élik az életet a maguk teljességében, szinte semmi ,vagy csak kevés gonddal.
És itt vagyok én , a pokol tornácán születtem és élek még mindíg. Egy szar az életem, tele vagyok kétellyel, nem ismerem magam, és már félek is megismerni magam. Utálok én lenni, és utálok mindent körülöttem. Sosem volt igazi baráti köröm, barátnőről ne is beszéljünk… És sosem voltam igazán boldog.
Olyan igazságtalan ez, irigylem őket, a boldogságukat, az életüket, mindent, miért nem oda születtem közéjük? Miért nem lehetek normális? Sokkal könnyebb lett volna.
De most nem tudok mit tenni, semmim sincs, csak a magány.
És most ezen gondolkozok, miért kaptam ezt.
„…szarul ütött be az élet , pedig jobbat vártam…”
Szerző:
