Persze hogy…

 

Derűre ború.

Két napja nem aludtam, nem ettem csak egy szendvicset, nagy nehezen, csak a kávét  kívánom. Elég ártatlanul kezdődött. Két nem fogadott hívást kaptam egymás után, valahogy nem vettem észre, vagy mittudomén, és eszembe jutott, hogy talán egy régi ismerősöm lehetett az, akivel nemrég említettük, hogy fussunk össze megint, annyi idő után. Mivel csak számot írt ki, nevet nem, valahogy nem volt hangulatom visszahívni mégsem, hisz valójában nem is tudtam ki keresett, gondoltam, ha tényleg fontos, majd hív megint. Mindez kora délután történt.

Másnap reggelre rádöbbentem, hogy nekem már szép apránként, fejben komoly virtuális kapcsolatom van az illetővel, minden alapot nélkülezve természetesen, és anélkül, hogy akár egy hangot is beszéltünk volna egyáltan, vagy egy sort is váltottunk volna. Mondanom sem kell, hogy rögtön beparáztam rendesen, hogy na, kezdődik… Szerencsére a barátnőmmel szinte azonnal tudtam beszélni telefonon, jól kinevettük magunkat az egészen, és meg is nyugodtam, hogy még idejében elkaptuk, mielőtt elfajult volna a dolog. Dejó.

OK, semmi vész, szép őszi az idő, nyugi van, semmi örömmámor, semmi késztetés a folytatásra, ezért lazításképpen csak úgy öregesen leültem a nyitott ablak elé még egy utolsó adag D-vitamint szerezni a napocskától, amíg még lehet.

Kellemes meleg volt, kicsit elkalandoztak a gondolataim, két óra múlva pedig az elkalandozott gondolataim ott virítottak egy négy oldalas A4-es jegyzeten. Hát, én fabrikáltam egy laza, saját multi-dimenziós elméletet az univerzum működésére.

Visszaolvastam, mikor elmúlt a sokk, hogy ezt most miért, és hogyan, és tejóistendegáz, de kábé mint ha egy majom írta volna, ami nem meglepő, mert zéró fizikai tudással rendelkezem. Azért utána paráztam rendesen, hogy mi jöt még ezek után…de lenyugadtam.

Mire a párom hazajött több óra múlva, megint jókat nevettünk, és azóta is minden nyugodt és normális, csak az a baj, ez is egy fél napja volt, és még mindig nem alszom.

Azt azért félsikerként könyvelem el, hogy mindkét alkalommal magamtól leáltam, felfogtam mi történt, csak a biztonságos embert hívtam fel, és volt annyi eszem, hogy se gyógyszerrel, se alkohollal nem próbálkoztam, mert tudtam, hogy csak rosszabb lehet mindkettőtől.

Viszont most elálmosodtam, na drukkoljatok:)

Szerző:

Belépett: 9 év

merkaba

Blog kommentek: 18Blog bejegyzések: 8Regisztráció: 10-08-2010

Írj megjegyzést