Minap történt, hogy a barátommal beszélgettem arról, hogy miért is van velem. Mert legtöbbször én is utálok saját magammal lenni, akkor ő miért nem szabadul meg tőlem.
Azt mondta, hogy bár az idők nagy részében elviselhetetlen vagyok, de az a kevés idő, amíg jól megvagyunk, és aranyos vagyok vele, az neki sokat jelent, és azért megéri az egész. Nagyon jól esett ezt hallani, és megfogadtam, hogy erőt veszek magamon, és megpróbálok normális lenni.
Figyelmeztettem, hogy elég fura vagyok, és ha idegs vagy bánatos vagyok, az nem mindig miatta van, hanem csak simán ilyen vagyok sajnos. Mondtam hogy ne haragudjon rám ezért.
Tudja, hogy gondok vannak velem, és jól viselte. Valamiért egészen megbíztam benne. Mindig hangoztatja, hogy bár ha vannak is rossz szokásai, ő soha nem csalt meg senkit, és nem is fog. És valahogy én nem tudtam elképzelni, hogy megcsalna.
Nem olyan nagyon komoly a kacsolatunk. Bár együtt élünk, de semmi komolyabb érzelem nincs, és nem is lesz. De nekem így jó. Annyi fura érzés van bennem, nem kell egyéb bonyodalom.
A lényeg, hogy teljesen megbíztam benne,nem mertem elhinni, hogy míg velem van, képes más lányokkal ismerkedni. Szinte mindenhová tudom a jelszavát, így nem hittem, hogy rejtegetni valója van.
Rengeteg társkereső oldalon fent van, mi is azon keresztül ismerkedtünk meg. Nem mondtam neki, hogy törölje magát, mert láttam, hogy nem aktív sehol. Egyedül egy ilyen fiókjához nem volt hozzáférésem. Láttam, hogy telefonján értesítést kapott. Zaklattam, hogy mutassa meg. Persze nem akarta, de rábeszéltem.
Írt egy lánynak. Egy nálam sokkal csinosabbnak. Méghozzá 4-5 napja. Pedig azóta teljesen normális vagyok vele. És az volt a mentsége, hogy azért írt, mert épp összevesztünk, vagy épp fura hangulatom volt. De nem voltunk mostanába összeveszve. Mindegy is. A lényeg, hogy így minden bizalmam elveszett.
Aztán elviccelte a dolgot, hogy csak ráköszönt, nem fontos, ne foglalkozzak vele. Nem csaptam nagy hisztit ez miatt. Persze szörnyű érzés. Tudom, hogy jobb barátnőre vágyik, de azt nem gondoltam, hogy tesz is érte.
Aztán idegembe azt mondtam neki, hogy nem izgat ha csajozik, mert én is csetelek másokkal. Nem igazán érdekelte.
Majd este megkértem, hogy többé ne írjon más lányoknak. Mondta, hogy nem fog, de akkor ne legyek fura. Nyilván törekszek arra, hogy ne legyek fura, de azt nem gondoltam, hogy ő így fog zsarolni. És most szinte biztos, hogy még irritálóbb leszek, és arra fogok gondolni, hogy miket csinál hátam mögött. Sőt már kamu proilt is csináltam, hogy „leleplezzem”. Tudom, szánalmas női dolog. De tudni akarom, meddig képes elmenni.
Legszívesebben most hazaköltöznék. De akkor mégdepisebb lennék, teljesen egyedül, munka nélkül. Meg tudom, hogy egy buta üzenetből nem kell ekkora ügyet csinálni, de idegbajt kapok ettől. Mi lett volna ha a lány visszaír neki, és találkozni akar. Szinte biztos, hogy nem mondott volna neki nemet. De akkor miért adja elő úgy magát, mint aki soha nem csalna meg.
Nagyon sz*** érzés, hogy ebben a hülye időszakomban tényleg nem számíthatok senkire. Bosszúból én is elkezdthetnék másoknak írogatni, de attól nem érezném magam jobban.
Szerző:
Szia!
Nem megbántani akarlak, de amikor olvastam a blogbejegyzés címét, azt hittem, hogy NEKED van párkapcsolatod egy fura lánnyal. Érdekesnek tartom, hogy te magadról írsz így, ilyen „távolságtartóan”. Mintha én írnám azt, hogy „párkapcsolat egy agorafóbiás lánnyal” és az agorafóbiás lány (nő) én vagyok.
Sajnálom, hogy a pasid ismerkedik a hátad mögött. Nyilván nem nyugtat meg, de nem csak fura lányok pasijai csinálják ezt.
Azt írod, nem komoly a kapcsolatotok, „Nem olyan nagyon komoly a kacsolatunk. Bár együtt élünk, de semmi komolyabb érzelem nincs, és nem is lesz.” Ez érdekes nekem. Együtt lakni akkor szoktak emberek, ha komoly a kapcsolat, nem? Vagy így volt kényelmes? Így adódott?
Egy férfinek is szüksége van érzelmekre, nem csak szexre. Lehet, hogy nem is a szexet keresi máshol, hanem az érzelmeket. Ezzel nem bántani akarlak, de akkor tulképpen ti mik vagytok? Szeretők (olyan értelemben, hogy monogám a kapcsolatotok, de „csak szex” van)? Vagy lakótársak? Barátok extrákkal?
m.
Szia Mandula
Nem tudom miért írtam magmról harmadik személyben, igy sikerült.
Azért élek vele, mert amúgy nagyon messze laknék (4-500 km), és ha ismerkedni akartunk, ahhoz elég sokat kellett utazgatni. Egy darabig persze találkozgattunk, de aztán valamennyire megkedveltük egymást, és hozzá költöztem. Szóval még ez is olyan ismerkedős fázis. De én már tudom, hogy én ennyire vagyok képes, ennél jobban nem fogom kedvelni. Meg tudom, hogy ő sem ilyen lányt akar.
De egyedül lenni meg ki akar. Eddigi kapcsolataim közül, talán ő az egyetlen akivel egész jól kijövünk. Úgy érzem, hogy ennél jobb kapcsolatom úgy sem lehet. Persze valószínű nem így van, mert biztos én rám is vár az „igazi”. De semmi kedvem ilyen érzelgős kapcsolathoz mert attól félek. Ha valakit még szeretnék is, akkor mégjobban tartanék attól, hogy nem felelek meg neki, megcsal, stb.
Alapjában véve jól megvagyunk, csak nem hiszem, hogy túl soká együtt lennénk. Ő gondolom azért nem dob, mert nem könnyű lányt találni, aki valamennyire csinos is, és vele akar élni, mert elég fura srác. Nekem meg szinte lehetetlen olyat találni aki elviseli a hülyeségeim.
Szóval ezért vagyunk együtt, hogy ne legyünk magányosak. Nem tervezgetünk, csak úgy elvagyunk.
már én is megörültem, hogy valami jó kis leszbi-téma. én is írok lányoknak, pl. most. de nem azért, mert valaki ezt, vagy azt csinálta, hanem mert kedvem van. szerintem is gyanús a pasas, ha azt mondja, hogy ezért, vagy azért csinálta. adjál neki!