Pánikroham és araszolgatás előre…

Ma volt értékelőbeszélgetésem a főnöknőmmel.

Nagyon kedves volt – és a fejemre is koppintott… Nem tudok időre beérni a munkahelyemre pl. És nem tudok rálátni a gyerekekre, ugyanakkor nagyon jól el tudok mélyülni a velük való munkában. (tény, nem szeretek „felügyelni”)

Az is kiderült ugyanakkor, hogy hát nagyon labilis vagyok, mert mindjárt sírtam, mint a záporeső.

Megnyugtatott, hogy mindenki látja, ohgy nagyon igyekszem, de nem vagyok egészen egészséges. És javasolták is, hogy beszéljek az orvosommal.

Nos, mire a rendelőig eljutottam, már csak zokogni bírtam. Rögtön fel si vett betegállományba két hétre.

Este elvánszorogtam a zeneterapeutámhoz, és mondtam, hogy látni akarom, hogy mi az ami anynira fáj, mitől vagoyk megijedve, mitől vagoyk kiborulva.

Hát szépen ki is jött – tk. félek tőle, hogy elveszítem a munkámat.

Mert a főnöknőm ezt kerek perec is megmondta, hogy ha nem bírok beérni időben, akkor bizony elveszíthetem a munkámat…

Az orvosom meg azt mondta, hogy ha gondolom, akkor szívesen eljön velem egy munkahelyi beszélgetésre – főleg, hogy itt van a közelben, kb. 5 perc a rendelőjétől…

Mondtam, hogy megköszönöm.

Az az igazság, hogy az orvosom igazán jól tudja, hogy igazán nagyon beteg vagyok…

És ez kívülről nem is látszik az a helyzet…

A főnökeim úgy gondolják ,hogy mindenkivel előfordulhat, hogy kibillen az egyensúlyából.

Az orvosom meg kb. azt gondolja, hogy ez a munka nem nekem való.

és teljesen igaza van.

Szerintem amit lehetett azt már nagyjából megtanultam mostanra.

Ennél jobb helyet nem tudok találni ovit illetően. szakmailag is tökéletes, és közel is van.

Az orvosomnak azt vetettem fel, hogy drámatanárként volna kedvem dolgozni az oviban. megkérdezte, ohgy volna-e rá lehetőség, hogfy ezen a struktúrán belül így dolgozzam. Mondtam hogy nem tudom, meg kell kérdeznem…

 

A zeneterápiás álmomban az is vliágossá vált, hogy ki akarok törni abból a szurokfolyóból, amiben félhalottként, Oféliaként úszom mint egy tutaj lefele, sodródom… amikor el akar nyelni a szurokfolyó, akkor felébredek, és sikoltok egyet, mint Munch Sikoly c. képe, és az emberek körben csak állnak és néznek és nem csinálnak semmit.

És akkor dühbe gurulok és levágom a hajamat és letépem magamról a szurokba ragadt ruhámat, és kijövök a szurokfolyóból…

és felgyújtom a szurokfolyót.

és akkor mindenki menekül. én is.

 

és rátalálok a kis csúnya kiskacsára és együtt menekülünk a háborúból, be egy kis lyukba. ott aztán teszünk az egész kint dúló háborúra, és csak cirógatjuk, babusgatjuk egymást, és nem félünk egyáltalán… biztonságban érezzük magunkat.

és aztán hattyúvá is váltam, és repültem ma, repültem, hosszan, fenn az égen, nagyon érdekes érzés volt, nagyon nehéz volt a testem, de elég erős voltam, hogy fel bírjam magamat emelni… és csak repültme és repültem, és az ég olyan kék volt alattam, és minden olyan kicsi volt alul…

 

Most nagyon el vagyok fáradva – egész konkrétan úgy érzem, hogy a fejem mindjárt szétesik, viszont most már nem arctalan a félelmem, hanem tudom, hogy mitől félek. és úgy érzem, hogy kezleni is tudom.

 

megyek szépen az én saját utamon előre…

drámatanár leszek ovisoknak…

már alakul az első foglalkozástervezetem!!!!!!!