A vágyaim és a valóság között olyan összeférhetetlenség van, amit nem tudok feloldani. Úgy érzem a hétköznapi valóság nem nekem való. Nem vagyok életképes magyarul, na. Néha ábrándozom valami ideális, nekem való életről, de ilyen ebben a világban nem létezik. Csak kapkodok egy-egy jó pillanat után, ami a következőben már szertefoszlik. Ahogy telik az idő úgy érzem egyre jobban, hogy meg kéne barátkoznom ezzel a valósággal, változó, hogy gyerekesnek vagy gyengének érzem magam azért, mert nem tudok. Ilyenkor apróságokon is kiborulok, elszomorodom. Vagy félek a jövőtől. Amit irányítani, kontrollálni kéne. Nekem meg kicsúszik a kezeim közül.
Szerző:
Blog kommentek: 0Blog bejegyzések: 6Regisztráció: 27-12-2016
Szia! 🙂
És, ha körülnéznél a mostban? 🙂
Mert hát, a jövőt nem láthatjuk előre, a múlton meg nem tudunk változtatni. Ami igazán számít, az a jelen. 🙂
Szia Malena!
Szorongásos és kevert dep epizódos vagy?
Teraphoz nem jársz?
Talán tudna segíteni szorongásodat kiváltó okokat feltárni,a feloldási lehetőségekre rávezethetne illetve segíthetne a két véglet közötti ingadozást is racionalizálni, átkeretezni egy számodra elviselhető élhető valósággá.
Én BNO F4120-as vagyok
Gyógyszerek mellett teraphoz is járok .
Azaz nekem fennt leírtak a tapasztalataim.