A minap olvastam egy férfi történetet, amely a borderline – os (volt) feleségevel kapcsolatos tapasztalatokra alapozva irodott. Egy tipikus bpd-s sztori, nem is részletezném.
Ami meguttotte a szemem, az az volt, hogy a valásuk elott a faszi folkereste a csaj pszichologusat, hogy (allitasa szerint) kepbe keruljon a feleség allapotaval kapcsolatban. Kozos gyerek nincs, tehat meg arrol sincs szo, hogy mindez az o erdekeben tortent volna, ugyanakkor férj szandekai is tisztanak tuntek…
Szerintetek ilyet lehet? Nincs titoktartasi kotelezettseg? Itt nem allt font sem bűncselekmény gyanúja sem kiskorú veszelyeztetettseg stb ami indokolhatna a dolgot… A beteg jogai hol vannak?
Szerző:
Blog kommentek: 632Blog bejegyzések: 9Regisztráció: 03-12-2017
Elvileg van orvosi titoktartás, de: hozzátartozónak csak akkor nem mondanak semmit, ha kifejezetten megtiltod. (De pl. hogy tiltod meg, ha eszméletlen vagy?) Aztán telefonon is adnak felvilágosítást, meg ugye nem kérnek személyit, aki kíváncsi, olyan hozzátartozódnak hazudhatja magát, amilyennek csak akarja.
Nekem az első anyósom még nem volt anyósom, de mivel orvos (kolléga) érdeklődésére simán megmondta neki az áter, hogy „érzelmileg infantilis” (ami ugye „korabelien” borderline) vagyok. Ez 1982-ben volt, és tulajdonképpen akkoriban komolyabban vették a titoktartást.
Szintén elvileg lehet feljelentést tenni, ha úgy érzed, hogy csorbultak a jogaid, de gyakorlatilag értelmetlen, fölösleges pénz- és időkidobás, úgysem lehet igazad…
Múltkor olvastam egy betegjogokkal foglalkozó cikket, nos annak alapján (szinte) minden orvos–beteg találkozást be lehetne jelenteni a betegjogi képviselőnél. Persze, minek? A legfőbb indokuk az lesz, hogy ilyesmire ők nem érnek rá.
Köszi az infot. Azért ez meglep… En nem vagyok egy nagy szemelyisegi jogokat védő veresszaju aktivista, de ez minimum aggalyos… Főleg olyan országban, ahol meg mindig erős a pszi betegsegekkel kapcsolatos stigmatizacio…
Anyosod meg na…a kis kíváncsi:/
Egészében aggályos, nem csak pszi-ügyben…
Nem kíváncsi, egy gonosz szipirtyó. És ORVOS!
Szerintem nem adhat ki információt a pszichoterapeuta hozzátartozónak sem.
De, Eszter, ha nem tiltod meg, sajnos igen. Amit szükségesnek lát, hogy tudjon a főleg a vele együtt lakó hozzátartozó, nem kifejezetten dg.-t.
Persze ez az „államinál” van így.
Akkor vegyük ugy hogy megtargyalhato a történet hozzatartozoval…
Na de az is rendben van ha pl a férjet arra buzdítja hogy hagyja el a tarsat mert csak tonkrevagja az életét? Azert az mar csak folveti az etika teljes hiányát es/vagy hogy az illető „szak” ember egy kokler.
Az egész nincs rendben.
Ebben az ügyben meg arra hivatkozna a terap., hogy ezt mint magánember tanácsolta. Mint szakember nem is „tanácsolhat” semmit a páciensnek kell, csak terelheti afelé, hogy hogyan döntsön. Ehhez képest… no, nem is folytatom. Szóval perelhető, aztán azzal a saját idegeit teszi tönkre, mert pert nyerni annyi az esély, mint a lottó-ötösre.
A szándék tisztának tünik, de mi van ha a megtudott dolgot nem a felesége javára hanem ellene fordítja és szerintem több az ilyen uralkodó bántalmazó hozzátartozó mint gondolnánk. Szerintem csak kijelölt ember tájékozódhat ha nincs kijelölve senki akkor senkinek nem adható semminemü felvilágosítás főleg nem egy pszichológustól még a pszichiáter csak csak adhat ki minimális infót a kijelőlt hozzátartozónak….
A gyakorlat az, hogy „együtt élő hozzátartozó” kap felvilágosítást. Sőt sajnos többnyire „kezelési útmutatót” is. Utóbbival állítólag jót tesznek.